Vaszilij Petrovics elbrexitálgat még kicsit a kanapén
Miután az Egyesült Királyság távozása az EU-ból megint a végtelenbe látszik kitolódni, érdemes kitérni rá, hogy a brexit körüli döntésképtelenség milyen szórakoztatóan árnyalta az "angolos távozás" jelentését.
Ami ugye eredetileg az, hogy az ember egy társasági eseményről úgy lép le, hogy nem szól róla senkinek. Az angolok viszont a brexittel pont az ellenkezőjét csinálják: három éve, a népszavazáskor minden rossznak elmondták az EU-t, széttrombiltálták, hogy akkor ők most el – aztán azóta is gyűrik magukat, hogy hát ők mennének, csak épp azt nem tudják, mikor, merre és hogyan.
Nagy különbség, hogy amikor az ember fű alatt lép le, leginkább magát hozza kínos helyzetbe, míg ha még éjjel 3-kor se lehet kirúgni, azzal általában mindenki mást szívat, miközben ő nem is érzékeli, mennyire ciki, amit művel.
Az orosz állami tévében január végén az egyik, a britek vergődéséről szóló londoni tudósítást azzal a poénnal vezették fel, hogy a brexitnek oroszul már igei alakja is van:
Vaszilij Petrovics egy vacsorapartin bedöntött fél liter vodkát, összetörte a tányérokat, mindenkit elküldött a 'csába, a háziasszonyt lenagyseggűribancozta, aztán tovább brexitálgatott a kanapén.
Ezt a tréfát teljes mélységében valószínűleg egyedül az angolok nem értik. Ugyanis miközben az angolos távozás fogalmát szinte az összes európai nyelv használja, angolul ugyanezt franciás távozásnak (French leave) mondják. Az angol nyelvtörténeti kérdésekben etalonnak számító Oxford English Dictionary szerint a French leave első ilyen értelmű használata a 18. századra datálódik (a normann hódítás társadalmi utóhatásaként az angol arisztokraták akkor még szinte mind beszéltek franciául).