Antall, a kamikáze miniszterelnök

Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások. Horváth Balázs hajol oda Antall Józsefhez, aki mellett Szabad György és Orbán Viktor ül. 1989 júniusában állapodott meg az Ellenzéki Kerekasztal, az MSZMP, valamint a legkülönfélébb társadalmi szervezetek és csoportok arról, hogy Nemzeti Kerekasztal (NKA) néven tárgyalásokat kezdenek az ország alkotmányos rendszerének átalakításáról. Antall szerint az NKA jelentősége abban állt, hogy az ellenzéki szervezetek kiléptek a szűken vett ellenzékiségből, kénytelenek voltak szakértőket keresni. Így lett MDF-es Balsai István későbbi igazságügy-miniszter. Antall itt elmondott egy nagy beszédet arról, hogyan jutott a negyvenes évek második felében demokráciából diktatúrába az ország. A beszéd végén sajátos tetszésnyilvánításként Orbán lehajolva verte az asztalt: „Padlón vannak a kommunisták!" (Fotó: Antall József Tudásközpont)

Az MDF második országos gyűlésén köszönt le az alapító Bíró Zoltán az ügyvezető elnöki posztról, és lett pártelnök Antall József egészen a haláláig. Az MDF elnöksége nevében Csurka István kérte fel az országos gyűlést, hogy válassza meg Antallt pártelnöknek, mivel „a nemzeti egyeztető tárgyalásokon való helytállásával, diplomáciai és politikai tudásával, képességével és rátermettségével érdemesítette magát a jelölésre”. Antall végül egyedül került fel a jelölőlistára, habár korábban Für Lajos, Lezsák Sándor, Csengey Dénes és Szabad György neve is felmerült, de ők visszaléptek. Antallra végül 564-en szavaztak, ellene 10-en. „Addig fogom csinálni egyrészt, amíg hagynak, másrészt addig, ameddig meggyőződésemmel és lelkiismeretemmel össze tudom egyeztetni” – mondta Antall elnökké választása után a Szabad Európa Rádiónak. (Fotó: Antall József Tudásközpont)

Dübörög az 1990-es választási kampány. 1990. február 18-án a TV2 Napzártájában Baló György műsorigazgató vendége Antall József, Horn Gyula (MSZP), Kis János (SZDSZ). Antall szerint Horn Gyulának messze nem volt akkora szerepe 1989 nyarán az NDK-s menekültek kiengrdésében, mint ezt beállítani igyekszik. Ebben ő közvetítő volt és kivitelező, a valódi érdem viszont Németh Miklósé. Antallnak az SZDSZ-ről végig az volt a véleménye, hogy nem egy liberális, hanem egy balközép párt. A kampányban Antall mindvégig elutasította egy SZDSZ-szel kötendő koalíció lehetőségét, hacsak nem lesz kényszerhelyzet. (Az akkor politikai karanténba zárt MSZP-vel való bármilyen szintű együttműködés fel sem merült.) Antall és Kis választások előtti utolsó vitáján az SZDSZ elnöke olyan vehemensen érvelt az erős ellenzék szükségessége mellett, hogy ezzel a kommentárok szerint megásta pártja sírját, vagyis eleve lemondott a győzelemről. (Fotó: Hámor Szabolcs / MTI)

Antall József szavaz 1990. március 25-én, az országgyűlési választások első fordulójában. Estére csak az volt biztossá, hogy a legtöbb választókörzetben az MDF állt az élen. „A nicaraguai és az NDK-beli választások után nálunk is számítani lehet arra, hogy a közvélemény rácáfol a közvéleménykutatásra” – mondta Antall. (Fotó: Antall József Tudásközpont)

A választások éjszakáján a miniszterelnöki poszt várományosa egy bábu csupasz fenekét mutatja fel. (Nem sikerült kiderítenünk, hogy ez mit jelképezett, aki tudja, kérjük, írja meg a tszenesi kukac mail.index.hu-ra.) Éjszaka még semmi biztosat nem lehetett tudni, a számítógépes rendszer ugyanis felmondta a szolgálatot, a telefonvonalak nem működtek. Éjfél után a jegyzőkönyveknek mindössze két százaléka érkezett be a központba. Antall a technikai problémákat úgy kommentálta, hogy ebből is látszik: Magyarországnak az infrastruktúra a gyengéje, ennek kiépítése a legégetőbb. A szavazatok értékelésébe ilyen alacsony feldolgozás mellett nem ment bele. (Fotó: Antall József Tudásközpont)

