Budapest központja egy párizsi szemével

Bruno Bourel fényképész Párizsban született 1957-ben, de 1993 óta Budapesten él. '89-ben járt nálunk először, rögtön beleszeretett a városba, és annyira izgalmasnak találta a rendszerváltozás közepén járó országot, hogy onnantól kezdve folyamatosan Párizs és Budapest között ingázott. Fekete-fehér Budapest-sorozatait legtöbben saját kiadású képeslapjairól ismerik, melyekből mára több mint 200 ezer példányt adtak el. Parti-Nagy Lajossal készített Budapest-könyve pedig már négy nyelven jelent meg.

Bourel túlnyomó többségében analóg technikával, fekete-fehérben dolgozik. Digitális gépe nincs, képeit maga laborálja. Amióta viszont okostelefonja van, azzal már színesben is fotózik. "A régi Polaroid-feelinget adja vissza, nagyon megszerettem" - meséli lelkesen.
A Jégbüfére, a belváros ikonikus cukrászdájára már első látogatásakor felfigyelt. Fotósként a tükröződő üveg által elválasztott kinti és benti világ találkozása, valamint a Jégbüfében megforduló emberek sokfélesége érdekli. A sorozatot 24 éve készíti: az első fotókon még cirill betűs kirakat látható, a legfrissebb képek 2013-ban készültek.

A teljes kiállítás 2014. február 28-ig megtekinhető a CEU Kulturális és Művészeti Központjában.

Tejszínhab (Fotó: Bruno Bourel)

"Amikor az első fotóimat készítettem Budapesten, a Jégbüfé rögtön felkeltette az érdeklődésem; nem tudom, miért." (Fotó: Bruno Bourel)

"Később megértettem, hogy ez egy stratégiai pont: innen lehet Pestről Budára jutni, vagy épp megérkezni Budáról Pestre." (Fotó: Bruno Bourel)

"A Jégbüfé pultja olyan, mint egy színház, ahol minden érzelem megjelenik: öröm, bánat, mélabú, szeretet, szerelem, elmélkedés." (Fotó: Bruno Bourel)

Bruno Bourelnek külön sorozata van budapesti szerelmespárokról is. (Fotó: Bruno Bourel)

"Mivel a közelben lakom, mindennap ránézek a büfére, hátha látok benne valami újat." (Fotó: Bruno Bourel)

"A mai napig minden tekercsemben van legalább egy kép a büféről." (Fotó: Bruno Bourel)

"Biztosan nem a város legjobb cukrászdája, viszont olcsó. Bemennek szegényebb emberek is, isznak egy pohár vizet 50 forintért, és maradnak két órát egy újsággal. Nem szól érte senki." (Fotó: Bruno Bourel)

"Gyerekek, felnőttek, fiatalok, öregek, gazdagok és szegények, a társadalom egésze megfordul itt. Budapesten mindenkinek vannak emlékei, történetei, melyek kapcsolódnak a helyhez." (Fotó: Bruno Bourel)