Üdvözlet a sosemvolt jövőből
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A 28 éves francia fotóriporter, Laurent Kronental a lepukkantságukban is lenyűgöző, futurisztikus francia toronyházakról készült képsorozatával világhírű lett.
Laurent Kronental saját bevallása szerint autodidakta módon tanulta meg a fotózást. 2008-ban fél évig Kínában élt, ahol Peking utcáit járva örökre rabul ejtették a brutális betonmonstrumok. Legújabb képsorozata, A jövő emlékei (Souvenir d'un Futur) négy éven át készült: Párizs sci-fikbe illő külvárosi toronyházait mutatja be, a falanszterszerű helyek idős lakóival együtt, akik megpróbálják ezt a sokak számára rideg, mesterséges környezetet élhetővé és otthonossá tenni. Képsorozata a velünk élő, futurisztikus múlt, a régi idők modernizmusának lenyomata. Bár a zömmel a '60-as, '70-es és '80-as évek lakáskrízisének megoldására épült párizsi toronyházak ma már építészeti ínyencségnek számítanak, sokszor mégis úgy kerülnek be a médiába, mint a bevándorlók lakta, balhés negyedek. Kronental pont amiatt járta be újra a fényképezőgépével ezeket a grandiózus tereket, hogy ne stigmatizált helyekként éljenek a köztudatban, hanem egy varázslatos párhuzamos univerzumként, ahol az idő megdermedt, a múlt és a jövő pedig egybeolvadt.
A 88 éves Joseph szemléli elmélyülten a katalán sztárépítész, Ricardo Bofill franciaországi korszakából származó posztmodern lakóházát, az 1978 és 1982 között épült Le Palais d’Abraxas-t, a Párizs melletti Noisy-le-Grand-ban. (Fotó:
Laurel Kronental)
Jean-Claude (82) is a noisy-le-grand-i Les Espaces d'Abraxas épületében lakik. A 2014-es fotó kedvéért a jellegzetesen félköríves épületsorral szemben felépült torony elé állt – ez látható az előző két kép jobb szélén is. (Fotó:
Laurel Kronental)
Lucien (84) szinte elveszni látszik a Les Espaces d'Abraxas gigantikus labirintusában. A kép szintén 2014-ben készült, pompás példájaként azoknak a kísértetjárta, varázslatos Párizs környéki helyeknek, ahol titáni kolosszusok árnyékában apró emberekkel élik az életüket, tele félelemmel és reménnyel. (Fotó:
Laurel Kronental)
A falanszterszerű Le Palais d’Abraxas betonpalota egyszerre idézi fel az antik oszlopcsarnokokat és az art deco felhőkarcolókat, nem csoda, hogy a hollywoodi filmeseknek is bejött a látvány: itt forgatták le az utolsó Az éhezők viadala mozifilm városi jeleneteit, amikor a felkelők a Capitoliumban kommandózva akarják megölni Panem diktátorát. A 88 éves Joseph ezen a képen a grandiózus lépcsősor tetején áll. (Fotó:
Laurel Kronental)
A Picasso városaként is emlegetett Les Tours Aillaud. A jellegzetes, kerek ablakos, hengerforma toronyházak Párizs egyik nyugati elővárosában, Nanterre-ben épültek 1977-ben, a híres francia modernista építész, Emile Aillaud tervei alapján. A sajtszerűen lyukacsos épületek, tetejükön az egyiptomi piramisokra emlékeztető gúlákkal a mai napig ámulatba ejtik a francia iparművészetért rajongó urbanistákat. Összesen 18 épült belőlük, a legmagasabb 39 emeletes. (Fotó:
Laurel Kronental)
A nanterre-i Picasso-város egyik elegánsan puritán lakása, ahol jól megfér egymás mellett a praktikusan szép biedermeier bútor és a plazmatévé. A fotó ugyan 2014-es, de az időtlenséget sugárzó szobabelső, ami a fotóriporter Kronentalt is teljesen lenyűgözte, akár egy futurisztikusan retró sci-fiben is megállná a helyét. Szinte már várjuk, hogy bejöjjön Jules Verne vagy Conan Doyle, és lelkesen mesélni kezdjen a következő kalandregénye dinoszauruszokat kergető, Holdra utazó, víz alatti városokat felfedező hőseiről. (Fotó:
Laurel Kronental)
Nanterre-i idill 2013-ból. A sajtforma házak közt kőkockákból emelt halmok közt lehet romantikázni. Télen különösen szép a látványuk. (Fotó:
Laurel Kronental)
Párizstól délnyugatra, Yvelines megyében, Montigny-le-Bretonneux-ban szintén megfigyelhető a városképen Ricardo Bofill erőteljes kézjegye. A Les Arcades du Lac elnevezésű épületsor a szomszédos város, Versailles híres kastélyainak modernizált mása, kiegészítve egy hatalmas mesterséges tóval. Ezen a megkapó hangulatú, 2015 őszén készült képen egy helybéli, a 85 éves Roland töpreng az élet nagy kérdéseiről. (Fotó:
Laurel Kronental)
