Azt hitték, ha túlélik, nincs több baj
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Mi a kerítés legfőbb hatása a menekültekre? Érdekes módon a választ a tengeren találtuk meg, a görög és török partok közt. A menekülteket követve indultunk el a török-szír határtól Európa felé. Az útvonal Törökország közepén váratlan kanyart írt le: ahelyett, hogy a legrövidebb, és legbiztonságosabb nyomvonalon haladt volna a török-görög határ felé, letért a tengerpartra. Innen a menekültek gumicsónakokba zsúfolódtak, és a veszélyes tengeri úton indultak el Görögország felé.
A logikátlannak tűnő döntés magyarázata egyszerű. 2012-ben a görögök kerítést építettek a határra, hogy feltartóztassák a migránsokat. Ahogy a szakértők jelezték is, a menekülőket egy kerítés nem fogja elriasztani, hiszen a háború nagyobb veszélyt jelent számukra. Európa második legfontosabb menekültútvonala nem néptelenedett el néhány kilométernyi szögesdróttól, hanem egyszerűen irányt változtatott. A menekültek olyan úton tartanak Európa felé, amelyre semmilyen kerítést nem lehet felhúzni: a tengeren.
Miután feltérképeztük Törökország embercsempész fővárosát, áthajóztunk Kiosz szigetére, hogy a parton várjuk a veszélyes út túlélőit.
A görög szigetek alig néhány kilométerre fekszenek a török partoktól. Az embercsempészek csak az indulásig kísérik a menekülteket, és azzal a tanáccsal indítják őket útnak: mindig menjenek egyenesen előre. Akkora a kereslet, hogy a csempészek nem csak ezt a könnyelműséget engedhetik meg maguknak. (Fotó:
Bődey János / Index)
Pedig a menekültek jó része még tengert sem látott eddig. Egyesek így bátran indulnak neki az útnak, nem tudván, hogy 3-4 kilométerre a partoktól már olyan hullámok vannak, amelyek könnyen befordítják a csónakot. Az áramlatok pedig a nyílt tengerre sodorhatják őket. Egyesek azonban már az út előtt pánikba esnek. "Ez a férfi már éjszaka, az autóban zokogott, ahogy vittek minket a tengerhez. - mesélte egy menekült. - Azt hajtogatta, hogy meg fogunk halni. Hogy ő még úszni sem tud." (Fotó:
Bődey János / Index)
Akkora a kereslet, hogy a csempészek nyugodtan lehetnek könnyelműek. Olcsó gumicsónakokat használnak, amelyeket nem kell visszahozni, a veszteséget belekalkulálják az árba. A csónakokba akár négyszer annyi embert is belezsúfolnak, mint amennyi ajánlott. 30-40 utassal indulnak el a tengerre. (Fotó:
Bődey János / Index)
A valóság nem támasztja alá azt a menekültellenes szólamot, amely szerint nem is a háború elől menekülnek az emberek. Ezt bizonyítja, hogy szerintük csak fiatal férfiak jönnek. Egész családok, nők és gyerekek is vállalják a veszélyes átkelést. (Fotó:
Bődey János / Index)
A csempészek éjfél körül viszik ki az embereket a partra. Maguknak kell felpumpálni a csónakjukat, majd egyikük irányításával vágnak neki az útnak, hogy pirkadatkor érjenek Görögországba. (Fotó:
Bődey János / Index)
A megérkezők itt már biztonságban érzik magukat. A parthoz közeli úton stoppolnak, hogy eljuthassanak a közeli város rendőrségére. (Fotó:
Bődey János / Index)
Kioszon napi 3-400 menekült is érkezik naponta, de a helyiek a látottak szerint toleránsak. Voltak, akik felvették a városba igyekvőket, a parton lakók pedig vizet adtak a kitikkadt csoportoknak. (Fotó:
Bődey János / Index)
Bár a kioszi rendőrségnél nem voltak fényesek a viszonyok, a menekültek kicsattanóan vidámak voltak. Örömmel álltak sorba a tűző napon, hogy regisztrálják őket. (Fotó:
Bődey János / Index)
A rendőrök türelmesek voltak, és rendes orvosi ellátást is kaptak, mesélték nekünk az első napok élményét. (Fotó:
Bődey János / Index)
A legtöbben szinte már a célországban érezték magukat. Németországba, vagy Svédországba megyünk, vázolták a tervüket boldogan a várakozók. Történeteikből kiderült az is, hogy a többség a szír középosztály tagja volt, ami érthető, hiszen ez a réteg engedheti meg magának, hogy kifizesse az Európáig tartó 4-6 ezer dolláros utat. (Fotó:
Bődey János / Index)
A rövid boldog időszakot azonban a szomorú valóság követte. A rendőrségi regisztráció után a menekülteknek meg kellett várni azt a papírt, amivel tovább utazhatnak Athénba, majd Európába. (Fotó:
Bődey János / Index)
Ez az ügyintézés jóval lassabban haladt. A görög rendőrség nem volt felkészülve ekkora menekültáradat kezelésére. Az akár 7-9 napig tartó ügyintézés idejére a városon kívülre, egy nyomorúságos táborba szállították az embereket. (Fotó:
Bődey János / Index)
A területen nem csak sátorból, de még árnyékból sem volt elég. Ezrek várták a tűző napon, a porban fekve, hogy tovább mehessenek. (Fotó:
Bődey János / Index)
"Mérnök voltam otthon, házam volt, amit a front közelsége miatt kellett elhagynom." Ez csak egy jellemző történet volt a táborból. Az emberek megszenvedték, hogy kulturált életük után mocsokban kénytelenek élni. (Fotó:
Bődey János / Index)
A menekültek reggelente izgatottan várták a névsorolvasást. Aki a nevét hallotta, szerencsés volt, beülhetett a rendőrbuszba, hogy papírjai birtokában elinduljon Európába. (Fotó:
Bődey János / Index)
A sziget utolsó megpróbáltatását a komp jelentette. Az Athénba tartó kompon sokszor nem volt elég hely, néha tettlegességig fajult a helyzet a jegyiroda előtt. (Fotó:
Bődey János / Index)
A komp érkezéséről készült fotók hamarosan a Facebookon lesznek. A menekültek boldogan szálltak fel a hajóra, újra csak abban reménykedve, hogy innentől minden rendben lesz, túl vannak a nehezén. (Fotó:
Bődey János / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon