Reggel éhgyomorra igyon nagykanizsai sört!
Csepi József egy nyolcgyerekes agrárproletár családba született bele 1931-ban, és 1949-ben, a kor divatjának megfelelően, egy asztalos szakmunkásvizsgával lett a Délmagyarország újságírója. (Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy szerencsésebb lett volna kommunikáció szakot végeznie, sőt.) 1960-ban könyve is jelent meg összegyűjtött novelláiból Oldódik az átok címmel. Annak ellenére, hogy szövegei a termelőszövetkezetek gondjairól szóltak, nem is voltak rosszak, de most nem is ez az érdekes.
A könyv végén van egy 50 oldalas melléklet, ahol – még egyszer: 1960-ban járunk! – hirdetések voltak. Ahogy nézem, egy magára valamit is adó vállalat nem maradhatott ki a gyűjteményből. Hirdetett itt a Miskolci Vasipari és Gyermekkocsigyártó Vállalat, a Szerencsi Cukorgyár vagy a Tolna Megyei Állatforgalmi Vállalat.
Nem rossz a Kazincbarcikai Vegyes KTSZ reklámja ("Nemcsak Kazincbarcikán, de a fővárosban is feltűnést keltenek a Kazincbarcikai Vegyes KTSZ konfekciós készítményei"), de a Magyar Országos Söripari Vállalat Nagykanizsai Sörgyára mindent visz. A hirdetés nem elégszik meg a gyár termékeinek reklámozásával, inkább egyenesen harcot indít a reggeli, déli és esti sörfogyasztás népszerűsítéséért.
A Nagykanizsai Sörgyárat 1994-ben olvasztották be a Dreherbe, majd – gondolom, az éhgyomorra történő sörivás sajnálatos visszaszorulásával – 1999-ben leállították a termelést. Csepi József 1996-ban halt meg. A Délmagyarország a nekrológjában azt írta, hogy a szíve vitte el.