A világ egyik legfurcsább közössége a napfogyatkozás-függőké, akik úgy rákattantak a jelenségre, hogy utazni is hajlandók érte
Elsőre furcsának tűnhet, hogy egy természeti jelenségért, ami több égitest együttállásától függ, hogyan lehet rajongani. Legalább olyan értelmetlen, mint utálni a gleccsereket, vagy rajongani egy földcsuszamlásért: attól függetlenül történik meg, hogy mit érzünk vele kapcsolatban.
Mégis: a napfogyatkozásnak is vannak rajongói, akik hajlandók oda utazni, ahol éppen műsoron van. Ez az előnye kétségkívül megvan más természeti tüneményekkel szemben: hogy kiszámítható, és tudják, hol lesz legközelebb.
Glenn Schenider, az Arizonai Egyetem csillagásza szerint a természeti jelenségek nemcsak érzéseket válthatnak ki, hanem egyenesen függővé is tehetnek. A jelenséget umbrofíliának nevezi, a napfogyatkozás-rajongókat meg umbrofilnek, ami árnyékkedvelőt jelent.
Maga Schneider is nagy rajongója a napfogyatkozásoknak: már harmincat látott belőlük a Föld különböző pontjain.
„A Hold árnyéka negyedmillió mérföldre nyúlik vissza. Olyan, mintha megsuhintanának egy óriási baseballütőt, aminek a tetején állsz – ez közvetlen, személyes élmény.”
Schneider szerint úgy ezer napfogyatkozás-függő él világszerte. Kis online közösségükben tartják egymásban a lelket két napfogyatkozás között: várják a következőt, megbeszélik az utazások logisztikáját, szörnyülködnek a vastag felhőzet miatt, és a világ legkülönfélébb pontjain futnak egymásba. Sokuk misztikus élményként éli meg a történteket.