Jeff Bridges: Csillagember, Lebowski, fotóművész

Korunk egyik legismertebb és legkedveltebb színésze kihasználja a forgatások üres óráit, és fotózza a munkálatokat. Az Indexnek is elküldött néhányat a képeiből.

 Jeff Bridgest sokféleképpen lehet ismerni: mint a jóvágású fiatalembert Az utolsó mozielőadásból, mint a lecsúszott rádióst A halászkirály legendájából, mint a főszereplő földönkívülit a Csillagemberből, vagy, mint ahogy a legtöbb embernek beugrik, a hippikorszakból visszamaradt, fürdőköpenyben flangáló, önjelölt detektívként a szőnyegét lepisáló huligánok és fasiszta nihilisták után nyomozó Lebowski, azaz a Dude, különböző magyar fordításokban a Töki vagy a Fószer. Pedig a színész Bridges család leghíresebb tagjának vannak más képességei is, a The Abiders nevű zenekarával rendszeresen fellép, pár hónapja pedig készített egy relaxációs/inspirációs kazettát Sleeping Tapes címmel. De tegyük fel, hogy ezzel is mind tisztában voltunk, azt viszont még kevesebben tudják, hogy színészkedés és zenélés mellett minden egyes forgatásán rendszeresen fotózik is.

Egy, a New York Timesnak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy a fotóművészete értelemszerűen a munkájáról szól. Olyan szemszöge lehet ezeken a forgatásokon, ami kevés más résztvevőnek adódik meg, ráadásul ezek mind tökéletes alkalmak, hogy kihasználhassa a jelenet világításához használt fura fényforrásokat is.

A 2004-ben megjelent Pictures című albumában azt írja, hogy a fényképezéshez használt Widelux fényképezőgépe egy „szeszélyes úrnő”: a nézőkéje nem pontos, fókuszt nem lehet rajta állítani, teljesen kiszámíthatatlan. De Bridgesnek ez kifejezetten tetszik, a munkájában egy kevésbé művi megközelítésre törekszik, valami olyasmire, ami emberibb és őszintébb, ami megadja magát a pillanatnak és elengedi a végeredményt. Szerinte művészként az egyik legfőbb feladata, hogy saját maga ne álljon az alkotás útjában.

„Sosem tudod, hogy mit fogsz kapni, hogy mi fog történni. Ettől annyira jó érzés a kontaktokat megnézni”

- üzente nekünk Bridges. Amikor ellenőrzi az elkészült képeket, akkor látja, hogy mit hitt, mit művel közben, és valójában mi lett belőle, illetve miről hitte, hogy nem sikerült, de mégis lett belőle valami. Szerinte ez nagyon hasonlít a filmkészítéshez.