Az a jó, ha suhog az igmándi merevnyelű

A speciális dobószámokban Tata a világ közepe, 1996 óta rendeznek itt versenyeket, és minden második évben a világbajnokság is itt van. Az olimpiai edzőtáborban a veterán atléták is otthonra és versenypályára lelnek. Bár a speciális dobásoknál nincs életkori megkötés, valahogy úgy alakult, hogy szinte csak szeniorkorúak vesznek részt a versenyeken. Örökífjú atléták, akik megmaradtak szenvedélyüknél, és ha kicsit más formában, de továbbra is űzik. (Fotó: Bődey János / Index)

Bár a vb-helyszín Tata, minden Nagyigmándról indult. A verseny mindenese és sokszoros bajnoka, a 75 éves Mészáros Miklós családját és szomszédjait is bevonta a szervezésbe. Nem a pénz, a lelkesedés és az önzetlenség működteti a versenyt. (Fotó: Bődey János / Index)

„Az a jó dobás, ha suhog” – és halljuk is, ahogy a kalapács nyele szeli a levegőt. Később aztán azt is megtudjuk, a kezdőkkel direkt szélben dobatnak először, ott garantált a sikerélmény. (Fotó: Bődey János / Index)

Az atléták egy-egy dobás után percekig zihálnak, majd rogynak bele a horgászszékükbe, ami itt szinte kötelező kellék, széksorok híján abban a pihennek két dobás között. (Fotó: Bődey János / Index)

Azt, hogy a sport kortalanná tesz, mi is megtapasztaljuk, az évtizedek alatt begyakorolt mozdulatok a fiatalságot idézik. Egy súllyal küzdő 70 év körüli férfi, úgy áll oda, mint egy kölyök, és ha sikeres volt a kísérlet szélesen mosolyog. A verseny végeztével azonban gyors az átalakulás, a szemüvege és a sapka felvételével menthetelenül visszabácsisodik. (Fotó: Bődey János / Index)

Az idei versenyre közel 150-en neveztek, tíz országból érkeztek versenyzők, közülük a németek, az angolok és a lengyelek igazi profik, de a litvánok mindenkin túltesznek, az ő szemükben látszik, vérre megy a küzdelem. (Fotó: Bődey János / Index)

Bár van néhány egykori topatléta is a mezőnyben, örömsportolóknak tekintik magukat. „Semmi tétje, nincs csak az, hogy a Bandit ledobjam” – mondja a Bauer Rudolf Nógrádi Dobó Club egyik sportolója, aki azért rávilágít, a versenyszellem nem veszik ki idősebb korban sem belőlük. De aztán azt is hozzáteszi: „A feleségem azt mondta, egyetlen feladatod van: sérülés nélkül hazajönni.” (Fotó: Bődey János / Index)

A speciális dobószámok egy részével szinte minden atléta találkozik, hiszen a felkészülésükben ők is alkalmazzák azokat az eszközöket, amik itt azonban nem az erősítést szolgálják, hanem a versenydobószert jelentik. Míg a hagyományos kalapácsvetésben 7,26 kilós a szer, a tatai világbajnokságon 15, 88 kilós, úgynevezett nehézkalapácsot kell minél messzebbre repíteni. A valaha olimpián is szereplő súlyvetés is embertpróbáló szám, egy 25,40 kilós golyót igyekeznek miné távolabb küldeni az atléták. De van itt kőhajítás és gránátvetés is. A speciális dobó vb néhány száma egyáltalán nem speciális, atlétikai múlt nélkül is könnyen végrehajtható. Részben ez is a cél, így lehet népszerűbb az atlétika ezen ága. (Fotó: Bődey János / Index)

Az atléták három napig szakadatlanul dobnak, ritka pillanat, amikor üres valamelyik pálya. (Fotó: Bődey János / Index)

