Állatokkal élni maga a tanító káosz

Az állatfotózás szinte egyidős a fényképezéssel, az 1840-es évek dagerrotípiáin sem csak embereket láthattunk, az egyik legnagyobb fotós, Henri Cartier-Bresson macskafotóit mindenki ismeri, az utóbbi pár évben a közösségi oldalakat pedig elárasztották az igazi lájkmágnesként működő képek a házi kedvencekről. Sage Sohier fekete-fehér fotói egy teljesen más, mégis ismerős világot mutatnak be.  John Berger angol író és műkritikus szerint az állatok enyhítenek az emberek magányosságán, és tény, hogy senki nem tud olyan szemekkel ránk nézni, mint a kedvenceink. Ezeket a pillanatokat Sohier képein is el lehet kapni. De érdemes jobban megnézni a látszólag idilli fényképeket, amikben a hihetetlenül sok részlet miatt nem nehéz elveszni. Nagyon sok mindent megtudhatunk belőlük arról a különleges viszonyról, ami az embereket a társállatokhoz fűzi, hogy nem mindig olyan egyértelmű, hogy ki a falkavezér, és hogy a sokszínűség maga a gyönyörű káosz. 

Sage Sohier a Harvard Egyetemen szerzett diplomát, és a hetvenes években pályakezdő, fiatal fotósként Boston utcáit járta. Amikor kiderült, hogy édesapja meleg, úgy döntött, készít egy sorozatot azonos nemű párokról, és szerette volna, ha a képeken családtagjaik, gyermekeik és barátaik is szerepelnek. Úgy gondolta, csak így tudja hitelesen bemutatni az életüket, azt, hogy mekkora bátorság kell felvállalni magukat és egymást. Ez lett az At Home With Themselves. Perfectible Worlds című sorozatának képeivel pedig azok világát próbálta közelebb hozni hozánk, akiknek a hobbijuk az életük, a modellezőktől kezdve azokig, akik nagy történelmi eseményeket játszanak újra. Azért fontos megemlíteni ezt a két projektet, mert mindkettőnek van közös keresztmetszete az Animals sorozattal, amely most jelent meg könyv formájában. Sage Sohier észrevette, hogy fotóinak szereplői sokkal természetesebben viselkednek, sokkal komfortosabban érzik magukat, ha kedvenceik is velük vannak, ezért egyre több és több képen tűntek fel, egyre inkább előtérbe kerültek az állatok. Sohier idővel már tudatosan kutatta fel kutya- és macskabemutatókon az alanyokat, vagy apróhirdetéseken keresztül találta meg őket. Különösen azok a hirdetések érdekelték, amikben az állt, hogy gyerekek és különböző fajtájú állatok élnek együtt a háztartásban.

Persze az állatok enélkül is mindig fontos szerepet töltöttek be az életében. Ez családi örökség, ő maga négy kutya mellett nőtt fel, és ahogyan egy interjúban fogalmazott, ők "nevelték fel őt és testvérét". A családi falka egyik tagja a Folly nevű uszkár volt, akit édesanyja még fiatal felnőttként vett magához, és akinek saját helye volt a bárban, amikor elkísérte gazdáját. Sohier szerint a kutyák körül forgott az életük, ők édesítették meg a hétköznapokat. Majd a kutyák mellé megérkezett egy kékszajkó fióka, amit megmentettek, miután a fészke megsemmisült. Életre szóló tanulság volt, ahogy a madár, amely eleinte rájuk volt utalva, egyre függetelebebb lett, majd egyszer soha nem tért vissza, ők pedig csak remélni tudták, hogy nem történt komolyabb baja, hanem egyszerűen családot alapított. Sohiernek jelenleg három kutyája van, mindegyikük mentett, és legújabb projektjének is köze van az állatokhoz. A Peaceable Kingdom állatmenhelyekről és a lakóikról szól majd.

(Borítókép: Sage Sohier / Animals, published by STANLEY/BARKER)