Előd
7 °C
16 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • wewantplates
    Fotó: We Want Plates / Facebook

    Nincs könnyű dolga az éttermeknek, hiszen olyan igazságtalanul egyértelmű a verseny köztük: az a jobb hely, ahol jobban tud főzni a szakács. De mit csináljanak azok, akiknek nincs pénzük kifizetni a világ legjobb séfjeit? Dögöljenek meg?! Ugye, hogy nem.

    Nekik is ki kell találni valamit, amivel lenyűgözhetik a vendégeket, és amivel úgy tűnhetnek, mintha sokkal ötletesebbek lennének a többieknél. Ennek a mozgalomnak a legkreténebb vadhajtását dokumentálja szorgos igyekezettel a We Want Plates nevű Facebook-oldal, amely olyan sikeres, hogy hamarosan megjelenik a könyv is az oda felkerült anyagok alapján.

    A We Want Plates (Tányérokat akarunk) azokról a helyekről közöl egészen abszurd, mégis kőkeményen valós fotókat, amelyek tányérok helyett "különleges" dolgokon szervírozzák az ételeket. Mármint nem (csak) arról van szó, hogy szép kerámialapon vagy trendi fadeszkán, hanem mondjuk, mint a képen látható, egy mini bevásárlókocsiba bepakolt kis nájlonszatyorban. Vagy két teniszütő húrjain. Vagy egy hatalmas ipari fémdarabon. Vagy egy tornacipőben (igen, egy igazi, kikötött tornacipőben), vagy egy mamuszban.

    És újra mondom, ezek valódi, létező, a nagyközönség számára nyitott helyek. Csak egy kicsit furcsán értelmezik a hipszterséget.

  • A kék bálna a világ valaha volt legnagyobb ismert állata a maga 30 méterével és 173 tonnájával. Nyilván a szíve is nagy, laza 181 kilogram:

  • Ismerik azt az érzést, amikor valamibe már annyi munkát fektettek be, hogy sehogy sem viszi rá önöket a lelkük, hogy a vége előtt befejezzék, még akkor sem, ha egyre kilátástalanabb, hogy mikor lesz vége, mert úgy érzik, akkor hiábavaló volt az a rengeteg munka? Na így vagyok én most egy nagyregénnyel, ami eleinte tetszett, aztán már nem tetszett annyira, most viszont már borzasztóan untat. De az 1500 oldalból már elolvastam 1100-at - csak az a maradék 400 nem akar elfogyni sehogy sem.

    Önök mit tennének egy ilyen helyzetben? Az a lényeg, hogy élvezzük, amit olvasunk, vagy ha valamibe belekezdtünk, azt hiba, netán egyenesen bűn félbehagyni? Fontosabb, hogy ne vesszen kárba az az 1100 oldal, vagy inkább az a fontos, hogy ne rabolja a kevésbé jó könyv az időt a jobbak elől?

    (Adalék: egy kedves ismerősöm a dilemmát hallva megosztotta velem Mérő László gondolatait az elsüllyedt költségekről: "Az elsüllyedt költségeken rágódni a felnőttkor velejárója. A gyerekek a döntéseikben nem veszik figyelembe, hogy mennyit fektettek korábban a dologba, és így mennyi veszhet kárba. Csakis azzal foglalkoznak, hogy a jelenlegi helyzetben mennyi nyereséggel, illetve veszteséggel jár egy-egy döntés. Ebből a szempontból sokkal racionálisabbak, mint a felnőttek. Mire felnőnek, megtanulják komplexebben, a történetükkel együtt látni a dolgokat, de az elsüllyedt költségek szempontjából téves ez a komplexitás.")

    Önök abbahagynák a könyvet, amiből már rengeteget elolvastak, de már elvesztették az érdeklődésüket iránta?

    • 658
      Abbahagynám, minek olyat olvasni, ami nem tetszik?
    • 331
      Ha már ennyit elolvastam, biztosan nem hagynám abba!
  • 104 éve született Botond-Bolics György, akinek a neve talán nem ugrik be elsőre, pedig jó néhány generáció gyerekkorának kedvenc mesehősének az atyja.

    mikrobi

    Botond-Bolics jogászként végzett a Kolozsvárról átmentett, majd önállósodásakor Horthy Miklós, később József Attila nevét viselő, ma már Szegedi Tudományegyetemen. Később mérnöki diplomát is szerzett.

    Egy ideig dolgozott is az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában, de hiába a lelket megbizseregtető nevű vállalat, Botond-Bolics inkább a tudományos-fantasztikus, ismeretterjesztő művekkel az írói pálya felé mozdult el.

    A Táncsics Kiadó szerkesztője is volt, és ő találta ki Mikrobit. A multifunkcionális, a gyűlölt mosogatástól a gyerekmegőrzésig mindenre alkalmas háztartási robotgép és a gyerekek bolygóközi kalandjai először rádiójátékként készültek el, aztán jött a rajzfilm, amiből valójában csak két évad készült, 1973 és 1975 között, 13 epizóddal.

    A 10 percesekből álló sorozat a 21. században játszódik, bár nem valószínű, hogy 80 éven belül olyan családi szórakozás lesz az interplanetáris – pláne az intergalaktikus – utazás, mint Mikrobiéknál.