Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Negyven éve zárult le a vietnami háború Saigon elfoglalásával. Akkor már az USA két éve kivonult a harcokból, de diplomatáinak, tanácsadóinak és szövetségeseinek ezreit még ki kellett menekítenie a lélekben összeomlott Dél-Vietnám fővárosából. Utolsóként az újságírók távoztak, akik még megörökítették a kommunizmus előtti napokat.
A kommunista Észak-Vietnam 1974 decemberében kezdte meg offenzíváját a déli rezsim ellen. Ekkor még álmodni sem mertek arról, hogy a határmenti Phuoc Long tartomány elfoglalásáért indított támadás maga alá temeti az egész 20 milliós országot. (Fotó:
Jean-Claude Labbe / Europress / Getty)
Persze a térség többi államához képest relatíve puha rezsimet berendező Nguyễn Văn Thiệu elnök is számított a támadásra. Az volt a terv, hogy védhető pontokra vonják vissza a határ mellől a csapatokat. Csakhogy ezt a tervet persze nem kötötték a civil lakosság orrára. Ezért amikor az emberek látták, hogy a katonák veszik a sátorfájukat, akkor óriási pánik tört ki, az utakat és hidakat, a gázlókat és a csomópontokat menekülők lepték el - megbénítva a gyülekezőpontokra tartó katonai egységeket. (Fotó:
Jean-Claude Labbe / Europress / Getty)
Déli katonák vigyáznak bekötött szemű foglyaikra. A felszerelésen is látszik, hogy a kor legkorszerűbb amerikai fegyvereit kapták meg, emellett páncélosokban és légierőben is nagy fölényben voltak - elvileg. Azonban az amerikai légitámogatás 1973-as megszüntetése, illetve az országnak folyósított hadisegély 1974-es radikális lefaragása összeroppantotta a déli hadsereg morálját. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
Amerikai újságírók tartanak egy kiürítési pont felé. Az Egyesült Államok 1975 márciusára jött rá, hogy ezt a háborút megnyerték az északiak. Ekkor kezdték evakuálni a több ezres amerikai kolóniát. A kezdetben kényelmes költözködés az utolsó napokra őrült versenyfutássá vált. (Fotó:
Herve Gloaguen / Europress / Getty)
A legnagyobb problémát az amerikai alkalmazásban álló, vagy az amerikaiakkal jó viszonyt ápoló helyiek jelentették, akik nem sok jóra számíthattak a Vietkongoktól. ők ezres sorokban álltak a követség kapuja előtt, hátha megkapják a beutazási engedélyt. (Fotó:
Herve Gloaguen / Europress / Getty)
A két vietnami nő talán a háború utolsó áldozatait gyászolja. Az akkor már csaknem 20 éve zajló harcok pontos veszteségeiről csak becslések vannak - ezek legtöbbje egymillió körülre teszi a halálos áldozatok számát. De egy háború szenvedéseit sosem szabad csak halottakban mérni: a napalm füstje vagy a millió hordónyi lombirtó ugyanolyan biztosan, csak lassabban ölt, mint az M-16-os karabély. (Fotó:
AFP)
Az 1973-as csapatkivonások ellenére az amerikai 7. flotta egységei ott cirkáltak a partok közelében. Ezt a helyiek is tudták, és valóságos flottillákban próbáltak meg menedékért folyamodni a tanácstalanul a fejüket vakaró tengerészeknél. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
1975-ben az USA mintegy 130 ezer vietnamit mentett meg a kivégzések vagy büntetőtáborok elől. Ezek a "csónakos emberek" egy hadihajó fedélzetén pihennek meg. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
Nem csak a Diệm-kormányzat tagjaira, de a bürokratákra, sőt, a túlzottan polgárosodott családokra is átnevelőtáborok vagy munkatáborok vártak. 1985-ig mintegy 100 ezer embert ki is végeztek. Nem csoda, hogy ezek a helyiek lóhalálában futnak a menekülést jelentő helikopterhez. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
Az amerikai kolónia tagjait eleinte még a Tan Son Nhut repülőtérről kényelmesen el tudták szállítani. Április 29-én azonban az északiak tüzérsége elkezdte lőni a kifutópályát, az egyik C-130-ast találat érte. Így már csak helikopterekkel tudták menekíteni az embereket - akiknek így minden ingóságukat hátra kellett hagyniuk. A helyi mértékkel elképesztő luxussal felszerelt amerikai lakásokra azonnal rá is martak a szomszédok, a televíziótól a csaptelepig mindent széthordtak. (Fotó:
Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Bár Dél-Vitenam hadserege papíron a világ egyik legerősebb hadseregének számított, a támogatások csökkentése megtörte a harci szellemet. (Fotó:
Francoise De Mulder / Europress / Getty)
A városban eluralkodó káoszt jelezte, hogy az evakuációs konvojokat mindenre elszánt vietnamiak üldözték, hátha sikerül velük együtt elmenekülniük. Mások ostrom alá vették az amerikai követséget – ami az 1968-as Tet-offenzíva alatti gerillatámadás után épült, és a ma már minden világvárosban megszokott követség-erődök prototípusának számított. Talán nem igaz, de jellemző az a történet, miszerint hogy egy anya átdobta kisgyerekét a követség szögesdróttal erősített kerítésén, hogy legalább ő szabadon nőhessen fel. (Fotó:
Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Henry Kissinger, aki nemzetbiztonsági tanácsadóként öt év kemény tárgyalást követően az észak vietnami politbüró tagjával, Lê Đức Thọ-val közösen tető alá hozta a Párizsi egyezményt, ami garantálta az amerikai csapatok kivonását, a békés és fokozatos újraegyesítést. A két politikus szépen meg is kapta a Nobel-békedíjat, ami a közel-keleti békét megalapozó Arafat-Peresz-Rabin hármasig a döntőbizottság legnevetségesebb döntésének számított. A két állam között ugyanis egy percre nem álltak le a harcok, Észak-Vietnam pedig a Dél elleni hadjáratra készült. (Fotó:
Gene Forte / AFP)
Egy követséget védő tengerészgyalogos puskát szegez egy vietnaminak, aki elszánta magát, hogy vagy meghal, vagy amerikai lesz. (Fotó:
Europress / Getty)
Az arckifejezés csalóka: a család nem egy Mekong folyóra tervezett gát építésére tartó vonatban, hanem a tengerészgyalogság egyik tenger felett szálló mentőhelikopterén ül. Ott pedig már abszolút biztonságban érezhették magukat: 7. flotta tengeri fölénye akkora volt, hogy az unatkozó tengerészek az egységet elnevezték Tonkin Öböl Yacht Club-nak. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
A CIA helyi irodájának tetején hosszú sorban várták a vietnámi politikusok, ügynökök kollaboránsok, hogy feljuthassanak egy helikopterre, ami a partok közelében cirkáló hajókra menekíti őket. A nagy kapkodásban dilettáns diplomáciai testület rengeteg titkos iratot elmulasztott megsemmisíteni, ezzel sok ki nem menekített Amerikához lojális vietnami és helyi CIA-ügynök vesztét okozva. (Fotó:
Hugh Van Es / UPI/Northfoto)
Graham Martin távozó nagykövet a USS Blue Ridge parancsnoki hajón tájékoztatja az evakuáció fejleményeiről a sajtó képviselőit. 1975 április 30-át követően az Egyesült Államoknak 20 évig nem volt nagykövetsége Vietnamban, akkor Hanoiban nyitott meg az új képviselet. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
Pár nappal Saigon eleste előtt még 30 ezer katona védte a fővárost, de az ekkor már négyszeres túlerőben lévő északi hadsereg harckocsikkal és vietkongokkal az élen akadálytalanul nyomult be a városba, ahol még arra is bőven volt idejük, hogy ledöntsék a rezsim műalkotásait - mint például ezt a sztálinista hangulatú szobrot. (Fotó:
Francoise De Mulder / Europress / Getty)
Az amerikai és dél-vietnami légierő két nap alatt 7000 embert menekített ki a város különböző pontjairól. A helikopterek olyan ütemben dolgoztak, hogy miután kitették az embereket a 7. Flotta valamelyik hajójára, gyakran a tengerbe lökték a gépeket, hogy legyen hely a következő beérkező transzport számára. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
Az 1969-es megalakulása óta a Thiệu-rezsim illegális ellenzékeként tevékenykedő Ideiglenes Köztársasági Kormány emberei elfoglalják a városházát. Április 30-tól a Vietkongot és más ellenzéki szervezeteket is képviselő kormány irányította Dél-Vietnamot, majd 1976 július 2-án ők mndták ki az egyesülést Északkal. Saigon is ezen a napon kapott új nevet: Ho Si Minh-város . (Fotó:
Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Az északi pártvezetés május 19-ét tűzte ki a Vietnami Néphadsereg elé Saigon bevételének határidejéül: erre a napra esett ugyanis Ho Si Minh születésének 85. évfordulója. (Fotó:
- / AFP)
A Vietkong az unortodox logisztika nagymestere volt, C-130-asok és UH-1-esek helyett elsősorban robogókra és biciklikre alapozta a hadtápját. Még a háború alatt egy szenátusi meghallgatáson egy vietnami körülményeket jól ismerő újságíró ki is fakadt: "Komolyan úgy gondolom, hogy biciklik nélkül összeomlana a vietnami hadsereg!", mire az egyik szenátor halálkomolyan rávágta: "Akkor miért a hidakra koncentrálunk a biciklik helyett? Tud erről a Pentagon?" (Fotó:
Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Nem nehéz kitalálni azt az élethelyzetet, amiben a fotó készült: északi katonák próbálgatják, hogy esik az ülés az április 21-én lemondott Thiệu elnök palotájának kanapéján. (Fotó:
Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Amióta az ember háborúkat vív, és nyer meg, a lezárás szimbolikus eleme a legyőzött ellenfél fegyvereinek kiállítása. Itt a déli Cần Thơ tartományban mutogatják a mérsékelt érdeklődést tanúsító helyieknek a déliek amerikai gyártású kézifegyvereit. (Fotó:
AFP)
Észak győzelme nem csak a tervgazdaságot hozta el, hanem a kommunista erkölcsöt is. Az északi puritanizmus szellemében ennek a fiatal saigoni férfinek meg kell szabadulnia nyugatosan divatos hajtincseitől. (Fotó:
Jean-Claude Labbe / Europress / Getty)
Új rezsim - új színek: Saigon kínai negyede ismerkedik a Vietnami Szocialista Köztársaság szimbólumaival. (Fotó:
Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon