Tavaly augusztusban etnikai tisztogatások kezdődtek Mianmarban, hogy a muszlim rohingjákat elüldözzék otthonaikból és tömeges gyilkosságokkal félemlítsék meg őket. Teljes falvak tűntek el a térképről, a műholdas felvételek alapján feltehetően felégették azokat. Az erőszak elsőszámú áldozatai a nők és a gyerekek voltak.
2017 óta 1,2 millió rohingja civil – köztük 720 ezer gyermek – menekült át a zöldhatáron a szomszédos, szegénységtől sújtott Bangladesbe, hogy védelmet találjon. Sokan közülük árván vagy félárván maradtak.
Rohingja fiú ássa a család új sátorhelyét a monszun érkezése előtt június 5-én. A saras domboldalakba épült sátortáborokban gyakoriak a kisebb földcsuszamlások, ilyenkor a sátorokat is könnyen elmoshatja az eső a domboldallal együtt. (Fotó:
Roger LeMoyne / UNICEF)
Költözködő rohingja család a monszun érkezése előtt. (Fotó:
Roger LeMoyne / UNICEF)
800 ezer menekült él a bangladesi menekülttáborban ilyen körülmények között. (Fotó:
Siegfried Modola / UNICEF)
Házilag barkácsolt hintán játszanak a rohingja gyerekek egy muszlim ünnepnapon, június 17-én. (Fotó:
Siegfried Modola / UNICEF)
Esőfelhők gyülekeznek a tábor Balukhali nevű negyede felett. (Fotó:
Siegfried Modola / UNICEF)
A 2 éves Abad alszik a családi sátorban felállított hintában. Kis területen olyan gyermekek százezrei zsúfolódtak össze rossz higiéniás viszonyok mellett, akik soha, semmilyen oltásban nem részesültek, így teljesen védtelenek a betegségekkel szemben. (Fotó:
Siegfried Modola / UNICEF)
A 30 éves Kabir Ahammaed két lányával érkezett a táborba. A családi fotójukat mutatja az Unicef munkatársának. (Fotó:
Patrick Brown / UNICEF)
Az UNICEF nemzetközi gyermekjóléti szervezet jelenleg napi 50 ezer gyermek táplálásában nyújt segítséget a bangladesi Cox Bazaarban. Itt élnek azok is, akik a bangladesi határ közelében található Tula Toli nevű faluból menekültek el. A település teljesen elpusztult. Műholdas felvételek bizonyítják, hogy 746 épület égett le, miközben a szomszédos nem rohingja falvak érintetlenek maradtak. A túlélők az UNICEF munkatársainak mondták el, hogyan mészárolták le a mianmari katonák a falu lakosait.
2017. augusztus 30-a hajnalán szemtanúk szerint mianmari katonák helyi lakosok segítségével tisztogatást végeztek a faluban, ahova addigra már több más településről is menekültek rohingják az őket ért atrocitások elől. A 21 éves Hasina Begum azt mondta: a katonák fegyvert szegeztek rájuk, miközben kivégezték a férfiakat és a fiúkat, majd a holttestüket leöntötték benzinnel és felgyújtották. Ezek után a nőket ötösével egy kunyhóhoz kísérték. „Megpróbáltam elrejteni a kisbabámat a sálam alá, de észrevették a lábát. Megragadták a lányomat a lábánál fogva és a tűzre dobták” – mondta.
A 20 éves Rajuma Begun így emlékezett: „Bevittek hármunkat egy szobába. Megfogták a gyermekemet és a földre dobták. Végig kellett néznem, ahogyan megölik. A két másik nő gyermekeit hasonlóan ölték meg. Néhány perccel később elvitték a gyerekek holttesteit és a tűzbe dobták őket. A katonák mindhármunkat megerőszakolták, majd félholtra vertek bennünket. Aztán ránk gyújtották a házat. Láttam, hogy a bambuszfalon van egy lyuk, belerúgtam és kimenekültem a kunyhóból. Senki más nem jött ki abból a házból. Mind halálra égtek odabenn”. (Fotó:
Patrick Brown / UNICEF)
A 40 éves Almas Khatun (balra) szemtanúja volt annak, ahogy az egész családját megölték. A katonák hátrafogták a kezét és kényszerítették, hogy nézze végig, ahogy megölik mind a hét gyermekét, a férjét és két bátyját. Összesen hatvan rokona élt a faluban, mind meghaltak. „Meglőtték az idős édesapámat, fadarabot tettek a szájába, aztán elvágták a torkát. Állandóan a gyerekeimre gondolok, nem tudtam megvédeni őket és ettől összetörik a szívem” – mondta Almas Khatun . (Fotó:
Patrick Brown / UNICEF)
A 20 éves Shafika a Tula Toli faluban történt mészárlás egyik túlélője. Három hónapja voltak házasok a férjével, aki csatlakozott a hadsereg ellen botokkal felvonuló falusiakhoz azon a napon, amikor a falujukat lerombolták. A férjét lelőtték a többi falubelivel együtt. (Fotó:
Patrick Brown / UNICEF)
A 15 éves Shafika Begum (15 éves) valószínűleg az egyetlen túlélő a családjából. Ő látta, ahogyan a katonák lelövik az apját és négy bátyját, majd ezek után őt, az édesanyját és a 11 éves húgát egy kunyhóba rángatták. A kistestvére torkát a szeme láttára vágták el, Shafikát pedig leütötték. Mire magához tért, az anyja és a húga is halottak voltak, az ő ruhája pedig lángolt, de sikerült kimenekülnie az épületből. (Fotó:
Patrick Brown / UNICEF)
Asma Begum Shafikához hasonlóan a Tula Toli mészárlás után menekült el Mianmarból. 2017. decemberében a katonák rá is fegyvert fogtak, amíg lelőtték a falu férfiait, és azt is végig kellett nézni, ahogy a katonák benzint locsoltak a holttestekre, és felgyújtották őket. (Fotó:
Patrick Brown / UNICEF)
A 10 éves Noor Kalimát csak megsebesítették a katonák - arcán és a fején több helyen láthatók vágásnyomok. Anyjával ketten élték túl a Tula Toli mészárlást a hatfős családjukból. (Fotó:
Patrick Brown / UNICEF)
A 16 éves Mohammed Rafik is Tula Toliból menekült. A Bangladesbe tartó úton minden egyes buszt és kamiont végigellenőrzött, hátha megtalálja a családtagjait, majd az egyiken rábukkant két testvérére. Családjából csak ők hárman élték túl a mészárlást. (Fotó:
Patrick Brown / UNICEF)
A rohingyák megpróbáltatásai azonban nem értek véget. A Bangladesbe menekült felnőttek és gyerekek nagy részét Cox Bazaarban helyezték el, ami jelenleg a világ legnagyobb menekülttábora, mérete Washington DC-éhez hasonlítható. A menekültek a túlzsúfolt tábor területét csak különleges engedéllyel hagyhatják el. A helyi hatóságok és a nemzetközi szervezetek – köztük az UNICEF – elkeseredett küzdelmet folytatnak azért, hogy biztosítsák az alapvető életfeltételeket az itt élő gyermekek és családtagjaik számára. (Fotó:
Siegfried Modola / UNICEF)
Az eső érkezésével teljesen átalakul a sátortábor képe. Az utakat elönti a víz, a domboldalakról kivágott fák miatt semmi nem marad, ami megfogná a talajt, így mindenhol vízmosások, földcsuszamlások alakulnak ki. (Fotó:
Roger LeMoyne / UNICEF)
A területet monszun fenyegeti, amely bármikor elsodorhatja a hatalmas sátortábort. A nedves időjárás és a körülmények segítik a betegségek, így például a kolerajárvány terjedését, amely százezrek életét olthatja ki néhány nap leforgása alatt, (Fotó:
Siegfried Modola / UNICEF)
Vízgyűjtö pont a menekülttábor melletti faluban. Mivel a táborban nincs kiépített infrastruktúra 800 ezer ember ellátására. (Fotó:
Roger LeMoyne / UNICEF)
Sátrat épít egy rohginja család a Shamlapur menekülttáborban. (Fotó:
Roger LeMoyne / UNICEF)
Az UNICEF munkatársai 50 000 súlyosan alultáplált gyermeket kezelnek, valamint eljutnak a terhes anyákhoz is, emellett pedig erőfeszítéseket tesznek, hogy az áradások által leginkább érintett területeken élő gyerekeket biztonságos helyekre telepítsék át. Az UNICEF az elmúlt időszakban több százezer adag kolera, rubeola és gyermekbénulás elleni védőoltást juttatott el a térségbe. A kolerajárvány megelőzésére felállítottak egy speciális egészségügyi létesítményt, ahol a szakemberek felismerhetik a betegség első jeleit. A szennyvíztartó latrinákat és WC-ket áttelepítik a magasan fekvő pontokra és a fertőzések megakadályozására tömeges klóros fertőtlenítési programot terveznek. (Fotó:
Siegfried Modola / UNICEF)
Ehhez a munkához az UNICEF Magyarország is gyűjti a forrásokat. Gyermekek élete múlhat kisösszegű támogatásokon, egy-egy oltáson, gyógyszeren, a szakértők figyelmén. Amennyiben adományával támogatni szeretné ezt a küzdelmet, itt teheti meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon