Mindegy, hogy zenéről, irodalomról, filmről vagy épp fotózásról beszélünk, a szakítás elég gyakori inspirációja és témája a művészetnek. Karolina Gembara lengyel fotós "When We Lie Down, Grasses Grow From Us"című könyve is egy szakítástörténet, csak egy kicsit kevésbé a hagyományos értelemben, ugyanis nem két ember elszakadásáról, hanem az otthontól való elválásról mesél.
Gembara a Wrocławi Egyetem nemzetközi tanulmányok és újságírás szakán szerzett diplomát, mielőtt fotózást kezdett volna tanulni a Varsói Egyetemen. Két évvel később aztán elköltözött India második legnagyobb metropoliszába, a 16 milliós Delhibe hogy ott folytassa a fényképezést.
Hét évig élt ebben a városban, a könyve – amegyből az alábbi képeket válogattuk – pedig ennek a hétéves, se veled, se nélküled kapcsolatnak állít eméket.
A fotós Delhi iránt érzett szerelme a bűvölet, a honvágy és az átmenetiség érzéséből született meg, ahogy ő maga fogalmaz:
Az ezekben az években készült képek a nagyvárosban vágyott vigaszról és a minket minden egyes nap kísérő magányról szólnak.
A keletkezéstörténetet ismerve az ember azt várná, hogy megismerheti Delhit a képekből, vagy legalábbis bepillantást nyerhet abba, milyen is ez a város, de a könyvben megjelent fotók valójában nem ezt az egy konkrét helyet mutatják be, hanem valami sokkal általánosabb nagyvárosi tapasztalatról szólnak.
(Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
Karolina Gembara az első diplomamunkáját az Indiában élő tibeti menekültekről írta, ezután ajánlottak fel számára gyakornoki pozíciót az indiai lengyel nagykövetségen, ennek köszönhetően költözött először Delhibe, 2005-ben. (Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
(Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
"Nagyon kiváltságos perspektívából láttam először a várost olyan fehér diplomataként, aki megengedhette magának, hogy elegáns partikra járjon. De hamar elmenekültem ebből a buborékból" - mesélte a fotós, aki az első Indiában töltött időszaka alatt megismerkedett egy motorosbandával, találkozott más külföldre szakadt emberekkel, utazott lejesen egyedül és túlélt egy földrengést is. (Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
(Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
25 éves volt, amikor ezt a nagy kalandját megkezdte, és olyan meghatározó élettapasztalattá volt a Delhiben töltött idő, hogy Gembara számára világos lett: soha többé nem akar diplomata lenni, inkább a fotózásra tenné fel az életét. (Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
(Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
2009-ben kapott egy állást az indiai nagyvárosban, ahol ezt az álmát valóra válthatta és ahol hét évet élt, a város egyik pontjáról a másikra gyakran költözve. Először izgalommal töltötte el ennek az új életnek a lehetősége, később azonban realizálódott benne az általa választott nomád életmód nehézsége, magányos volt és rájött, hogy valójában ki nem állhatja Delhit. (Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
(Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
A szennyezett környezett, a rohanás, a nyugtalanság és az igazságtalanság elszomorította, különösen annak tudatában, hogy látta, a nagyvárosban élők többségének nincs lehetősége elhagyni Delhit. "Nekem mindig megvolt a lehetőségem arra, hogy összepakoljak és távozzak, de sokáig nem tettem ezt meg" - mesélte a fotós. Hiába próbálta ugyanakkor hosszú időn keresztül megváltoztatni a környezetét, végül csak sírt és teljesen elveszettnek érezte magát. Ezekből a szomorú érzelmekből született meg a hét Delhiben töltött éve alatt készült képeket megjelentető könyve. (Fotó:
Karolina Gembara / Martin Parr Foundation)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon