A Himalájában eltűnt Erőss Zsolt kalandjai a Békási-szorostól a tragikus Kancsendzöngáig. Mount Everest, Nanga Parbat, Erdély, és persze barátok, mászótársak a világ körül. Nagykép.

Szereti a focit, a szabadságharcot, a nemzeti konzultációt, stadionokat építtet és szívesen hangoztatja vallásos gyökereit az egykor Moszkva ellen harcoló, ma Putyin híveként tevékenykedő csecsen elnök, aki presztízsberuházásokkal építi újjá a háborúktól dúlt észak-kaukázusi köztársaságot. Orosz költségvetési pénzből fejleszt, de nem hagyja, hogy Moszkva diktáljon.

Kasza Gábor fényképei az ember elbizonytalanodásáról szólnak. Pedig a fotók beszélhetnének akár teremtőerőnk nagyságáról is, ha a monumentális, mesterséges terek közepén nem állna ott az alkotó, a csupasz, magányos és esendő ember. A képek nem állítanak, hanem kérdeznek: ezt akartuk csinálni, erre vágytunk, amikor leültünk a tervezőasztalhoz? A képek nem csak civilizációnk, hanem akár a lét alapvető kérdéseit is feszegetik, ha úgy nézzük azokat.

A múlt héten egy nagyobb megrendelés miatt néhány napra ugyan, de újra indult az ózdi kohó. Ez a kohó azonban már nem az a kohó, a régi, a daliás, amire mindenki emlékszik. Azt évekkel ezelőtt bezárták a városközpontban. Az Ózdi Acél Művek viszont még kitart az egykori acélváros szélén. A gyárat 1997-ben vásárolta meg a német Max Aicher GmbH, azóta egyre kevesebb emberrel, döcögő termeléssel ugyan, de működik.

Palesztina területére már az első világháború előtt érkeztek zsidók, de a független Izrael államot csak 1948-ban kiáltották ki. Az országot már születése másnapján megtámadták, történetében azóta is a szomszédos országokkal folytatott háborúk és békekötések váltogatják egymást. A lőporfüstös évtizedekben mégis sikerült Ázsia egyik legmagasabb életszínvonalú országát megteremteni. Pillanatképek Izrael történetéből.

A város alatti alagútrendszerben, a melegvizes csövek közelében próbálják túlélni a kinti mínusz 40 fokos hideget, miközben sokan közülük az alkoholba menekülnek a kilátástalanság elől. Az eldugott ázsiai szubkultúrákat felkereső baszk fotós, Mikel Aristregi legutóbbi fotósorozatával a Mongólia fővárosában, Ulánbátorban élő hajléktalanok életét örökítette meg. Olyan közel engedték magukhoz, mintha csak egy lett volna közülük, így még a magánéletükbe is bepillantást nyerhetett.

Pillanatok döntenek győztesről és vesztesről, pillanatok választanak el egy világrekordot egy hatalmas bukástól. Mennyi mozgás sűríthető össze egyetlen pillanatba? – kevesen tudják ezt jobban, mint Thomas Jenkins angol sportfotós, aki 25 éve fényképezi a világ élsportolóit. Nemrég megjelent fotókönyvében azokat a meghatározó pillanatokat gyűjtötte össze, amik egy képbe sűrítve mutatják be a sportolók minden küzdelmét, a sport lényegét.

Chris Hadfield kanadai űrhajós a napokban tér vissza a Nemzetközi Űrállomásról. Több mint öt hónapot töltött az űrben, kutatásai és tudományos munkája közben csodálatos képeket készített természeti jelenségekről, csodálatos tájakról, érdekes képződményekről. Ezekből szemezgettünk.

Dietmar Eckell német fotós három évig járta a világot, hogy repülőgépkatasztrófák nyomait fotózza. Több ezer kilométerre a lakott területektől általában senki nem foglalkozik azzal, hogy eltakarítsa egy lezuhant gép maradványait, a sokszor évtizedekkel, vagy akár fél évszázaddal a baleset utáni állapotokat mutató fotókon a természet beépíti a roncsot saját magába, a dzsungel benövi, a sivatag lassan elnyeli az egykori repülőt. A képek láttán nehéz elhinni, de csupa olyan katasztrófa emlékét őrzik, amelyekben senki nem halt meg. Eckell négy kontinenst járt be a fotósorozat kedvéért, de olyan, igazán egzotikus helyekre nem sikerült eljutnia, mint az Antarktisz vagy Grönland. Most erre az expedícióra, illetve az eddigi fotóiból összeállított album kiadására gyűjt az Indiegogo közösségi finanszírozással foglalkozó portálon.

