Pillangóként repkedett a színészek között

“Mindketten az ábrázolt ember vonásait, tulajdonságait próbálják megfogalmazni” – fogalmazta meg a fotós és a színész közti legnagyobb hasonlóságot Keleti Éva egyszer a Fotóművészet magazinnak adott interjújában. Több évtizedes pályája alatt dolgozott többek között a Magyar Távirati Irodánál, az Új Tükörnél, a Színházi Életnél, valamint képügynökséget is vezetett.

Keleti Éva pályájáról Árpási Zoltán írt könyvet, aki újságírói-szerkesztői munkája mellett többek között a Százéves Cukrászdáról, az annak otthont adó Gyuláról, Mosonyi Emil vízépítő mérnökről, valamint Varga Imre szobrászról is jegyez már könyvet. A 2018 végére időzített, A fotográfia bűvöletében című kötethez a szerző a fotós Teréz körúti otthonában ült le nagyokat beszélgetni a képek készítőjével, aki négy éves kora óta él ugyanabban a lakásban, ahol az esti házibulikon gyakran megfordult a színházi szakma krémje.

Arra kérdésre, hogy mit tanult ennyi idő alatt a színészektől, Keleti Éva úgy válaszolt: “Az alázatot tanultam meg tőlük, hogy nincs kis szerep, csak szerep van. Megtanultam továbbá a kitartást, hogy nincs fáradtság, délelőtt próba, délután szinkron a rádióban, este meg előadás. Ha szeretem, akkor csinálom. És még egyet megtanultam tőlük: az emberszeretetet.”

Keleti Éva fontos tippet is adott a híres művészek fotózásához: “Ugyanolyan embernek kell tekinteni őket, mint magamat vagy bárki mást, vagyis nem kell elájulni attól, hogy az illető mondjuk egy ismert színész. Továbbá nem szabad semmiféle extrát, különlegességet keresni velük kapcsolatban, hanem ugyanúgy kell fotografálni őket, mint egy esztergályost vagy kovácsot.” Azt azért hozzátette, hogy publikálás előtt mindenképp meg kell nekik mutatni a közlésre szánt képeket, és az sem árt, ha kicsit felkészülünk belőlük, úgy a legkönnyebb elkápráztatni őket.

Az archívumok több százezer képét őrzik, válogatásunkban az életmű legfontosabb képei közül válogattunk. A hozzájuk tartozó idézetek szinte kivétel nélkül Árpási Zoltán A fotográfia bűvöletében - Beszélgetés Keleti Éva fotóművésszel című kötetéből származnak.

“Nagyon szerény fogalmazás az, hogy imádom a táncot, a mai napig egészen más érzelmeket mozgat meg bennem. (...) Sokkal nagyobb feladata van egy táncosnak, mint egy színésznek, a zenével és a mozgással sokkal többet el lehet mondani, mint szöveggel.” (Fotó: Keleti Éva / MTI)

Keleti Éva szerint pályája egyik legismertebb képéhez, az Extázishoz rengeteg szerencse kellett. “Mondhatnám, hogy tudtam, melyik szituációnál hová kell állni, és mikor kell exponálni, de az igazság az, hogy ez nem így történt. Valójában nem állhattam ott, ahol eredetileg szerettem volna, mert a színházi tűzoltó morózus volt aznap, és nem engedett a megszokott helyemre. Utólag azt mondom, szerencsémre.” A kép eredetileg a Pillangó címet kapta, ezt azonban a fotós a kollégák javaslatára Extázisra változtatta, bár még mindig jobban kedveli az eredetit. A felvételen Judith Jamison, az amerikai Alvin Ailey táncszínház táncosa látható, akivel évekkel később személyesen is találkozott. (Fotó: Keleti Éva)

A Pécsi Balett Cirkusz című előadása. Keleti szintén balerinának készült, Mednyánszky Ágival, a Szabó család Icujával és a Magyar Televízió bemondójával járt egy balettiskolába, de ott azt javasolták neki, adottságai miatt inkább ne erőltesse a táncművészetet. A balett iránti szeretetét így később a fényképezésben élte ki. (Fotó: Keleti Éva)

Róna Viktor és Orosz Adél a Spartacus című darabban. A páros fellépett a Pablo Picasso nyolcvanadik születésnapjára rendezett gálaesten is Nizzában. (Fotó: Keleti Éva)

Darvas Iván szamárháton, a letartóztatása előtt, 1957 januárjában. Mint ismert, a színész 1956 októberében forradalmi bizottságot szervezett, hogy kihozza testvérét, Darvas Attilát a börtönből, amiért 1957-ben három év börtönt kapott, amiből végül kettőt ült le, de még évekig nem játszhatott utána – segédmunkásként kellett dolgoznia a metróépítésnél, majd egy műanyagfröccsöntőhöz helyezték át. A színész egy nap telefonon hívta a fotóst, majd közölte vele, hogy ha még szeretné szabad emberként megörökíteni, másnap találkozzanak. “Ivánnak a jól értesültek elmondták, hogy a Gerolsteini kaland című film forgatása után érte jönnek, és bíróság elé állítják. (...) Mielőtt felült volna a szamár hátára, aki azt békésen tűrte, megölelgette az állat fejét. Egy perc alatt kiállítási képek születtek. Majd Iván elkomorodott, éreztem, hogy nem szabad hozzá szólnom. (...) Nem volt jelen, gondolatai valahol a jövőben jártak. Tudta, hogy nehéz napok várnak rá.” (Fotó: Keleti Éva)

