A sosem látott magyar nagyapa története

marchettiAnthony landscape02

Nem arról van szó, hogy a nagymamám nem akar emlékezni. Sokkal inkább arról, hogy nem próbál meg aktívan emlékezni, és egyébként is kevés emléke lehet ebből az időszakból

– mondta Anthony Paul Marchetti amerikai fotós az Indexnek. Ő ezzel magyarázta azt, hogy miért homályosíthatták el a nagyanyja menekült táborban töltött időszakáról szóló emlékeit azok az évtizedek, amik a ma már Amerikában élő, magyar származású asszonyt elválasztják életének ettől az időszakától.

A fotós anyai nagymamája 1945-ben saját édesanyjával (azaz Marchetti dédanyjával) együtt menekült az előrenyomuló orosz csapatok elől nyugatra. Szegedről indultak, és hét hónap alatt gyalog jutottak el Ausztrián keresztül Németországba. A nagymama Münchenben egy menekülttáborban élt egészen 1951-ig, ezalatt az idő alatt pedig megismerkedett és szerelembe esett egy Paul (azaz valószínűleg Pál) nevű magyar férfival. Paul már a nagymama jegyese volt, amikor a nő családja előtt megnyílt a lehetőség, hogy Amerikába költözzenek. A nagymama abban a biztos tudatban hagyta hátra a jegyesét, hogy a férfi nem sokkal később követi majd őt az USA-ba. Az Atlanti-óceánon való átkeléskor már jelentkeztek rajta a terhesség első tünetei, az Új Világban pedig megszületett Marchetti édesanyja.

De Pault, a nagypapát soha többé nem látta a család.

Anthony Paul Marchetti Paul című projektje a sosem látott nagypapa alakját a művészet eszközeivel eredetileg megidézni próbálta, majd miután erre képtelenek bizonyult, inkább arra tett kísérletet, hogy a töredezett családtörténet hiányait a fényképezés segítségével töltse be. Ezzel pedig a család mitikus tagját egy új, tulajdonképpen fiktív alakként maga a fotós teremti meg és teremti újjá.

  • Hogyan lehet lefotózni azt, amit és akit sosem láttunk?
  • Kipótolhatja-e a hiányos családtörténete a művészet?
  • Hány magyar bácsit kell lefotózni, hogy összeálljon Paul alakja?

Egy hiányos családtörténet, ami Magyarországtól Amerikáig vezet, majd vissza – így is összefoglalhatnánk Marchetti képsorozatát, hiszen a fotós emiatt pont fordítva járta be azt az utat, amelyet nagyanyja több mint fél évszázaddal korábban megtett. A projekt eredménye pedig egy olyan képgyűjtemény lett, amiben vegyesen vannak tájképek, műalkotások és portréfotók is. Ezek mind indirekt módon, a hiányon keresztül közelítik meg azt a nagypapát, akiről nemcsak a fotósorozat, de az alkotó maga is kapta a (második kereszt)nevét.

Anthony Paul Marchetti, 2013 óta dolgozik a  Paul  című projektjén. Ezalatt az idő alatt 2016 és 2017 között hat hónapot töltött Magyarországon a MOME vendégelőadójaként, de már korábban is végig járta a nagymamája Szegedtől Münchenig tartó útjának fontos állomásait. Ezekből a képeiből először 2018-ban volt egyéni kiállítása az USA-ban, idén pedig a tervek szerint a TOBE galériában lesznek láthatóak a képei Budapesten ősszel.