Az amerikaiak legnagyobb nemzeti ünnepén, a július negyedikén tették le New Yorkban 1WTC felhőkarcoló alapkövét 2004-ben. Az épület a szeptember 11-i terrortámadásban lerombolt World Trade Center ikertornyainak helyén fog állni Manhattan déli részén, és pontosan olyan magas (417 méter) lesz, mint az elődje. A tetején díszelgő antennával együtt még a régi WTC-nél is nagyobb, 541 méteres – vagyis 1776 láb, ami az amerikai függetlenség kikiáltásának évszámára utal. Az építkezés az amerikaiaknak hatalmas szimbolikus jelentőséggel bír, a terrortámadás sokkja utáni összefogást és újjáépítést, és egyben Amerika legyőzhetetlenségét jelképezi. Nem csoda, hogy az elmúlt kilenc évben már a félkész épület is olyan turistalátványossággá vált New Yorkban, mint a Szabadság-szobor vagy a Times Square. A munka a 3,8 milliárd dolláros felhőkarcolón lassan a végéhez közelít, a 1WTC kívülről már késznek tűnik, már csak néhány hónapnyi belsőépítészeti munka van hátra az átadásig. Ennek ugyan még nincs hivatalosan kitűzött időpontja, de az biztos, hogy a dubaji Burj Khalifa és a szaúdi Makkah Royal Clock Tower mögött a harmadik legmagasabb felhőkarcoló lesz a világon. Fotósorozatunk az építkezés utolsó pár évét követi végig testközelből, ahogyan az építők mobiljaikkal és kisgépeikkel fényképezték.

A budapesti cselgáncs Európa-bajnokság első napján rögtön meglett az első magyar arany, a 48 kilós Csernoviczki Éva élete nagy győzelmét Magyarországon érte el, nyoma sem volt egy héttel korábbi betegségének. Joó Abigél kissé csalódott volt bronza után, Bor Barna ellenben kiugrott a bőréből a dobogó harmadik fokán. Magyarország példás házigazda volt, a dzsúdó pedig ismét megmozgatta a sportág szurkolóit.

Az ország legrégebbi drogrehabilitációs otthona Ráckeresztúron van, a Magyarországi Református Egyház tartja fenn. 30 férfi gyógyul egyszerre a házban, a mentorok is gyógyult szenvedélybetegek. A leszokást nem segítik gyógyszerekkel, a gyógyulás kulcsa az erősen szabályozott közösségi élet, az egyéni és csoportos terápia és az izoláció. A terápia nagyjából egy évig tart, a legnagyobb kihívást az utána következő szabad élet, és a korábbi környezet legyűrése jelenti.

Robbantások szegélyezték az első országos választásokat az amerikai csapatok kivonulása óta. Szektariánus ellentétek, súlyos társadalmi különbségek, gazdasági kihívások állnak Irak előtt, miközben Bagdad látszólag fel sem ocsúdott még a tízéves háborúból.

A kilencvenes években a polgárháborús viszonyok elől Londonba menekülő képzetlen afrikai fiataloknak nem volt bérelt helyük az angol társadalomban, ezért többnyire a bűnözés útjára léptek. A lakótelepeken megalakult gangek egymást sem kímélték: a bandaháborúk több esetben tragikus végkifejlethez vezettek. Adam Patterson észak-ír fotósnak sikerült megörökítenie az egyik emblematikus banda vezérének életét, az összecsapásokban szerzett sebeitől a jó útra térés különböző fokozatain keresztül egészen az első gyereke születéséig.

Godfrey Thurston Hopkins kora egyik legjobb fotóriportere volt, olyan kortársakkal dolgozott együtt mint a német Karl Hutton, Tim Gidal és Felix Mann, valamint a fasizmus elől Angliába menekülő, magyar származású Stefan Lorant. Thurston képein az árnyékok nagyon hangsúlyosan jelennek meg, ez végig követte életútját, még nagyon fiatalon, a londoni képzőművészeti főiskolán tanulta meg, hogy a fekete-fehér kompozícióknak súlyt és egyensúlyt az árnyékok adnak.

A mobiltelefonok, laptopok és elektromos autók akkumulátorában kis súlya és hosszabb működési ideje miatt használt lítium ára egy évtized alatt megháromszorozódott. A dél-amerikai „lítium-háromszög” országai lehetnek a jövő energia-nagyhatalmai, olyan gazdagodásra számíthatnak, mint az Perzsa-öböl országai.

Hetvenöt évvel ezelőtt egy népszavazással teljesedett be az Anschluss. Azokban a napokban a birodalmi kancellárságának hatodik évében járó Adolf Hitler Ausztria Németországhoz csatolását tartotta élete addigi fő művének. Hitler a húszas évei elején öt évet töltött Bécsben. A Képzőművészeti Akadémián akart tanulni, de kétszer is elutasították, így alkalmi munkákból, valamint rajzolásból, festésből élt. Akárcsak Münchenben, Bécsben is végig lehet követni szervezett formában, egy városi túra keretében a fiatal Hitler életének helyszíneit, de akár magunknak is megszervezhetjük a túrát. A helyszínek megtalálásában és a magyarázó szöveg elkészítésében Brigitte Hamann Bécs és Hitler. Egy diktátor tanulóévei című kötete volt segítségünkre.

Ma ünnepli 80. születésnapját Jean-Paul Belmondo, a francia színjátszás legendája. A Kifulladásig és A profi főhőse több mint ötven év színészet után is aktív, idén is lesz új filmje a mozikban. Bár a magánéletben érték tragédiák, a filmvásznon és a színpadon töretlenül sikeres és szeretett művész. Egy páratlan életút képekben.

