A leghíresebb ország nélküli államfő
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Kedden hantolták ki Jasszer Arafat földi maradványait, mert halála körül ismét felmerült a mérgezés gyanúja. A palesztin vezető élete során sok ellenséget szerzett magának, miközben végig ugyanaz a cél hajtotta. Majdnem sikerült elérnie, de aztán mégis elbukott.
Jasszer Arafat mauzóleuma 2012. november 27-én. A palesztin vezető halála óta újra és újra szárnyra kaptak összeesküvés-elméletek, melyek arra gyanakodtak, hogy a Arafatot megmérgezték. Egy ilyen elképzelés vezetett a keddi kihantoláshoz is, Arafat maradványiban radioaktív mérgezés nyomait fogják keresni. A palesztin vezető maradványait egy mauzóleumban helyezték el annak idején, most elszállították egy közeli mecsetbe, ahol palesztin orvosok mintákat vesznek a csontjaiból. (Fotó:
Marco Longari / AFP)
Jasszer Arafat 1929-ben, ötödik gyermekként született egy hétgyermekes, Palesztinából származó textilkereskedő családba Kairóban. Ott végzett egyetemet is, fiatalon elkezdett érdeklődni a cionizmus iránt, jobban meg akarta érteni a gondolkodásukat. Arab nacionalista nézeteket vallott, segédkezett fegyverek csempészni a Palesztin brit mandátum területére csempészésében is.
(Fotó:
AFP)
Arafat 1970-ben a PFSZ főhadiszállása a jordániai Ammanban.
Diplomájának megszerzése után Kuvaitba költözött, ahol egyre több palesztin menekülttel kötött barátságot. Velük közösen alapították meg a Fatah névre keresztelt palesztin nemzeti mozgalmat az ötvenes évek végén. 1969-ben a Palesztin Nemzeti Kongresszus a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökévé választotta Arafatot. (Fotó:
AFP)
1973-ban Beirútban.
A hatnapos háború végén bekövetkező arab vereség sok palesztin számára világossá tette, hogy helyzetüket nem más arab államokra támaszkodva, hanem saját maguknak kell rendezniük. A Fatah egyre népszerűbbé vált, miközben már az egyiptomi elnök, Gamal Abdel Nasser is Arafatot nevezte a palesztinok vezetőjének. (Fotó:
AFP)
1973-ban Arafat Zambia első fekete elnökével az el nem kötelezett országok mozgalmának találkozóján. (Fotó:
Nicole Bonnet / AFP)
1974 novembere. Arafat volt az első vezető, aki egy nem kormányzó szerv képviselőjeként szólalhatott fel az ENSZ Közgyűlésén. Szintén Arafat volt az első, aki egy pisztolytáskával az oldalán tette mindezt, igaz, az nem tartalmazott fegyvert. Beszédében elítélte ugyan a cionizmust, de közben békülékeny hangot ütött meg, a nemzetközi közvélemény számára ezzel szimpatikussabbá téve a palesztinok harcát.
(Fotó:
AFP)
Kadhafi fogadja Tripoliban 1978-ban. (Fotó:
AFP)
Arafat a libanoni polgárháború idején, az izraeli megszállás kezdetén Bejrútban.
Az arab államban rengeteg palesztin menekült élt, egyre feszültebb viszonyban a kisebbségbe került keresztény elittel szemben. 1970-től a PFSZ székhelye is itt volt, és innen szerveztek gerillaakciókat izraeli célpontok ellen, melyekre Izrael libanoni célpontok támadásával válaszolt. A PFSZ az egyre jobban elharapódzó összetűzéseket eleinte próbálta visszafogni, de végül 1975 végén beszálltak a harcokba. (Fotó:
Ramzi Haidar / AFP)
1982 augusztusa. Egy francia dzsip vezette konvojban hagyja el az izraeliek által megszállt Beirútot. Arafat száműzetése céljául Tunéziát választotta, ahonnan egészen 1993-ig nem települt vissza. (Fotó:
Dominique Faget / AFP)
1984-ben az afrikai Guinea fővárosának egyik mecsetében. (Fotó:
Joel Robine / AFP)
Szavazás 1987-ben a Palesztin Nemzeti Kongresszus algériai ülésén. (Fotó:
Mike Nelson-Nabil Ismail / AFP)
1988-ban az Európai Parlament ülésén Strasbourgban.
A nyolcvanas évekre látványos változás ment végbe Arafat politikájában: elismerte Izrael állam jogát a békében és biztonságban való élethez, valamint elítélte a terrorizmus minden formáját. (Fotó:
Patrick Hertzog / AFP)
Szaddám Husszein iraki és Hoszni Mubarak egyiptomi elnök társaságában Bagdadban az arab országok csúcstalálkozóján.
A PFSZ 1988-ban, az első Intifáda kitörése után egy évvel, kikiáltotta a független palesztin államot. A palesztinok és az izraeliek között zajló titkos tárgyalások eredménye volt az 1993-ban aláírt oslói megállapodás, melyet a washingtoni Fehér Házban Arafat végül Jichák Rabin izraeli miniszterelnökkel. A tervek szerint 1999-ig kellett az izraelieknek kivonniuk csapataikat a Gázai-övezetből és Ciszjordániából. (Fotó:
AFP)
Arafat és egy kentaur találkozása a párizsi Louvre-ben 1989-ben. (Fotó:
Daniel Janin / AFP)
1989. A megszállt palesztin területekről Izraelbe érkező vendégmunkások számára kibocsátott személyi igazolványt mutat be Kairóban. (Fotó:
Mike Nelson / AFP)
PFSZ ellenes plakát Jeruzsálemben 1994-ben. (Fotó:
Sven Nackstrand / AFP)
Miután egy évig tartó intenzív tárgyalások eredményeként 1993. szeptemberében, az oslói egyezmény keretében a PFSZ kinyilvánította Izrael jogát a békéhez és biztonsághoz, valamint elkötelezte magát a konfliktus békés rendezése és a Palesztin Nemzeti Hatóság felállítása mellett. Arafat 1994. július elsején Egyiptomból érkezve érinthette a Jerikóval együtt autonómmá vált Gázai övezet földjét. (Fotó:
AFP)
1995-ben feleségével Souha Arafattal. (Fotó:
Fayez Nureldine / AFP)
Husszein jordán király, Rabin izraeli miniszterelnök, Clinton amerikai elnök, Arafat és Mubarak egyiptomi elnök igyekszik a Fehér Ház nagytermébe, hogy Ciszjordánia autonómiájáról megszületett egyezményt aláírják. (Fotó:
Staff / AFP)
Arafat csókolja az izraeli börtönből hét év után szabadon bocsájtott Ahmed Jaszin Sejket, a Hamasz alapítóját. (Fotó:
AFP)
Ehud Barak izraeli miniszterelnök az udvariaskodó Arafatot tessékeli be Bill Clinton volt elnökhöz a Camp David-i csúcstalékozó idején. Szeptemberre kitört a második intifáda. (Fotó:
Stephen Jaffe / AFP)
Ramallah 2002 márciusa. (Fotó:
Andre Durand / AFP)
2002. június 6. Arafat és testőre miután az izraeli hadsereg éjjel támadást intézett a vezér ramallahi főhadiszállása ellen.
(Fotó:
Cris Bouroncle / AFP)
2003 augusztusa. Arafat találkozik Mubarak főtanácsadójával, miután a Hamasz és az Iszlám Dzsihád felmodta az épp érvényben lévő törékeny tűzszünetet az izraeliekkel. (Fotó:
Awad Awad / AFP)
Arafat és támogatói a vezér ramallahi szállásán, ahol 20 hónapot kellett kényszerűségből eltöltenie fenyegetettsége miatt. Arafat, bár a képen bizalmasaival és testőreivel mosolyog, orvosai szerint itt betegedett meg végleg. Komoly influenzát és ritka vérkeringési rendellenességet állapítottak meg nála. (Fotó:
Hussein Hussein / AFP)
2004 októberében jordán orvosok javaslatára, Izrael beleegyezésével helikopterrel először Ammanba szállították, majd onnan egy francia kórházba vitték. A felszálláskor látták utoljára életben ramallahi emberei. November 3-án kómába esett és 11-én meghalt. (Fotó:
Pedro Ugarte / AFP)
Temetésére a kairói temetési szertartás után Ramallahban került sor. Az izraeli hatóságok elutasították hogy Jeruzsálemben helyezzék örök nyugalomra. (Fotó:
Hazem Bader / AFP)
Az exhumálásra a ciszjordániai városba érkeztek francia, svájci és orosz szakértők is, akik megkapják, majd hazájukban megvizsgálják a mintákat. Arafat hálószobájából, irodájából és személyes tárgyaiból már korábban vettek mintákat. Maradványait még kedden visszatemetik katonai tiszteletadás mellett. (Fotó:
Mahmoud Zayyat / AFP)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon