Idén Benkő Imre kapta a Fotóriporteri Életműdíjat

Benkő Imre az egyik legkiválóbb magyar fotográfus, az autonóm riport műfajának egyik legjelentősebb magyar képviselője. 1975-ben és '78-ban elnyerte a World Press Photo aranyérmét, számtalan hazai és nemzetközi siker áll mögötte.

A Fotóriporteri Életműdíjat 2018-ban a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ alapította a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporteri Szakosztályának szakmai partnerségével. A díjat első alkalommal, 2018-ban Urbán Tamás, 2019-ben Szebeni András, 2020-ban Rédei Ferenc kapta. A kuratórium tagjai – Bánkuti András, Horváth M. Judit, Keleti Éva, Kőrösi Orsolya, Móricz-Sabján Simon és Szigeti Tamás –idén Benkő Imre munkásságát ismerték el a díjjal.

Benkő Imre 1943-ban született Kispesten. „1968-tól tizennyolc éven át az MTI fotóriporter munkatársa. 1986–1990 között alapításától megszűnéséig a Képes 7, majd 1992-ben az Európa Magazin főmunkatársa. Szabadfoglalkozásúként a párizsi Wostok Press fotóügynökségnek, a Griff, a Vasárnap és a HVG lapoknak dolgozott. A való világ vizuális értelmezése, az ember és környezetének sajátos dokumentatív ábrázolása érdekli. Évtizedek óta fényképezi a budapesti utcák emberét, a változó városi életformát” – olvashatjuk róla Arcok című albumában. (Az albumot, melyben Benkő Imre a Sziget Fesztiválon húsz év alatt készült képeiből válogatott, mi is bemutattuk a Nagyképen.) Számos egyéni és csoportos kiállítás, album és díj fűződik a nevéhez. Balázs Béla-díjas, Magyarország Kiváló Művésze-díjas és Prima Primissima-díjas alkotó.

Van egy olyan fotós mondás, hogy egy anyagnak sosincs vége. Benkő Imre anyagaira ez különösen igaz, esszéi éveken át formálódnak és igazából sosem zárulnak le. A huszonöt éven át fotózott ACÉL-MŰ. Ózd, 1987–2012 az ózdi ipari korszak kiemelkedő dokumentuma. Horizon című, kizárólag panorámafotókból álló könyve saját bevallása szerint egy vizuális meditáció közeli és távoli kalandozásairól.

Így vall magáról: hosszú távú sorozatokban, fotóesszékben gondolkodom, a fekete-fehér vizuális álomvilág foglalja egységbe szubjektív korlenyomataimat. Mindig csak szórt fényekben találok rá jelentéssel bíró arcaimra, sajátos hangulatokra. Alkotóként fontos számomra: a folyamatosan változó látványvilágból kiszakított képkonstrukcióim filmre készüljenek, amik egyben hiteles bizonyítványai a kézműves analóg nagyításaimnak.”

A kurátorok, a Capa Központ, valamint a MÚOSZ Fotóriporteri Szakosztálya kéri, hogy a Benkő Imrének szánt gratulációkat ezen a felületen tegyék közzé, amit ő maga is követni fog.