„A bemutatásra váró kormány a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós kormánya lesz, amely az európai és a magyar politika irányvonala szerint a középerők, a centrum kormánya kíván lenni. A kormány, amelynek irányvonalát programbeszédem hivatott meghatározni, négy alapelv szellemében fog a működéshez, ha megkapja és megkapom az Országgyűlés bizalmát. Ezeket az alapelveket történelmi követelményként támasztja magával szemben a kormány, és csak akkor tud nyugodtan szembenézni a maga lelkiismeretével és az utókor ítéletével, ha ezektől nem tántorodik el.” (Fotó: Varga László / MTI)

Antall József első kormánya. Állnak: Balsai igazságügy-miniszter, ma alkotmánybíró. Rabár Ferenc pénzügyminiszter, meghalt 1999-ben. Siklós Csaba közlekedési és távközlési miniszter, később MÁV-elnök, GYSEV műszaki-forgalmi vezérigazgató-helyettes, Malév Rt. igazgatósági elnök, ma nyugdjías. Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter, 1995-ben visszavonult a pártpolitikától, építészmérnökként folytatta, ma nyugdjías. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter, 2000 és 2005 között köztársasági elnök, meghalt 2011-ben. Surján László népjóléti miniszter, ma a Fidesz színeiben az Európai Parlament alelnöke. Andrásfalvy Bertalan művelődésügyi és közoktatási miniszter, ma nyugdíjas. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter, ma a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Intézetének igazgatója. Horváth Balázs belügyminiszter, meghalt 2006-ban. Für Lajos honvédelmi miniszter, 1994-től 1996-ig az MDF elnöke, 2007-ben részt vett a Magyar Gárda újoncavatásán, meghalt 2013-ban. Ülnek: Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter, ma nyugdíjas szülőfalujában, Kisharsányban. Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter, meghalt 2011-ben. Jeszenszky Géza külügyminiszter, ma Magyarország norvégiai és izlandi nagykövete. Antall József miniszterelnök. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter, ma ügyvéd. Győriványi Sándor munkaügyi miniszter, meghalt 2007-ben. Kádár Béla a nemzetközi kapcsolatok minisztere, ma nyugdíjas. (Fotó: Schichmann Béla / MTI)

Antall József 1990. október 23-án vonult be a kórházba, 24-én műtötték, 25-én pedig a taxisok és a hozzájuk csapódó tüntetők a 65 százalékos benzináremelés ellen tiltakozva megbénították az országot. A tiltakozást nyilatkozataikkal, kiállásukkal az SZDSZ is támogatta, a jobboldal szerint a tiltakozást kihasználva meg akarták buktatni a kormányt. Antall a betegágyából a tiltakozókkal nem tárgyalhatott, de azt az utasítást adta a kormánya tagjainak, hogy egymást váltva tárgyaljanak és fárasszák ki a taxisokat. Ekkor adta kórházi szobájából a híres pizsamás interjúját Feledy Péternek. Személyes helyzetéről így nyilatkozott Osskó Judit Kései memoár című könyvében: „Arra jó volt, hogy dréncsővel az oldalamban a műtét után sok mindenen nem volt időm gondolkodni, hanem ahogy magamhoz tértem, arra kellett koncentrálnom, hogy mi történik az országban. Hasznos is volt, mert lekötött.” (Fotó: Mónos Gábor / MTI)

