Rohadó szemétdombra hasonlít a Margitsziget vasárnap délben
Krisztinának nem voltak nagy vágyai. Krisztina csak egy jót szeretett volna futni a Margitszigeten, ha már itt a tavasz és ilyen szép az idő. Sok százan éreznek úgy, mint Krisztina, és még pár ezren csatlakoznak hozzá gondolatban, a futást leszámítva, egy kellemes vasárnapi sétára a zöldben.
Krisztina és a másik pár ezer ember most mégsem boldog. És nem azért, mert mogorva, rosszindulatú emberek lennének, akik annak sem tudnak örülni, hogy nyáron már egy éve lesz annak, hogy képtelenek befejezni a Margitsziget csatornázásának és útburkolatának felújítását, ami pedig nem tűnik olyan hihetetlenül nagy feladatnak. De Krisztináéknak ezzel nincs bajuk, ők szívből örülnek, ha épül, szépül az ország.
Krisztináékat csak az keserítette el, hogy a Margitsziget vasárnap délben, jó néhány órával az éjjeli bulika vége után, még mindig így nézett ki. A futók csak a port nyelték, mert a csap nem működött, aki meg háttal akart leülni a munkagépeknek egy padra, a töretlenül lelkes, minőségi, gyors munka helyett csak egy nagy rakás dzsuvát láttak mindenütt.
Szomorkodjunk együtt olvasónkkal, Krisztinával ezen a szép, fényes vasárnap délutánon!