Egyetlen díjnyertes fotóban a Hableány egész tragédiája

Munkái közül a Részvét című fotóját díjazta a zsűri, amely egy gyászolót ábrázol a Margit-hídon. „Megláttam egy koreai nőt a hídon álló tömegben, kezében egy szál fehér rózsával, de mielőtt a vízbe dobta volna a virágot, elkezdett imádkozni. Ezt a pillanatot szerettem volna megörökíteni. A híd tele volt emberekkel, erről a kép előterében látható esernyőt tartó alak is árulkodik, illetve az a kerékpáros, aki Buda felől érkezve hirtelen megállt nézelődni, behajolt elém a vizet kémlelve, a bal alsó sarokban homályosan látható is. Mivel benne volt a kerékpáros mozdulatában, hogy hirtelen továbbhajt, még az előtt kellett exponálnom, hogy megbomlott volna ez a jelenet és végül így kapott keretet a kép. 

Négyet kattintottam és meg is volt a díjnyertes kocka, ami később sem esett át utómunkán

– meséli a fotográfus, aki csupán egy éve foglalkozik aktívan riportfotózással és a digitális technológiát is analóg szemlélettel kezeli.

Azt mondja, mindig a legkisebb kapacitású memóriakártyát teszi a gépébe, hogy ne essen abba a hibába, hogy egy témáról 100 képet készít, az egyik úgyis jó lesz majd alapon. A takarékos szemlélet gyerekkorából származik, amikor bőven volt része az élményben, hogy egy nyaralásra 24 vagy 36 képkockát kellett beosztani. A fotózás egyébként édesapja szenvedélye volt, aki állatorvosként egy Zorkij géppel dokumentálta az őt körülvevő világot, a hozzátartozó hangot pedig magnószalagra rögzítette.

Dombóvári Tamás talán a családban látottak hatására a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjaként örömmel vetette bele magát a fotósszakkörbe, azonban a fényképezés sokáig csak hobbi szinten kísérte a mindennapjait. Orvosnak készült, de még az egyetemi tanulmányai előtt csecsemő- és gyermekszakápoló végzettséget szerzett és jelenleg a Covid-járvány miatt egy budapesti kórház koraszülött osztályán dolgozik. Képválogatásunkban a Hableány-katasztrófa 14 napon át tartó mentési történetét dokumentálta az elsüllyedéstől a hajóroncs kiemeléséig.

Máig bennem van az az órákon át tartó dermedt csönd Budapest kellős közepén, amit a roncs kiemelésekor életem át: hátborzongató és egyben megrendítő volt.