Hogyan találkoztam Supermannel egy mongol jurtában

Mongólia: végeláthatatlan fennsík, Coca-Cola, divat, kancatej, mormota vér, pokoli hőségés és végtelen vendégszeretet. Egy 17 magyarországnyi ország, ahol a fővárost leszámítva alig élnek annyian, mint Budapesten. A történelem valaha volt leghatalmasabb egybefüggő területű birodalma ma egy szegény, lepukkant, bizarr ország: olyan, mintha kilépnél a valóságból, egyszerűen nem lehet felfogni. Tóth Barnabás (Barnie) ezt a szürreális világot akarta megörökíteni a képeivel: két hét alatt több ezer kilométert tett meg a nemlétező utakon, hogy bemutasson egy olyan különleges kultúrát és életet, amit mi el sem tudnánk képzelni.

A barátnőm édesapja magyar, az édesanyja mongol, a nagyszülők és a család többi tagja még Mongóliában él. A párom 12 éve nem látta a nagymamáját, idén nyáron viszont sikerült elutaznunk. Két hétig voltunk kint, 2000 kilométert tettünk meg földúton és 500-at olyan aszfaltúton, ami életveszélyes volt a szakadéknyi kátyúk miatt. Egy megye nagyobb, mint Magyarország és mindössze 30 ezren laknak benne. Van sztyeppes rész, 40 fokos sivatag, mellette 16 fok a hegyekben. Nincs víz, a gyerekek divatdiktátorok, nagy a hajlam az alkoholizmusra és mindenki dönti magába Coca-colát. Egyszerűen felfoghatatlan.

Mongóliába a legegyszerűbben repülővel lehet eljutni: 2,5 órás az út Budapestről Moszkváig, majd onnan hat óra a főváros Ulánbátorig. Utóbbiban él a hárommilliós ország teljes lakosságának majdnem fele, a maradék 1,7 millió ember pedig szétszórtan a Góbi-sivatagban,a hegyekben és a füves pusztákon. A sivatagban nincs térerő, csak műholdas telefon: mindössze így tudnak egymással kommunikálni az egymástól kilométerekre élő "szomszédok". Az emberek itt jurtákban élnek és figyelnek egymásra: mivel folyamatosan vándorolnak, egy-egy jurta jelenti a helyi GPS-t.

A nemzeti ital a kancatejből készült, alkoholos kumisz, a fő élelmiszernek pedig a tejtermékek és a különböző húsok számítanak. Nagyon kemény, nagyon savanyú sajtok, bárány, kecske, hegyi tehén és mormota szerepel egy átlagos mongol étrendjében. A mormota egyébként egy igazi különlegesség: az állat fejét levágják, a gyomrát telerakják forró kővel, pár szem krumplival és hagymával, majd megperzselik, a sülés közben kifolyó  vért és leveket pedig összegyűjtik és körbeadogatják. 

Víz nem nagyon van, kínai motorok és luxus-terepjárók annál inkább. A legtöbb ember állattenyésztéssel foglalkozik, és mivel igazi lovas nép a mongol, a gyerekek már pár éves koruktól megtanulnak lovagolni. A táj és a látvány elképesztő: a füves puszta hirtelen, szinte átmenet nélkül változik át a köves Góbi-sivataggá, a homokdűnék délibábjai között oázis, a háttérben láthatóak a hegyek.

Ez egy teljesen más világ: szürreális, de a maga módján csodálatos. Barnie ezt akarja megmutatni a képeivel. A MOME-n végzett fotós a divattól kezdve a reklámig fotózott már mindent, de nem akarta elbagatelizálni mongóliai élményeit. Ezért az út előtt vásárolt egy analóg Nikon F3-at (a 70-es, 80-as évek legendás riportergépe), mert úgy érezte, egy filmes gép még nagyobb jelenlétre készteti és csak azt fogja fényképezni, amit valóban érdekesnek és értékesnek lát.