Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
50 éve, 1963. október 11-én halt meg Édith Piaf, az alacsony termetű, rekedt hangú sanzonénekesnő, akinek a filmrendezők ma is imádják a dalait. Nehéz megmondani, mitől állt olyan jól Piafnak, ahogyan túljátszotta a szenvedő munkásnő szerepét, de tény, hogy Piaf olyat alkotott, ami lazán túlélte őt.
Edit Piaf 21 évesen, pályafutása kezdetén. Elég kemény gyermekkora volt, bár az erről szóló legendákat később saját maga is lelkesen gyártotta. Apai nagyanyjánál nőtt fel egy bordélyházban, kisgyermekként három éven át teljesen vak volt. 14 évesen az utcán énekelt, 15 évesen saját szobát bérelt az így keresett pénzből egy párizsi szállodában. 17 évesen született Marcell nevű lánya, akit annyira elhanyagolt, hogy két évesen meghalt betegségben. (Fotó:
Lipnitzki / Europress / Getty)
Húszévesen, 1935-ben figyelt rá fel Louis Leplée, egy elegáns kabaré tulajdonosa a Champs-Élysées-n. Tőle kapta a Piaf becenevet is, ami a francia szlengben "verebet" jelent. Ideges természetű, apró, 40 kilós nő volt. Egy évvel később Leplée-t meggyilkolták, a kép a temetésen készült. (Fotó:
AFP)
Piaf is a gyanúsítottak között volt, itt éppen kihallgatja a rendőrség. Korábban ugyanis kapcsolatban állt a Leplée-t meggyilkoló maffiával. (Fotó:
Keystone-France / Europress / Getty)
1940-ben beteg francia katonákat látogat meg egy német munkatáborban. A háború alatt sokan árulónak tartották, mert Párizsban fellépett a megszálló németek partijain. Később azt mondta, hogy a francia ellenállásnak dolgozott, amire nincs bizonyíték, viszont több embernek is segített menekülni a náci üldözés elől. Állítólag a látogatások is a hadifoglyokat segítették, akik a sajtófotókból kivágták a képüket, és ezt használták a hamisított útlevelükben. (Fotó:
Keystone-France / Europress / Getty)
1943 októberében a párizsi Keleti Pályaudvaron. Épp Németországból tér vissza. Közben Franciaországban egyre befutottabb, már ő veszi pártfogásába a feltörekvő énekeseket. Jellemzően fiatal férfiakat, akik később sokszor a szeretői lettek. (Fotó:
Lapi / Europress / Getty)
1945-ben, a francia felszabadulás után. Hiába ismeri mindenki Franciaországban, külföldön még nem sikeres, és a ma ismert leghíresebb dalai közül sem készült még el az egyik sem.
A La Vie en rose (Rózsaszín élet) aztán 1946-ban rögtön nemzetközi sikert hoz. Ehhez valószínűleg a jó időzítés is kellett: az újra megtalált szerelemről szól, amit a háború viszontagságai után nagyon értékelt a közönség. (Fotó:
Lipnitzki / Europress / Getty)
Élete nagy szerelmével, Marcel Cerdan világbajnok boxolóval. Mikor megismerkedtek, Cerdannak már felesége és három gyermeke volt. Az affér 1948-ban kezdődött, és 1949-ben ért véget, mikor Cerdan meghalt egy repülőgépbalesetben. (Fotó:
Pigiste / AFP)
Egy 1947-es előadás szünetében, a háttérben egy másik sanzonénekes, Maurice Chevalier képével. (Fotó:
AFP)
Egy 1948-as műsorlap előtt, megint Cerdan-val. Piaf egy évvel később Cerdan-hoz írta egyik legfelszabadultabb dalát, a Hymne à l'amourt (Himnusz a szerelemhez). 1949. szeptember 14-én adta elő először, alig egy hónappal Cerdan halála előtt. (Fotó:
Archives / AFP)
