Timót, Xénia
-10 °C
-1 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Az amerikai elnök beszédstílusát korábban nyelvészek elemezték, és vezető komikusok, színészek szokták rendszeresen parodizálni,

    most pedig váratlan helyről, egy holland tévéműsortól jött a legszórakoztatóbb reakció Trump beiktatására. Következik a film, amiben Hollandia üdvözli az Egyesült Államok új elnökét.

  • FRISSÍTÉS: Sikerült, Oscar-díjas a Mindenki!

    Magyar idő szerint 14:18-kor kezdődik az idei Oscar-jelöltek bejelentése, ami a Kaliforniai álom/Holdfény-rajongók kivételével nekünk azért különösen izgalmas, mert megtudhatjuk, lesz-e Szabó István óta megint jelöltünk a legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriájában. Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje ugyanis már korábban bejutott a döntőnek számító shortlistre, és már az Indiewire is úgy cikkezett róla, mint egy abszolút esélyes.

    A jelöléseket mi is meg fogjuk természetesen írni, de ha valaki szeretné élőben nézni a bejelentést, itt megteheti:

  • Ugye mindenkinek megvan a Trump-korszak legújabb, legjellemzőbb szava, az

    alternatív tény?

    De gyorsan összefoglalom, miről is van szó: miután a neten körbejárt ez a fotó, ami megmutatta, hányan voltak Obama beiktatásán és hányan voltak Trumpén (utóbbién sokkal kevesebben), ezután Trump szóvivője elmondta, hogy ezen a beiktatáson voltak eddig a legtöbben (ami nyilvánvalóan hazugság), majd Kellyanne Conway, a stratégiafelelős közölte egy tévéinterjúban, hogy a sajtóval szemben ők csupán alternatív tényeket kínáltak fel (szóval hazudtak).

    De a lényeg, hogy az alternatív tény eufemisztikus kijelentése azóta bejárta a világsajtót, újabb bizonyítékaként annak, hogy rengeteg hazugságra készülhetünk Trumpéktól.

    Na de valóban hazugságként kell gondolni az alternatív tényekre? Mi van, ha egy egyszerű művészeti akcióról van szó?

    Hiszen gondoljunk bele: Magritte hazudott, amikor festett egy pipát, majd ráírta, hogy ez nem egy pipa?

    Dehogyis! Ez csak egy alternatív tény volt a szürrealizmus korában. De menjünk még régebbre, gondoljunk Duchampra: őt talán hazugnak neveznénk, mert kiállított egy piszoárt, de az egyértelműen rámutató név helyett a Forrás címet adta az installációnak? Ugyan már, ez nem hazugság, hanem maga a színtiszta dadaizmus!

    Ha végigolvassuk Trump 15 leghíresebb mondatát, nem gondolhatunk másra, minthogy ez színtiszta dada - amelynek irányelve, hogy a polgári társadalom őrületének tükörképeként a művészet formanyelvét, korlátait és szabályait megcsúfolva kell és lehet tiltakozni a világégés ellen (igen, Wikipédia). Kicsavart kommunikációs formák, performanszjellegű megnyilatkozások, alternatív tények: gyakorlatilag ugyanarról van szó, mint a dadában.

    De ha mindez még mindig nem elég, álljon itt a legismertebb dadaista költő, Tristan Tzara, a Hét Dada kiáltvány és a Három sötétségem hangos panasza szerzőjének néhány gondolata:

    a folytonos ellentmondást szeretem, de az állítás ellen is vagyok, sem mellette, sem ellene nem vagyok, és senkinek nem akarok megmagyarázni semmit, mert gyűlölöm a jó ízlést.

    Hát ki másra mondhatjuk el mindezt ma is, ha nem Donald Trumpra?

  • A következő években valószínűleg az internet népének kifogyhatatlan poénforrása, és állandó szórakozása lesz előbányászni Donald Trump régi twitteres észosztásait, aztán harsányan kiröhögni. Most éppen egy 2013-as bejegyzés van soron, amiben az akkor még nem politikus, hanem sima celeb Trump arról ír, hogy az IQ-ja iszonyatosan magas, és aki nem kedveli őt, az hülye: 

    Gyönyörű a kontraszt Stephen Hawking híres New York Times-interjújával, még 2004-ből, amiben a világhírű fizikus azt mondja, nem tudja, mennyi az intelligencia-hányadosa, de nem is igazán érdekli, mert csak a lúzerek hencegnek az IQ-jukkal.