Clint Eastwood élőben is a legnagyobb király
Mert voltak, akik ahelyett, hogy a legújabb filmeket néznék orrba-szájba a Cannes-i Filmfesztiválon, inkább órákat vártak arra, hogy bejussanak az előadására. Jó, hát nem ő a legruganyosabb filmsztár, de 86 évesen ezt nehéz lenne számon kérni rajta, az úgyis ezerszer aranyosabb, ahogy nem tudja, hogy reagáljon arra, amikor száz újságíró és rajongó egyszer csak tapsolni kezd neki:
Clint Eastwood azért jött idén a Cannes-i Filmfesztiválra, mert levetítik a 25. születésnapját ünneplő westernjét, a Nincs bocsánatot. És ha már itt van, tart is egy mesterkurzust a filmezésről – ami inkább úgy néz ki, hogy részt vesz egy beszélgetésen egy moziteremben, nagyközönség előtt.
A nagyközönség viszont nem volt akkora, amekkora lehetett volna: sokan órákkal a kezdés előtt lecövekeltek a terem bejárata előtt, hogy biztosan bejussanak. Így én, aki azt hittem, hogy elég, ha 50 perccel a kezdés előtt érek oda, hoppon maradtam. Végül hosszú várakozás után századmagammal végül feljutottunk a terem elé - de ennél a százas tömegnél jóval többen akartak bejutni az előadásra, csak amikor a biztonságiak már két emelettel lejjebb szóltak, hogy nincs értelme felmenni, mert a lépcsőkön is áll a sor, rengetegen eloldalogtak.
De ilyenkor megéri az utolsó percekig várni, hátha kiderül, hogy van még néhány szabad hely, meg hát azért is megéri, mert élőben lehet látni Clint Eastwoodot. De szeretném leszögezni, nem én voltam az, aki olyanokat kiabált neki, hogy engedj be minket, majd ülünk a földön.