Németország nemrég jelezte, hogy még nem tartja elég felkészültnek Romániát, ezért a vétóját is kész használni arra, hogy megakadályozza az ország csatlakozását a schengeni övezethez. Nyugaton tömeges kivándorlástól tartanak, de a határnyitás nélkül is sok román vándorolt külföldre az elmúlt időszakban – mondta Kiss Tamás szociológus, a Kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. A SEEMIG vizsgálat szakértője szerint a kelet-európai országok közül leginkább Romániában gyorsult fel a migráció az ezredforduló után.

Irán a mindennapokban, ahogy a médiában csak ritkán jelenik meg – Amos Chapple szabadúszó új-zélandi fotós háromszor járt a perzsa országban 2011 decembere és 2013 januárja között. Képsorozata betekintést ad a komoly gazdasági nehézségekkel küzdő országban élők napjaiba.

2012-ben még arról szóltak a hírek, hogy egyes életrajzírók szerint csoda lenne, ha David Bowie valaha még kimozdulna kényelmes kis New York-i vackából, és lemezt készítene vagy fellépne, amire aztán csattanós válasz érkezett az énekes 66. születésnapján, január 8-án. Bowie ugyanis ekkor jelentette be, hogy tíz év szünet után elkészült az új nagylemeze The Next Day címmel, ami tavasszal jelenik majd meg. Az album azóta már kapható, hatalmas kritikai siker mindenütt, Bowie pedig egyelőre tovább bujkál, de a pletykák szerint talán nem sokáig, szóval még az is lehet, hogy valóra váltja a rajongók álmát, és újra színpadra áll. Képeken keresztül szemezgetünk a legendás énekes életútjából.

Ma negyedszázados a Fidesz, ami a pártállam radikális bázisdemokrata ellenzéki szerveződéséből vált a magyar jobboldal megkerülhetetlen hatalmi tömbjévé. Orbánék hosszú meneteléséről a centrális erőtérbe már mindent elmondtak, amit érdemes lehet elmondani, ezért inkább képekben mutatjuk meg, hogy az egykori ifjúsági szövetség hogyan öregedett bele a hatalomba.

A volt BMX-es Mike Brodie eredetileg nem is akart fotós lenni, aztán szénporos csavargókról készített fotókkal került be egy befolyásos New York-i galériába, a Yossi Milóba. Most vasúti szerelőként javít üzemanyag-befecskendezőket Oaklandben, és amikor a kikötőhöz közeli utcákon nincs forgalom, illegális motorversenyeket néz, amíg meg nem jelennek a rendőrök. Pár kollégájával szobát bérel, vagyis kb. megállapodott. Pedig Brodie tíz éve, 18 évesen, miután egy kínai étteremben felszolgáló punk lánnyal randizva meglátott néhány csóró fiatalt, elhatározta, hogy felkapaszkodik egy vonatra, és a hagyományos amerikai értékeket a punkrock idealizmusával szembeállítva egy Polaroiddal fényképeket fog csinálni a reménytelen helyzetű, lecsúszott családokból jövő, koszos fiatalokról. Elnevezte magát Polaroid Kiddnek, és igyekezett szinte giccsesen őszinte érzelmeket bemutatni a szomorú arcú mezítlábas utazókat fotózva. 10 millió lépés az igazi Amerikában: több mint 50 ezer mérföldet vonatozott, közben meg volt, hogy underground rockbandával élt Philadelphiában, és volt, hogy vegákkal lakott Portlandben. A szegénylegényből lett sztár azóta már nem Polaroiddal fotózik, és a képei most több ezer dollárba kerülhetnek. Mike Brodie első könyve, A Period of Juvenily Prosperity a Nagyképen.

A muaj thai, ismertebb nevén thai boksz, kétezer éves múlttal rendelkezik, ma Thaiföld legnépszerűbb küzdősportja. A tradicionális tánccal és zenével kísért rituális mérkőzések nem csak a hagyományok tiszteletéről szólnak, a harcosok között rengeteg a gyerek, akik a véres küzdelemmel a vidéki szegénységből próbálnak kitörni. Bődey János képriportja thaiföldi arénákból.

John Bulmer egyike volt az első külföldi újságíróknak, akik az évtizedes elzárkózás után beléphettek Észak-Koreába a hetvenes évek elején. Bulmer úttörőnek számító színes fotói 1973-ban a Sunday Timesban jelentek meg, képeiből a kor olvasói először kaphattak valós képet a kommunista ország mindennapjairól. Míg ma az atomháborúval fenyegetőző Észak-Korea látszólag úgy tesz, mintha nem venne tudomást a külvilágról, az elmúlt években mégis egyre több turistát és újságírót enged az országba. Balmer negyven éve készült fotói ijesztően hasonló képet festenek az országról, mint a napjainkban népszerű, mobilos színszűrőkkel stilizált észak-koreai turistafotók. Mintha megállt volna az idő Koreában.