„Sok egymázsás kölköt emeltem át a szekrényen” – mondja Kertészné Szentesi Éva, aki vérbeli testnevelőként dolgozott.Persze nem a gyerekek emelgetése miatt őrzi a jó formáját 72 évesen is, hanem heti legalább három edzésének köszönhetően. Meg is van az eredménye, gerelyhajításban kétszer-kétszer volt világbajnoki és Európa-bajnoki második veteránként. Soha nem volt sérült, szerinte ez a hozzáállásán is múlik, az nagy hiba ha valaki úgy áll oda ilyen idős korban, hogy na én most világcsúcsot dobok. Amennyire tudja, őrzi erejét is, de az fontosabb neki, hogy laza maradjon. Úgy jobb marad a technikája, ami idősebb korban fontosabb lehet, mint az erő. (Fotó: Bődey János / Index)

A tatai edzőtábor ligetében SZOT-üdülő érzet keveredik a fesztiválhangulattal, csak itt nem színpadok között sörrel egyensúlyozó fiatalok mászkálnak, hanem meglett és megtermett atléták mennek komotósan egyik dobóhelyről a másikra. (Fotó: Bődey János / Index)

Az atlétikában eltöltött évek nem múlnak el nyomtalanul, látunk bekötött térdeket, furán kiálló ízületeket, de a szeniorok szinte mindegyike tudja, meddig mehet el, új sérülést már nem nagyon szereznek, pedig irtó nehéz szerekkel dolgoznak. Van, aki egy nap három-négy számban indul, és a bemelegítéssel együtt vagy harmincszor kirepíti a szert, megterhelőbb ez, mint egy olimpiai döntő. (Fotó: Bődey János / Index)

Az eredményeink miatt nyugodtan lehet hungarikumnak nevezni a kalapácsvetést, de van olyan szer is, ami letagadhatatlanul hazai. Az igmándi merevnyelű névről azt is elhinnénk, hogy egy szőlőfajta, de valójában egy 110 centis huzalra erősített nehézkalapács, amivel nem is nagyon tanácsos forogni, hanem jobb csak a fej fölött megforgatni kidobás előtt. A szer kitalálója, Mészáros Miklós a prototípussal látott néhány balesetet, de később tökéletesítette kalapácsát, és ma már a speciális versenyek egyik legnépszerűbb száma. (Fotó: Bődey János / Index)

A nagy atlétikai versenyeken alig kapnak figyelmet a dobók, Tatán azonban minden róluk szól. A versenybírók teljesítménye sem semmi, a szerek visszahordásával ők mozgatják meg a legtöbb súlyt a három nap alatt. (Fotó: Bődey János / Index)

A rekordért most is ugyanúgy izgulnak, mint pár évtizeddel korábban, az eredményeken azonban nem vesznek össze, két dobás között egymás hibáit javítják, mintha nem is ellenfelek lennének. (Fotó: Bődey János / Index)

Eltűnik a kezünk a 75 éves Mészáros óriási tenyerébe, mikor kezet szorítunk. Biztosan a súlygolyókkal is így volt, gondoljuk, és azért fordult a figyelme az extrém méretű szerek felé. De tévedtünk. A tatai vb-ket szervező, de Nagyigmándon élő Mészáros gyerekként is dobált már. A versenyző bátyja edzésein gyűjtötte be a szereket, majd egyszer csak azt vette észre, hogy a visszadobásai nagyobbak, mint a testvér kísérletei. Mészáros később falusi és megyei szpartakiádokat szervezett, és természetesen részt is vett rajtuk, majd a szenior atlétikai világbajnokságok állandó résztvevője lett. A speciális dobásokkal a 1990-es évek elején ismerkedett meg, majd versenyszervezőként ő is bekapcsolódott. 1996-ban már világkupát rendezett, majd kétévenként a világbajnokságot is megrendezi. Mindig van egy-két ötlete, amivel szinesíti a versenyt, az egyik ilyen a magasba dobás. Abból speciel világcsúcstartó is. (Fotó: Bődey János / Index)