Irán párhuzamos valóságai

2017.03.24. 23:25 Módosítva: 2017.03.24. 23:46
Nyugati életformára vágyó fiatalok, mindenütt szaglászó vallási rendőrség, sarija bíróságok ítélete utáni nyilvános kivégzések, és a nők emancipációja keveredik a 80 milliós Iránban, ahol a konzervatív vidék és a nyitottságra törekvő milliós városok ellentéte is ott lappang. A síita iszlám mindent eluraló homogén leple alatt kulturális sokszínűség rejlik. Etnikai egyszínűség sincs: annyira, hogy az ország élén is 28 éve egy azeri vezető áll.

Az idei World Press Photo leginkább vitatott nyertes anyaga Hossein Fatemi iráni sorozata. Az anyag a hosszútávú, dokumentarista projektek között lett kiemelve a világ legrangosabb fotós pályázatán, de az eredményhirdetés után a Columbia Egyetem újságíró szakának egyik oktatója hosszú cikkben kezdte taglalni az anyag ellentmondásait. A szerző bizonyítékok hosszú sorát hozza arra, hogy az iráni fotós többször megrendezett jeleneteket állított be valódinak, máshol pedig hamis képaláírásokkal ferdítette el azt, amit valóságként mutat be. Ramin Talaie felkereste a fotókon szereplő alanyokat is, akik mind az ő verzióját erősítették meg.

A World Press Photo szervezet ezután független szakértőt kért fel az igazság felderítésére, aki viszont nem talált kivetni valót a fotós munkamódszereiben, bár az egyetemi oktató által emelt vádakat sem tudta megcáfolni.

Ha Ramin állításai valóban helytállóak, akkor a fotós olyan szabályokat lépett át, amik nem férnek bele a pályázat, vagy a hagyományos újságírói etika, objektivitáshoz igazodó kereteibe.

Ha kíváncsi a vita hátterére, ezeken a cikkeken menjen végig: 1, 2, 3.

Izgalmas kérdés viszont, hogy miért ne hihetnénk el, hogy Irán hétköznapjai valóban ilyenek, és a bemutatott élethelyzetek is megtörténtek valahol az országban, pusztán azért, mert a képek a fotós koncepiójához, és nem a valósághoz igazodnak? Pláne ha a valóságot minden esetben eleve befolyásolja egy fotós jelenléte, aki akarva-akaratlanul is beleavatkozik az eseményekbe a puszta létével.Hossein Fatemi ráadásul olyan környezetben dolgozik Iránban, ahol a szabad sajtó nem egészen úgy működik, ahogy azt mi Európában gondolnánk, és az ország működéséről akkor sem biztos, hogy hiteles képet kapnánk, ha magunk utaznánk oda, hogy mindenről meggyőződjünk.

Fatemi fotói megpróbálnak kézzel fogható képet közvetíteni az átalakulóban lévő ország működéséről, döntsék el önök, hogy kétkedve vagy kíváncsian fogadják őket.