Zelma, Rajmund
-10 °C
-3 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Turcsik Viktor legenda a magyar gördeszkázásban, pár éve egy kis videót is forgattam az életéről. Néhány éve a budapesti, de a nemzetközi deszkás közösségben már méltán világhírű Rio csapatában nyomja. Most pedig kijött egy kis téli riós filmje. Nálam a Rio mindig az első lesz, mert bárki bármit is mond, valójában az a gördeszkázás, amit ők csinálnak, nem az XGames és az ahhoz hasonló baromságok.   

    Turcsik filmjéből ez a wallride a kedvencem:

  • Volt egy posztunk pár napja az Urbanistán az újlipótvárosi Turul-házról, amit Phönix-háznak is neveznek. Ez a hatalmas, háztömbnyi épület akkora volt, hogy a maga idejében a "metropolisok felhőkarcolóihoz" hasonlítgatta a sajtó. Valóban jó sokan laktak benne, rengeteg olvasónk is, úgyhogy remek nosztalgiaparti indult meg a cikk alatt a kommentekben

    Régi szomszédok találtak egymásra, és olyan sztorikat emlegettek fel, hogy mondjuk

    • margitszigeti termálvíz folyt a csapból időnként, ami sárgára festette a kádat,
    • a kert közepén egykor egy szökőkút is volt,
    • a házmester végigliftezte az egész házat egy kukával, úgy szedte össze a szemetet - után persze büdös maradt a felvonó,
    • nem volt mindenkinek kulcsa a lifthez, akinek volt, az magasabb lakbért fizetett,
    • az előszobákban sokáig megmaradt a telefon, amivel a házmestert lehetett hívni egykor,
    •  a háború után az udvaron színielőadásokat is tartottak, Gobbi Hilda is fellépett,
    • a szembe levő ház állványzata egyszer ledőlt, és az utca felett nekiborult a Turul-háznak.

    Na de akit érdekelnek a részletek, az bogarásszon a kommentek közt! Ami legalább ilyen izgalmas, hogy a posztnak volt egy mellékszála is: a Pick Ede-táblák. Ezek vannak kint ugyanis a Phönix-ház aljában a redőnyökön, a gyáros történetét el lehet olvasni a linkelt posztban. Egy kedves olvasónk, Dzsó ezen felbuzdulva küldött egy Pick Ede-táblát az ország egy egész másik pontjáról.

    Mégpedig a Gibárti-erőműből. Ez az ipari épület a neve alapján bárhol lehetne a Balkánon is, de valójában itt van Encsen és olyan jól néz ki, hogy valószínűleg azoknak is tetszik, akik mindenféle erőműtől irtóznak. (Itt a Műemlékem-adatlapja.)

    Nem csak az épület szép, de a gépei is. Na meg gyártó nevét megörökítő táblácska is.

  • Üzletstratégiai szempontból jó ötlet alkoholtartalmú italokat árusító hüttéket építeni a sípályák mellé, de ahogy a felelősségteljes sofőröknek el kell dönteniük, hogy isznak vagy vezetnek, úgy a sielőknek is választaniuk kell a sport és a pia között. Ha nem teszik meg, abból olyan vidám jelenetek lesznek, mint ez itt.

  • Az van ugyanis, hogy külső kerületből járok be egy 250-es motorral, aminek 0 van a forgalmijában, gondolom az illetékesek beleszarásából, nem pedig azért, mert annyira gagyi lenne. Úgyhogy ma ahelyett, hogy egy 3 literes fogyasztású motorral pöfögtem volna 25 percet, egy 8,5 litert zabáló, ennek megfelelő mennyiségű széndioxidot eregető családi egyterűvel nyomtam le 45 percet. Kösz, Tarlós!!!

    (Igen, igen, tudom, jöhettem volna BKV-val is másfél óra alatt, 3 átszállással.)