Keleti Éva pályája másik legfontosabb képét Tímár Józsefről készítette, aki épp Az ügynök halála című darab főszerepét játszotta a Nemzeti Színházban. “Tímár József nagyon beteg volt, tüdőrákja volt, szinte haldoklott. (...) A színházban az előadás megkezdése előtti időszak sajátos, olyankor még nem égnek a belső lámpák, üres minden, a színpad sem él, inkább lélelektelen, de közben már hallani a nyüzsgést a nézőtérről. Ebben a hangulatban egyszer csak kinyílt a vasajtó, és bejött Tímár József. Odament a kellékesek által kikészített bőröndökhöz, amelyeket jól megpakoltak, hogy görnyedt háttal kelljen cipelnie, és kettőt megemelt. (...) Nem egy tipikus színházi fotó.” A szókimondó színész sosem láthatta a róla lőtt fényképet, mire kiállították, már nem élt. Párkányi Raab Péter később erről a felvételről mintázta Tímár szobrát is, amelyet a Nemzeti Színház előtt helyeztek el. (Fotó: Keleti Éva / MTI)

Darvas Iván A nagybőgő című darabban. “Darvas Iván nem csak színészként, hanem emberként is nagyon közel állt hozzám.” (Fotó: Keleti Éva)

Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva a közös otthonuk ablakában. “Három napot töltöttem velük, de fotografálni csak a harmadik napon kezdtem. Nagyon jó barátságban voltam mindkettőjükkel, mégis úgy éreztem, várnom kell a megfelelő hangulatra, nevezhetném pillanatnak is, amikor felemelem a gépemet. Tárggyá kellett válnom, aki belesimul az életükbe, az otthonukba. (...) Éva ágya mellett a kis asztalon volt egy fénykép kettőjükről, Rómeó és Júlia. Az én felvételem. Kezükbe vették, felültek vele az ablakpárkányra. A kép éreztette szerelmük kezdetét, a boldog pillanatot, s azt is, hogy ők már egészen mást éreznek. Mintha ugyanazt a kérdést tennék fel a fotón mindketten: honnan jöttünk, és hol vagyunk most? A felvételen már érződött az elmúlás, megcsapta őket az ősz szele, és hogy nincs tovább.” (Fotó: Keleti Éva)

Keleti Éva otthonában egy-egy előadás után gyakran összejött a szakma: színészek, táncosok és kritikusok beszélgettek hajnalig a földön ülve. Bessenyei Ferenc még a hatvanadik születésnapját is itt ünnepelte. “Az egész város őt kereste, miközben ült a hintaszékben, a férjemmel borozott, és közben zokogott, hogy bérlet lesz belőle.” (Fotó: Keleti Éva)

Sinkovits Imre a szabadban. Keleti Éva azt vallja, Salome lelkéhez hasonlóan, a művészek lelkét is hét fátyol fedi. “A képeimmel igyekeztem ezekből mind többet lebontani, és egyre közelebb kerülni hozzájuk. Elérni, hogy elfelejtsék a közöttünk lévő gépet.” (Fotó: Keleti Éva)

Gobbi Hildát és Keleti Évát az egykor a Blaha Lujza téren álló, majd felrobbantott Nemzeti Színház kincseinek megmentése hozta össze, amelyeket közösen menekítettek a színésznő dunabogdányi nyaralójába. “Hildát már gyerekként ismertem, és mindig nagyon féltem tőle. (...) Nos, ez a Gobbi Hilda hívott egyszer, hogy segítsek neki. Pillanatokon belül fel fogják robbantani a Nemzeti Színházat a Blaha Lujza téren, mondta, megy, menti, ami menthető, menjek, segítsek, elhozzuk a színháztörténeti papírokat. (...) És fordultunk többször, köteg számra vittük a dossziékat. Amikor készen lettünk, Hilda, mint aki jól végezte dolgát, rágyújtott egy cigarettára, majd nekem ajándékozta a Nemzeti Színház egyik erkélyének egy kis darabját.” Egyébként így került az egykori igazgatói szoba ajtaja is a Gobbi-nyaraló klozetjére. (Fotó: Keleti Éva)

Garas Dezső, többek között a Régi idők focija, a Ripacsok, a Liliomfi és az Abigél színésze Keleti Éva kamerája előtt. A fotográfus a Kontakt című, 85 színészportréját bemutató kiállításának tárlatvezetésén elmondta: voltak olyan színészek, akiknek a személyisége a közös munka ellenére is titok maradt előtte. Garas Dezső is egy ilyen megfejthetetlen rejtély maradt számára. (Fotó: Keleti Éva)

Tordy Géza (A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Fűre lépni szabad), Törőcsik Mari (Édes Anna, Szerelem, Körhinta) és Kállai Ferenc (A tanú, A legényanya, A vörös grófnő) a siófoki színészüdülőben. Keleti és Törőcsik 1954 nyarán ismerkedtek meg, mindketten pályakezdők voltak, Törőcsik előtte épp Fábri Zoltán Körhinta című klasszikusának próbafelvételén járt. (Fotó: Keleti Éva)

Március 12-én 18 órától Sárospatakon  a A Művelődés Háza és Könyvtára szervezésében vehet részt a könyv bemutatóján, és találkozhat Keleti Éva Kossuth-díjas fotóművésszel.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!