A szikes puszták világa

1994-ben Soltvadkertre került – ahol a mai napig is él. Itt szeretett bele a Kiskunságba, ahol négy élőhelytípus is található: a szikes puszták, a szikes tavak, a homokpuszták / homoki erdők és a mocsaras, turjános vidékek. Ez az, ami hihetetlen változatosságot ad a tájnak. Minden élőhelyen más fajok élnek, más tájjal találkozik az arra járó. Daróczi Csaba a természetfotózás Mekkáját találta meg így a közvetlen környékén, ahol még mindig van mit felfedeznie, közel harminc év után is.

A szikes puszta azért jelentett kihívást, mert egy odatévedő, ott csak pár órát eltöltő idegen semmi érdekeset nem találna benne, de annak, aki nagyon sok időt tölt ott, és nagyon jól megfigyeli, megnyílik a táj lelke. A szikes puszta fotózása azért is áll közel hozzá, mert minimalista, letisztult képeket tud készíteni, kevés formából, színből állnak össze az itt készült természetfotók.

A puszta hangulata, a csönd és végtelen nyugalom nem csak a fotóst, a képek nézőit is megérinti.

Daróczi Csaba természetfotói az elmúlt években sokaknak jelenthettek inspirációt. Munkáit legutóbb a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége Az év természetfotósa kitüntető címmel jutalmazta. Az ott díjazott képekből az Index is bemutatott egy válogatást a Nagyképen.