A Les Arcades du Lachoz hasonlóan a Le Viaduc szintén Ricardo Bofill tervei alapján épült fel, 1978 és 1982 között. A spanyol építész szándéka az volt, hogy Montigny-le-Bretonneu lakóinak környezetem mindennapi életük helyszíne is legyen legalább olyan impozáns és magasztos, mint a Versailles-ban élőké. Kronental 2015-ben készítette ezt a képet a Le Viaduc impozáns épületsorát fürkésző, 82 éves Jacques-ról. (Fotó:
Laurel Kronental)
Ivry-sur-Seines Párizs délkeleti agglomerációjának része, itt épült fel 1979 és 1982 között egy csupa teraszos, tetőkertes, girbegurba házlabirintus. Jean Renaudie ezzel a megoldással a természetet akarta harmóniába hozni az épített nagyvárosi környezettel, ahol a lakók a közösségi tetőkerteken aktív közösségi életet élhettek – éles kontrasztot alkotva a háttérben magasodó, vörös óriással, ami Henri és Robert Chevallier tervei alapján épült az 50-es években. Ön megtalálja a 81 éves Denise-t ezen a tavalyi fotón? (Fotó:
Laurel Kronental)
Ivry-sur-Seines jellegzetes modernista árkádsora, a Renée Gailhoustet tervei alapján 1966 és 1973 között felhúzott Cité Spinoza. A 81 éves Denise portréjával Kronental ismét azt a pillanatot akarta elkapni, amikor a vasbetonba fagy az idő, és a néző elsőre nem is tudja eldönteni, hogy 1925-ből, 1975-ből vagy 2025-ből lát-e épp egy nagyvárosi életképet. (Fotó:
Laurel Kronental)
A Le Palais d’Abraxas-hoz hasonlóan a Párizstól keletre fekvő Noisy-le-Grand városában található a Pablo Picasso téri épületsor, amit Picasso Arénáiként is emelgetnek. Jellegzetes, körcikk alakú ikerházai miatt ez is egy fontos modernista alkotás. Bár Ricardo Bofill hatása tagadhatatlan, ezeket az épületeket már Manolo Nunez tervezte, és 1984-re készültek el. A fotó 2015-ös. (Fotó:
Laurel Kronental)
Courbevoie Párizs északnyugati elővárosa, a Szajna túlpartján. Jellegzetes teraszos épülete, az azték piramisra emlékeztető Les Damiers akár a Szárnyas fejvadászban is lehetett volna díszlet, az ember szinte már várja, hogy egy lebegő autó húzzon el a két hát között (Ridley Scott kultfilmjében egyébként az art decót és a maják építészetét ötvöző, 1920-as években épült Ennis-házban volt Decard lakása). A 89 éves José a robusztus épület egyik erkélyen áll ezen a 2012-es fotón. Megtalálja? (Fotó:
Laurel Kronental)
A futurisztikus Les Damiers betonpiramist Jacques Binoux álmodta meg 1976-ban. Kronental 2013-ban fotózta le az épület mellett a 80 éves Alaint, aki akár egy morcos rendőrfőnök vagy egy replikánsüldözésben megfáradt magánnyomozó is lehetne egy neo-noirban, valamikor a borongós közeljövőben. (Fotó:
Laurel Kronental)
A 73 éves Nicole a Párizs XIX. kerületében felhúzott, óriási dzsengatornyokra emlékeztető Cité Curial toronyházak egyikéből szemléli a várost ezen a 2015-ös fotón. A lakótelep André N. Coquet, Henri Auffret és D. Auger tervei alapján épült fel, 1968 és 1969 között. (Fotó:
Laurel Kronental)
Az Orgues de Flandre (szabad fordításban: flandriai orgonák) épületegyüttes Párizs XIX. kerületében egy 2014-es képen. A jellegzetes, kicsavart architektúrájú toronyházakat Martin van Treeck álmodta meg, a megépítése 1974-től 1980-ig tartott. (Fotó:
Laurel Kronental)
A La Défense Párizs egyik fontos, a történelmi városmagtól nyugatra elterülő üzleti központja, ahol minden csupa beton, üveg és acél. A képen látható, oszloplábakon álló emeletes ház megálmodója Jean-Pierre Jouve, Andreï Frieschlander és Charles Mamfredos voltak 1973-ban. A geometriai síkok és szögek letisztult rendszerét csak egy 90 éves helybéli asszony, Josette alakja töri meg, aki szerencsére lifttel fel tud jutni a felsőbb szintekre. A fotó 2013-ban készült. (Fotó:
Laurel Kronental)
A 89 éves Jean a La Défense egyik oszlopcsarnokában 2011-ben. A művészi igényű, futurisztikus várostervezés viszont nem csak Franciaországra volt jellemző a XX. században: nekünk is vannak komoly építészeti szaklapokban jegyzett, élhető (persze ez nézőpont kérdése) ipari műemlékeink. A legismertebb az 1931-ben felépült Napraforgó utcai kísérleti lakótelep Bauhaus villasora, illetve az 1960-as években átadott óbudai kísérleti lakótelep, ami a korszak sztárépítészeinek falanszterszerű épületeivel próbált szakítani az egyenszürke szocmodern panelházakkal. (Fotó:
Laurel Kronental)
Itt nézheti meg Laurent Kronental hivatalos oldalát
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon