Jólétet és mocskot hoz az indonéz falvakba a nyugati szemét

Ki szeret azzal foglalkozni, hogy mi lesz a szeméttel azután, hogy kidobjuk? Az ember kidobja a kukába a vackát, max ha nagyon tudatos akar lenni, akkor szétválogatja és egy részét az újrahasznosítósba teszi, de hogy utána legfeljebb elképzelni szeretjük, hogy valakik szépen polár pulcsit vagy menő kulacsot csinálnak a szemetünkből, megtudni viszont valószínűleg elég kevesen szeretnék, hogy mi is lesz vele igazából. 

Pedig idén nyáron az egész világnak szembesülnie kellett azzal, hogy bizony a szemét, különösen az újrahasznosítható szemét nagy része óriási hajókon ázsiai országokba kerül. De miért kellett ezzel szembesülni? 

Mert az ázsiai országoknak elege lett ebből és visszaküldték a szemetünket.

Indonézia például nemrég 19 konténernyi szemetet küldött vissza Nagy-Britanniába, és korábban hasonlóan tett Ausztrália, Franciaország és más országok szemetével is. Indonézia, a Fülöp-szigetekkel, Malajziával, Kínával és más országokkal együtt megunta, hogy a fejlett világ szemétlerakójává válik, hogy egész falvak és kisvárosok vesznek el a bálákban álló műanyag, papír és egyéb hulladék között, ami ráadásul nemcsak ronda, de sok esetben kiderült, hogy mérgezi is a környezetet és a helyiek egészségét. 

A kormányok döntése viszont nem aratott osztatlan elismerést azok között a falusiak között, akik egész gazdaságukat a szemét feldolgozására állították át, és még mindig jobban keresnek a guberálással, mint amikor a falujukat elárasztó szemétdombok helyén rizsföldek voltak. 

Egy ilyen falu, a Jáva szigetén lévő Bangun életét mutatja be Willy Kurniawan a Reutersen megjelent fotóriportja. Az indonéz fotósnak a szemetet válogató falusiak nemcsak megmutatták, hogy élnek, de azt is elmondták, milyen jó és rossz dolgokat hozott az életükben a nyugati szemét.