Ahogy majd 1998 után Orbán Viktornak, úgy 1990 után Antall Józsefnek gyűlt meg a baja koalíciós társával, a kisgazda Torgyán Józseffel. Kezdetben minden szépnek és jónak tűnt. A kisgazdák a földművelésügyi tárcát akarták mindenképp megkapni, ez sikerült is. Torgyán, bár akart, Antall kérésére nem vonult be a kormányba – az FKGP frakcióvezetője lett –, volt viszont néhány különös húzása, például a taxisblokád idején megjelent a barikádokon, máskor meg kijelentette, hogy a kormányban a kisgazdákat illeti a vezető szerep. 1991-ben elnökké választották, kiszorította a pártból a koalíciópárti vezetést. Az egyik botrányos kisgazda nagyválasztmányi ülés után Antall egy borítékot adott át a kisgazda vezetőknek. A benne lévő dokumentum szerint Torgyán bírói jegyzőként részt vett az ötvenhatos forradalmárok ellen eljáró Tutsek-féle vérbíróság munkájában. Antall szerint a Torgyán vezette kisgazdáknak semmi közük nincs a történelmi kisgazdákhoz. (Fotó: Kovács Attila / MTI)

Jeszenszky Géza külügyminiszter, Antall József miniszterelnök és Somogyi Ferenc, a külügyminisztérium államtitkára a Varsói Szerződés (VSZ) megszűnését hozó VSZ Politikai Tanácskozó Testületének záróülésén 1991 július 1-jén. Antall úgy érezte, neki volt a legnagyobb szerepe a kommunista tömb katonai együttműködésének megszüntetésében (ekkor még létezett a Szovjetunió), mivel a többiek csak átalakítani akarták a szervezetet. Végül Gorbacsov – akivel Antallnak mindvégig jó kapcsolata volt – rábólintott Antall javaslatára. A miniszterelnöknek fájt, hogy a magyar ellenzék szerint tönkretette a magyar–szovjet kapcsolatokat, különösen sérelmezte Horn Gyulának azt a nyilatkozatát, hogy ő a parlament külügyi bizottságának elnökeként azért utazott el Moszkvába, hogy helyrehozza az Antall által elrontott viszonyt. Érdekesség, hogy a képen látható Somogyi már a rendszerváltás előtti Németh-kormányban is külügyi államtitkár volt, habár Antall a választási győzelem után azt nyilatkozta: az előző kormányok miniszterei, államtitkárai nem lesznek az új kabinet tagjai. Somogyi Ferenc Gyurcsány Ferenc első miniszterelnöksége idején külügyminiszter lett. (Fotó: Kovács Attila / MTI)

Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök Moszkvában a magyar–orosz alapszerződés aláírásakor 1991. december 6-án. A rendszerváltás óta először tárgyalt magyar kormányfő a Szovjetunióban. Jelcinnel különösen jó volt Antall viszonya. A néhány hónappal korábbi puccs idején Antall a külföldi politikusok közül az elsők között hívta fel és biztosította támogatásáról Borisz Jelcint, a párttitkárból lett orosz elnököt. Jelcin állítólag három csoportra osztotta a külföldi politikusokat: az elsőbe azok tartoztak, akik a puccs első napján hívták, a másodikba azok, akik a második napon, a harmadikba pedig a harmadik napon jelentkezőket sorolta. Jelcin ezen a találkozón is köszönetet mondott azért a politikai-erkölcsi támogatásért, amit a magyar kormány és személyesen Antall József juttatott kifejezésre az augusztusi puccs idején. (Fotó: Szebellédy Géza / MTI)

Antall József a Jelcinnel való tárgyalás napján írta alá Mihail Gorbacsovval a magyar–szovjet alapszerződést. A Szovjetunió az aláírás után 19 nappal megszűnt. (Fotó: MTI / TASSZ)

Göncz Árpád és Antall József bábfigurái a vezérlőpultnál az Uborka forgatásán. Az Uborka az Aladin Filmstúdió és a TV1 Profilm produceriroda szórakoztató műsora volt. Különlegesen elkészített életnagyságú gumifigurákat formáltak Tóth Antal (Tónió) és Szabó Sándor karikatúrái alapján ismert politikusokról és televíziós személyiségekről. A köztársasági elnök Göncz és a miniszterelnök Antall folyamatos konfliktusa jellemezte szinte a teljes három és fél éves kormányzást. Göncz a háború után, Antall 56-ban a Független Kisgazdapártban politizált, a rendszerváltás előtt azonban az SZDSZ-ben, illetve az MDF-ben politizáltak. Gönczöt köztársasági elnöksége alatt, különösen az első években, a jobboldalon azzal vádolták, hogy az SZDSZ utasításait hajtja végre. Kettejük konfliktusa a médiaháborúban csúcsosodott ki, amikor Göncz ellenállt Antall kérésének, miszerint váltsa le a szerinte elfogultan ellenzéki tévé- és rádióelnököt, Hankiss Elemért és Gombár Csabát. Göncz a nagybeteg miniszterelnöknek a halála előtt egy nappal adományozta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. (Fotó: Hámor Szabolcs / MTI)

