A városi Kína két arca
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Kínában hihetetlen mértékben zakatolt a gazdaság, amióta az ország megnyitotta kapuit a külföldiek előtt. A korábban elképzelhetetlen növekedés azonban, mint ahogy az lenni szokott, nem egyenlően oszlott el az ország lakói között. Ennek részben az volt az oka, hogy éppen az alacsony bérekkel tudott igazában versenyképes lenni a legnagyobb ázsiai ország. A leglátványosabb különbség a part menti városok és a belföldi vidék között van, de ehhez hasonló a vagyoni törésvonal a városokon belül is. Kim Kyong-Hoon Pekingben fotózott, egy vendégmunkások által lakott, lebontásra ítélt negyedben és egy gazdagabb belvárosi környéken.
Balra egy lebontásra ítélt régi lakónegyedben bandukol egy férfi Pekingben. Amikor a kép készült, nagyrészt vidékről bevándorló munkások éltek itt, de hamarosan itt is olyan luxuslakónegyed épül majd, mint jobbra. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
A régi lakónegyedben 700 jüanba (nagyjából 25 ezer forintba) kerül egy kis szoba egy hónapra. A jómódú, modern környéken viszont 14 ezer jüan egy berendezett szoba bérleti díja; egy háromszobás lakásé pedig 34 ezer (1,2 millió forint). Ennek megfelelően a két környék boltjainak választéka között is hatalmas a különbség. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Ha minden úgy megy tovább, mint eddig, akkor 2020-ra már 2,7 millió luxusautót adnak el évente Kínában, ezért minden nyugati autógyártó itt próbál piacokat szerezni. A jobboldali kép például a Rolls-Royce „Concours d'Elegance" nevű rendezvényén készült. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Az egyenlőtlenség egyre durvább az országban. A jövedelmi Gini-együttható (ami minél alacsonyabb, annál egyenlőbb jövedelmekre utal) a névleg kommunista Kínában a becslések szerint most már 0,5-nél lehet. Ezzel csak a latin-amerikai, afrikai és közel-keleti országok között van néhány egyenlőtlenebb társadalom. A legegyenlőbb skandináv országokban 0,25, Magyarországon 0,3 a mutató. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
A rizses hús, amit balra esznek, 10 jüanba kerül. A másik képen látható étterem étlapján viszont 500 jüanos cápauszonyleves is van. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Az otthon unatkozó fiú szülei nem valószínű, hogy ki tudnák kifizetni a bevásárlóközpont játszószobájába a belépőt, ami nagyjából 50 jüan három órára. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Hatalmas a különbség a part menti városok és a vidék gazdagsága között, de a városokon belül még élesebbek ezek a törésvonalak. A vendégmunkások külvárosai ugyanis nagyrészt kimaradtak az ingatlanpiaci fellendülésből. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Nagyjából 130 millióan élnek olyan szobákban, amiket a város által bekebelezett falvakban élő parasztoktól vesznek ki. Ezeket a leromlott állapotú tereket több helyen olyan fejlesztések váltják fel, mint a jobbra látható ötvenezer négyzetméteres pekingi bevásárlóközpont-irodakomplexum. Igaz, ezek elég jól fizető bérlő híján gyakran üresen maradnak. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Kínában egyébként a legjobban kereső 5 százalékhoz jön be a teljes jövedelem 23 százaléka. Az egyik felmérés szerint 251 dollármilliárdos és 2,7 millió dollármilliomos él az országban – lassan több, mint az USA-ban. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
A folyamatoktól már a kínai kommunista párt is fél. A leggazdagabbak hivalkodó fogyasztása miatt egyre nagyobbak a feszültségek. Ezért ígérte meg a párt leköszönő főtitkára, hogy 2020-ig megduplázzák a béreket, a pártelit pazarlására pedig lecsapnak. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Most már a teljes globális luxuscikkfogyasztás negyedéért Kína felel. A ruhagyártás viszont hosszú évekkel ezelőtt elkezdett a még olcsóbb munkaerőt kínáló országokba, például a Fülöp-szigetekre vagy Bangladesbe áttelepülni. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
A vendégmunkások házaiban általában nincs külön fürdőszoba. Peking előkelőbb részeiben viszont nincs hiány a jobbra látható Eric Parishoz hasonló fodrászszalonokból. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
A másfél órás masszázs 2300 jüanba kerül Peking egyik elit masszázsszalonjában. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Jang Vej 400 jüant fizet havonta az öt négyzetméteres szobájáért a Peking melletti vendégmunkásnegyedben, férje az építőiparban dolgozik. Ezzel szemben a saját vállalkozását vezető Zao Csiang egy 31 millió jüan értékű, 117 négyzetméteres lakásban lakik családjával a kínai főváros egyik új negyedében. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Az átlagos évi elkölthető jövedelem egy városi háztartásban 21 850 jüan körül van. Vidéken ez még alacsonyabb, mindössze 12 ezer jüan, de itt legalább részben alapozhatnak az önellátásra. A városban viszont szinte teljes mértékben a bérből élnek, ami az átlagos állásokban szinte semmire nem elég. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Az extrém szegénység ugyan visszaesett a kilencvenes évek előtti állapotokhoz képest, de egy idei ENSZ-jelentés szerint az ország 1,3 milliárd lakójának még mindig 12 százaléka él napi 1,25 dollárnál kevesebből. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon