Ma van az erőltetett születésnapi poénkodók világnapja!
Nagy a társadalmi konszenzus abban a kérdésben, hogy borzalmas dolog karácsonykor születni. A rokonok lespórolják az egyik ajándékot, és senkit sem lehet elrángatni szenteste egy születésnapi sörözésre. De van egy eddig megénekeletlen csoport, akiknek többet kell kiállniuk, mint bárki másnak: nekünk férfiaknak, akik március 8-án születtünk.
Boldog [25.] nemzetközi nőnapot!
Ma csak 24-szer hallottam ezt a poénkodásnak álcázott születésnapi köszöntést – figyelembe véve, hogy még csak dél van, ez óránkénti kettes átlag –, de életem során a szám olyan 10 ezer körül járhat. Kicsivel lemaradva jön a „boldog [X.] nemzetközi Zoltán-napot!” Ez ma még csak hatszor volt, eddigi pályafutásom alatt 7000-7500 alkalom lehetett. [A szögletes zárójelbe bármilyen 0-nál nagyobb természetes számot behelyettesíthet.]
Nőnapkor születni férfiként egy horror. Amolyan évente visszatérő tortúra. Mert mindig vannak vicces emberek, akik már március 7-én 23:59 perckor arra várnak, hogy elsőként küldjenek valamelyik fenti gigapoénnal sms-t, emailt vagy Facebook-üzenetet.
Itt egy gyakorlati példa, hogy miért: én sem köszöntök úgy senkit, aki augusztus 15-én született, hogy „Boldog Panamaváros megalapítása évfordulót!”, de mondjuk legalább ennyire béna vicc, hogy „Boldog [X+1.] államallapítást!” augusztus 20-án születettnek (ezt hadd ne kelljen belinkelnem). De ha elvonatkoztatunk a személyes vonaltól, mennyire hülyén hangzana, ha b.u.é.k. helyett azt mondanánk egymásnak, hogy „boldog »Miskolchoz csatoltak négy települést-ünnepet!«”
Ugye, hogy tré, erőltetett vicceskedés ez az egész? Na, tegye már meg, hogy tiszteli a Zoltánokat is (akik névnapjuk lévén legalább ennyit szívnak a nőnappal) és azokat a lúzereket, akik éppen ekkor ünneplik, hogy valaha világrajöttek!