Gellért, Mercédesz
5 °C
23 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Bár a Szilícium-völgy nagy többségebevallottan irtózik a gondolattól, hogy Donald Trumból elnök legyen, akad azért, aki támogatja a Paypal-alapító és Gawker-gyilkos Peter Thielen kívül is. Ahogy mi is megírtuk, pénteken derült ki, hogy Palmer Luckey, az Oculus VR alapítója súlyos összegekkel pénzel egy Clinton-ellenes mémgyárat.

    Luckey azzal lett Amerika egyik leggazdagabb fiatal vállalkozója, hogy részt vett a lakossági virtuális valóság terén úttőrőnek számító Oculus Rift nevű VR-szemüveg fejlesztésében, most pedig a céget felvásároló Facebooknál dolgozik.

    Most, hogy kiderült, hogy Trump kampányát pénzeli, ráadásul ezen belül is annak egy igen kevéssé szalonképes változatát, a VR-közösség felháborodásában elkezdte vadul támogatni Clintont. Néhányan bejelentették, hogy akkor ők meg a demokrata jelöltnek adnak pénzt, több független fejlesztő pedg közölte, hogy felfüggesztik a fejlesztést az Oculus Riftre.

  • 37 millió forintnak megfelelő arany csempészésével vádolják azt a férfit, aki a Kanadai Királyi Pénzverdéből állítólag a végbelébe rejtve csempészett ki aranyat.

    A 35 éves Leston Lawrence bírósági ügye a héten zajlott, ahol többek között arra is fény derült, hogy valóban ki lehet-e kerülni a biztonsági rendszert, ha a végbelünkben tároljuk az aranyat (bár abba bele se merünk gondolni, ezt hogy tesztelhették).

    A teszt kimutatta, a kapu jelez ilyen esetben, azonban a kézi vizsgálat már nem, így tudta egyébként a férfi is kicsempészni a rögöket.

    A pénzverde dolgozója a bank egy munkatársának lett gyanús, miután látta, hogy hatalmas mennyiségű pénz gyűlt össze a számláján ugyanattól az aranyfelvásárlótól. A gyanúja csak még tovább nőtt, mikor rájött, a férfi a pénzverdénél dolgozik.

    Ő értesítette a rendőrséget, akik a férfi széfében több rögöt és egy tubus vazelint találtak.

    Lawrence-t kirúgták, a pénzverde pedig megerősítette a biztonsági rendszerét. A férfi egyébként tagadta a vádakat.

  • A New York Timesról lehet tudni, hogy demokrata beállítódású. Az Egyesült Államokban pedig a médiapluralizmus némileg máshogy működik, mint Európában. Ráadásul Donald Trump megosztó személye miatt eddig is láthattunk a szokottnál markánsabb állásfoglalásokat.

    A lap nem óvatoskodott, az egyszerűen "Hillary Clinton for president" címen futó írás rögtön azzal indul, hogy a támogatásuk a Clinton "intellektusa, tapasztalata és bátorsága iránti tiszteletben gyökerezik". Ahogy írják, egy normális választási évben szépen egymás mellé állítanák a két jelöltet, és összehasonlítanák őket, ez viszont nem egy normális választási év, mert nincs mit összehasonlítani. Szerintük az egyik oldalon ott van a nagy tapasztalattal és pragmatikus elképzelésekkel rendelkező Clinton, a másikon viszont csak egy semmi konkrétat nem közlő, de az égből a csillagokat is leígérő Donald Trump áll.

    A cikk egyértelművé teszi, hogy nem puszta véleménynyilvánításról van szó, kifejezetten az a lap célja, hogy meggyőzzék a bizonytalankodkat, akik vonakodnak egy demokratára, egy Clintonra, az elit egy tagjára szavazni. Szerintük nem pusztán arról van szó, hogy Clinton a kisebbik rossz, mert legalább nem Trump, hanem hogy a négy évtizede a közt szolgáló volt First Lady a legalkalmasabb ember arra, hogy választ találjon napjaink kihívásaira, a terrortól a globalizálódó gazdaság kihívásain át a növekvő elitellenességig.

    Bár úgy tűnhet, a cikk idáig Clinton igazi dicshimnusza, az valójában még csak ezután következik: egy megfontolt, szorgalmas, az esetleg becsúszó hibáiból is ritka nagy alázattal tanuló, jogvédő honanya képe rajzolódik ki, aki sose rest pártvonalakon átívelő együttműködést kovácsolni, ha az Ügy úgy kívánja. Mindezt államfőhöz méltó határozottsággal, de a kollégák szavát is meghallva. Még olyan mondatok is elcsattannak, mint az, amelyik azért méltatja Clinton, mert mást mond egy ügyben, mint korábban:

    Néhányan talán opportunizmusként értékelik az eltolódását, de mi értékeljük, hogy megérkezett a jó álláspontra.

    A cikk Clinton emailbotránya mellett se megy el szó nélkül: a volt külügyminiszter rossz döntést hozott, amelyet jogosan követett szigorú vizsgálódás, de ennek végeztével lehet végre az elnökséggel járó valódi kihívásokra koncentrálni.

    És ezeknek a kihívásoknak a fényében Trump a maga igazi, kisképernyős, valóságshow-s méretére zsugorodik,

    – zárul a cikk.

    A lap azt ígéri, a következő publicisztikában kifejtik azt is, miért tartják Trumpot a legrosszabb jelöltnek, akit a két nagy párt bármelyike produkált a modern amerikai történelemben.

  • Szelfi egy hatalmas pitonnal. Ugye milyen jól hangzik? Valószínűleg ezt gondolta az az indiai férfi is, aki egy közel 4 méteres példánnyal akart fotózkodni, de végül csúnyán pórul járt.

    A pitont éppen négyen cipelték le egy dombon, mikor a férfi telefonnal a kezében odament egy menő kép reményében.

    Menő kép végül nem lett, belilult váll annál inkább, ugyanis a piton nem volt kooperatív kedvében és jó nagyot harapott a férfiba. Szerencsére a pitonok nem mérges kígyók, de a harapásuk így is nagyon fájdalmas tud lenni.