1950-ben, New Yorkban. Amerikában kezdetben nem szerették Piafot, mert túlságosan lehangolónak érezték. Aztán egyetlen lelkes kritika mindent megváltoztatott: összesen nyolcszor hívták meg az Ed Sullivan Showba, és egymás után kétszer, 1956-ban és 1957-ben is fellépett a Carnegie Hall-ban. (Fotó:
AFP)
1951-ben a Piaf a francia tévében énekel. A korai '50-es években ért karrierje csúcsára, de, bár esténként 1000 dollárért lépett fel, mégis folyamatos anyagi gondban volt. Cerdan halála után a magánélete egyre inkább szétcsúszott, és egy autóbaleset után alkohol- és morfinfüggő lett. Egy nála tíz évvel idősebb színész és énekes, Jacques Pills próbált segíteni a felépülésben. (Fotó:
Keystone-France / Europress / Getty)
A nagy szerelem és számos szerető után Piaf 37 évesen döntött úgy, hogy megházasodik, az első férej Pills lett. Marlene Dietrich, német-amerikai színész kísérte az oltárhoz, a képen az esküvőre készülődnek. (Fotó:
Allan Grant / Europress / Getty)
Pills-szel 1953 tájékán. A házasság nem tartott sokáig, 1957-ben elváltak. Közben tovább romlott Piaf egészsége, éneklés közben többször is összeesett a színpadon. A színpadi karrierjének viszont csak jót tett a hányatatott magánélet, a való életből kapott élményekkel még hitelesebben játszhatta túl a tragikus sorsú, titokzatos nő szerepét. (Fotó:
Roger Viollet Collection / Europress / Getty)
Egy 1955-ös portrén. Az '50-es évek második felében kezd énekelni a párizsi Olympia színházban, amelyet még a 19. században építettek, és gyakorlatilag Piaffal nyitott újra. Közben tovább romlik az egészségi állapota, az évtized végére még az a hír is elterjed, hogy meghalt. Közben stockholmi koncertje után májrákot diagnosztizálnak nála. (Fotó:
AFP)
1960-ban, a nagy visszatérés kezdetén. Az előtte lévő évben mindössze két új dalt írt – 1934, azaz 19 éves kora óta nem volt olyan év, amelyben ennyire kevés új dal született volna. Igaz, az 1959-es számok közül az egyiket, a Milord címűt ma is rendszeresen beválogatják a leghíresebb 5 Piaf-dal közé. A háttérben Charles Dumont zeneszerző, akivel Piaf az utolsó éveiben dolgozott együtt. (Fotó:
AFP)
"A pénz? Hogy hogyan vesztettem el? Nem vesztettem el, csak nem tudom pontosan megmondani, mire költöttem." (Fotó:
Stf / AFP)
1960-ban, a párizsi Olympia színházban. A Non, Je ne regrette rien (Nem bántam meg semmit sem) Piaf késői korszakának egyik legismertebb dala, amit még legyengülve is a rá jellemző kifejező, erős torokhangon adott elő. (Fotó:
Stf / AFP)
1962-ben másodszor is megházasodott, egy 27 éves görög származású énekes, Theo Sarapo lett az új férje. Sarapo eredetileg Piaf egyik utolsó pártfogoltja volt, a végső években közösen léptek fel Piaf turnéin. A média akkoriban elég sokat írt arról, hogy Sarapo csak a pénz miatt házasodik össze az egyre gyengülő énekesnővel. (Fotó:
Reporters Associes / Europress / Getty)
Halálos ágyán 47 évesen, 1963-ban. Az utolsó hónapokat végig delíriumban töltötte. A francia riviérán lévő nyaralóban halt meg, de Sarapo a holttestet titokban Párizsba vitte, hogy a halotti bizonyítványról úgy tűnjön, mintha szülővárosában halt volna meg. Párizs érseke Piaf feslett életére hivatkozva megtagadta az egyházi temetést, a gyászmenethez mégis több tízezren csatlakoztak. (Fotó:
AFP)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon