És akkor ránk szakadt az ég
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
2013. április 24-én konstrukciós hiba miatt összeomlott a bangladesi Savarban található Rana Plaza. A katasztrófában 1129-en veszítettek életüket, és több mint 2500 ember megsérült. Analisa Natali Murri arra vállalkozott, hogy Than the sky crashed upon us című fotósorozatán megörökítse azt a traumát, amelyet a túlélők vagy az elhunyt emberek hozzátartozói hónapokig vagy évekig sem tudnak feldolgozni. A romok és arcok egymásba csúsznak.
„Adj vizet, könyörgöm, adj vizet! Hallottam, ahogy vízért esedezik egy lány mellettem. Többen voltunk a romok alatt. Néhányan már meghaltak. Láttam őket haldokolni. Már három napja volt az összeomlás, és még mindig csapdában voltunk. Nem tudtuk, hogy mindannyiunknak meg kell-e halnia odalent. Aztán láttam a lányt, ahogy megharapja az egyik holttest nyakát, utolsó erejével vért ivott. Nincsenek rá szavak, hogy leírjam, mit láttam. Amikor négy nap után megmentettek, a lány halott volt" – emlékezett vissza a borzalmakra Imran Hossain. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
A Rana Plazát eredetileg négyemeletesre tervezték, de később mindenféle engedély nélkül még négy emeletet ráépítettek. Az épületbe bele volt kódolva a katasztrófa. A Rana Plazában lakások, bankok, üzletek, míg a felsőbb szinteken nyugati piacokra termelő, több mint ötezer embert foglalkoztató ruhagyárak kaptak helyet. A későbbi vizsgálatok szerint ezek miatt roggyant meg az épület tartószerkezete. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
A nagy katasztrófa elkerülhető lett volna, de a nemtörődömség és a profitéhség végül több mint ezer ember halálát okozta. A Rana Plazáról már április 23-án olyan képeket mutattak, amelyeken jól látszódott, hogy megrepedtek a falak. Ezután az épületet kiürítették, az alsó szinten lévő bankokat és üzleteket be is zárták. A pláza tulajdonosa, Sohel Rana még aznap délután bejelentette, hogy biztonságos az épület. A ruhagyárosok visszahívták a dolgozókat, az egyik cég azzal fenyegette az alkalmazottakat, hogy aki nem jelenik meg, annak visszatartja egyhavi bérét. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
Másnap reggel újra ezrek álltak munkába, majd kilenc óra körül, feltehetőleg a nyolcadikon beindított dízelgenerátorok által keltett rezgések miatt összeomlott az épület. Csak a földszint maradt ép. A szemtanúk közül többen földrengéshez hasonlították a katasztrófát. A nagy remegés után füst és por borította be a városrészt. Ekkor 3122-en voltak az épületben egy textilipari szakszervezeti jelentés szerint. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
Az első híradások becslései szerint száz áldozat volt, de gyorsan növekedett a számuk. Végül 1129 halottról szólt a jelentés. Az áldozatok több mint fele nő volt, nagyon sok, a gyárak óvódáiban elhelyezett gyerek is meghalt. Hetekig kutattak halottak és túlélők után a romok között, de sokak holtteste még így sem került elő. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
Sokan életre szóló sérülést szereztek, de a lelki terhek miatt is életek törtek derékba. Ahogy a háborús veteránok, a túlélők egy része is poszttraumatikus stressz szindrómában (PTSD) szenved. Képtelenek visszatérni a korábbi életükhöz. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
A PTSD természeti katasztrófák, háborús helyzetek, balesetek után léphet fel. Súlyos viselkedési zavart okozhat, ahogy az áldozatok újra és újra átélik ezeket a helyzeteket. Traumatikus álmok, álmatlanság, szorongás, emlékezetkiesés, pánikroham, teljes közöny egyaránt jellemzője a betegségnek, ami akár évekig is tarthat. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
Arati Bala Dias sem tudja feledni az összeomlást. Három napig feküdt a romok alatt. „Teljes volt a sötétség, levegőt sem kaptan. Nem hittem volna, hogy túlélem." A mentőcsapatok kihúzták, de az egyik lábát amputálni kellett. Kapott ugyan kompenzációt a kormánytól, de a fájdalmait semmivel sem tudják megfizetni. Már sosem lesz képes rendesen járni. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
Egy évvel a tragédia után több száz egykori dolgozó még mindig azért küzdött, hogy valamiféle anyagi kompenzációt vagy orvosi segítséget kapjon, hogy feldolgozza a történteket. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
Aklima háromgyermekes anya. A Rana Plaza hetedik emeletén dolgozott, semmire nem emlékszik a tragédia napjáról. Emlékeit törölte, de mentális problémái vannak. Sokszor érzi magát zavarodottnak, mintha elvesztette volna a kapcsolatot a valósággal. „Meg akarok szabadulni a félelmeimtől és minden rémálmomtól. Normális életet szeretnék magamnak és a gyerekeimnek. Remélem tud valaki segíteni, és nem felejtkeznek el a problémáinkról. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
A pszichikai beteségek láthatatlanok, de Analisa Natali Murri mégis megpróbálja megragadni fotóin a katasztrófa lelki pusztítását. Láthatóvá teszi a traumákat. A becslések szerint a túlélők legalább fele szenved valamilyen mentális betegségben. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
„Még 18 éves sem volt, hazudnia kellett a koráról, hogy varrónő lehessen. Azért dolgozott, hogy legyen egy kis pénze a családnak. Vigasztalhatatlan vagyok" – emélkezett vissza egy apa a romok alatt meghalt lányára. Sok túlélő éppen a családtagjai miatt érez bűntudatot, nélkülük nincs jövőképük. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
„Mondtam neki, hogy vigyen magával ebédet, de azt mondta, ne aggódjak, csak felveszi a fizetését, és már jön is haza" – idézte fel lánya utolsó napját Jamila Begum. Soha többé nem látta. Azóta súlyos depresszióban szenved, naponta elsétál a Rana Plazáig és folyton lánya fotóját szorongatja. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
„Amikor megpróbálok elaludni, az összes szörnyű képet látom magam előtt. Még mindig hallom az engem hívó hangokat. Sokszor újra átélem azt a jelenetet, amikor összeomlik mögöttem egy betongerenda” – emlékezett vissza Rana. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
Néhány nő arra vár, hogy sorra kerüljön a szociális munkásoknál. Még mindig abban reménykednek, hogy kapnak valamilyen segélyt vagy kompenzációt. Mindannyian meghalt hozzátartozóik fényképeit és munkakönyveit szorongatják. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
Sheuly a baleset után napokig kereste még a férjét, végül 17 nap után találták meg a holttestet. A nő addig háztartásbeli volt, de kénytelen volt munkát keresni. Azóta megpróbál semmire nem gondolni, csak arra, hogy megkapja a havi fizetését és biztosítsa fia jövőjét. (Fotó:
Annalisa Natali Murri)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon