A bivalyos ember

A mátrai bivalyok története 2014-ben kezdődött. Szalai Ferenc, nem tervezte, mégis bivalyos ember lett. Beléjük szeretett. Nem csoda, mert a marhafélék közül a házibivaly legbarátságosabb fajta. Hat éve egy véletlen folytán találkozott az első példányokkal. A találkozásból „kimentés” lett: felvásárolta az állatokat egy felszámolásból. Attól a naptól kereste a tökéletes helyet nekik, meg azt a közgazdasági értelmet, amely segíthet az állomány fenntartásában.

Szalai Ferenc, a Mátrai Bivalyrezervátum gazdája (Fotó: Muray Gábor, Magyar Krónika)

Az ott lent Gyöngyöspata, mutatja Szalai Ferenc. A hatalmas Natura 2000-es természetvédelmi terület a tenyészgulya legelője (Fotó: Muray Gábor)

A házi bivaly kifejezetten szociális marhaféle. Őshonos állatunk. Engedelmes és jóindulatú jószág (Fotó: Muray Gábor)

Gyere, Zsuzsi, gyere, kicsim! – kiáltja Ferenc. Zörgés a cserjésben, Ferenc derült arccal, tárt karokkal lép a bozótból előbukkanó féltonnás bivaly, Zsuzsi felé (Fotó: Muray Gábor)

A házi bivaly szívesen dagonyázik. Nem jön zavarba a sáros, nedves, mocsaras területeken (Fotó: Muray Gábor)

A legelő zenéje: rágcsálás, fújtatás, prüszkölés (Fotó: Muray Gábor)

Két holló köröz, krúgásuk visszhangzik a völgyben. Amióta a bivalyok megjelentek, a madárvilág jelentősen megerősödött, és sokféleségében is jelentős fejlődés van (Fotó: Muray Gábor)

A magyar házi bivaly és a parlagi szamár szépen kiegészíti egymást a legelésben, remekül megvannak egy élettérben (Fotó: Muray Gábor)

Zsuzsi, a bivalytehén ért a jó szóból. Könnyezik, ha vakargatják. Nagy ritkán, amikor Ferenc rosszallóan szól hozzá, megsértődik (Fotó: Muray Gábor)

Béla, a gulya vezérhímje nem adja magát könnyen, Ferenc már egy órája keresi. Már megint „frakciózik” (Fotó: Muray Gábor)

Hűvösödik. Itt az ősz. Amikor a gulya fent legel a gerincen, Ferenc gyakran kint éjszakázik. Vigyáz rájuk (Fotó: Muray Gábor)

A fényképek nyomtatásban a Magyar Krónika 2020/09. számában jelentek meg.

A Mátra bivalyos embere

Ehhez a cikkhez ajánljuk