Antall József és Csurka István, az MDF elnöke és alelnöke a párt 1991. decemberi országos gyűlésén az Olimpiai Csarnokban. A gyűlés résztvevőire Csurka volt a legnagyobb hatással, sokszor tapssal szakították félbe. Csurka István is határozott politikát sürgetett az MDF részéről, és nem hagyott kétséget afelől, hogy álláspontja szerint bizonyos kérdésekben nincs helye a politikai konszenzuskeresésnek. A párt szempontjából nem azt tartotta fontosnak, hogy két év múlva az MDF nyerje meg a választást, hanem azt, hogy a hátralévő időben sikerüljön olyan rendet teremteni az országban, amely biztosítja a rendszerváltás visszafordíthatatlanságát. Csurka fél év múlva állt elő Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című írásával, ebben élesen bírálta a kormányt. Az MDF következő, 1993. januári országos gyűlésén már Antall József kihívója volt a pártelnöki posztért, de viszonylag szoros versenyben (674:536) alulmaradt. A vereség után kizárták a pártból, Csurka megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amivel az 1994-es választásokon még nem, de 1998-ban már bejutott a parlamentbe. Csurka lapja, a Magyar Fórum Antall halála után azzal a címmel jelent meg: Alámerült. (Fotó: Szebellédy Géza / MTI)

Antall József vezette az ünneplők elé az első Magyarországon készült Opel Astrát 1992. március 13-án. Az autót a Közlekedési Múzeumban lehet megtekinteni, az oldalán és a motorháztetején ma is ott díszeleg a korabeli felirat: Íme, az első! A szentgotthárdi gyárban kezdetben óránként 8 Opel Astra készült el. Az 1.4-es Astra 998.500, az 1.6-os 1 millió 96 ezer forintba került. Antall beszédében örömét fejezte ki, hogy hazánk újra beléphetett a személygépkocsit gyártók sorába. E gyár produktuma piacra talál az Európai Közösségben, amelynek ily módon is részesei, majd teljes jogú tagjai is leszünk az évtized végére. Ez az útja a magyar újjászületésnek, ennek szimbóluma a mai nap, hiszen hazánk bekapcsolódhat a világ technológiai vérkeringésébe. A kormányfő szerint az Opel Astra jelképe ennek az újjászületésnek. (Fotó: Kovács Attila / MTI)

1993. december 12., Antall József halálának napja. Aznap tartották Lakiteleken az MDF Országos Választmányának ülését. Az MTI tudósítása szerint: „A választmány hangulatára rányomja bélyegét Antall József egészségi állapotáról közölt hír, ám továbbra is bíznak a miniszterelnök felépülésében.” Délelőtt az Antallt kezelő orvoscsoport adott ki bizakodásra semmi okot nem adó közleményt: „Antall József miniszterelnök kezelése tovább folyik, állapota ennek ellenére folyamatosan rosszabbodik.” A halálhírt a távirati iroda ezekkel a szavakkal jelentette be: „Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke életének 62. évében hosszantartó súlyos betegség után a SOTE budapesti oktatókórházában vasárnap 17 óra 15 perckor elhunyt.” A tévében Boross Péter belügyminiszter és Göncz Árpád köztársasági elnök méltatta az elhunyt érdemeit. Az Országház lépcsőjénél spontán kezdett gyülekezni a tömeg, sokan, többek között Göncz Árpád köztársasági elnök, gyertyával rótták le kegyeletüket. A Kossuth tér este 9 órára teljesen megtelt a gyászolókkal. Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány elmondta: a megemlékezés hatalmas tömeget mozgat meg, ezért szükség van az ilyenkor szokásos rendőri intézkedésekre a részvétnyilvánítás spontán formájának zavartalansága érdekében. (Fotó: Friedmann Endre / MTI)

(Fotó: Czech Attila / MTI)