1956 novemberében alapították Magyarország máig egyik legnagyobb politikai napilapját, a Népszabadságot. Az újság túlélte a kommunizmust, a rendszerváltást, végül az Orbán-kormány alatt ugyanolyan történelmi eseménnyé vált a szerkesztőség ellehetetlenítése, mint a megalapítása. Képekben emlékezünk vissza a Népszabadság történetére.

A Népszabadság fotórovata az elmúlt évtizedek meghatározó sajtófotós műhelyeként működött. Fotóriporterei minden meghatározó eseményen jelen voltak - a vasfüggöny átvágásától a vörösiszap-katasztrófán át a tiszai halpusztulásig, a Magyar Gárda meneteléseitől az internetadó elleni tüntetéseken át a 2015-ös menekültáradatig mindent megörökítettek. Ikonikus képeket köszönhetünk nekik. A Népszabadság fotósainak a Magyar Sajtófotó pályázatokra beadott képeiből válogattunk. A képeket a MÚOSZ bocsátotta rendelkezésünkre.

Szombat Éva még mindig boldoggá akarja tenni az embereket: az elméleti kézikönyve után most olyan valódi embereket mutat be, akiknek a tragikus vagy éppen hétköznapi helyzetek ellenére is sikerült. Boldogok. Az új kiállítás november 3-ig látható a Supermarket Gallery-ben.

Elfordult a képzőművészettől, de nem tudja megállni, hogy valamilyen formában ne kommentálja a napi történéseket. Ez a rövid története annak a cinikus, humoros és közéleti rajzsorozatnak, amelyet Horváth Tibor egykori képzőművész posztol a Facebookjára. A képek közös jellemzője, hogy elsőre szimpla skicceknek tűnnek, a második pillanattól elgondolkodtatnak, a harmadik pillanatban pedig mosolyra húzzák, vagy grimaszba gyűrik a néző arcát.

A kínaiak szinte bármire képesek. Ha akarnak, lemásolnak akár egy egész falut, de ugyanúgy kölcsönöznek technológiát, attitűdöket és divatokat is. A posztszocialista kapitalizmusukban minden előfordulhat, az új elit arisztokratikus vonásokat is magára öltött. Golfoznak és lovaspólóznak, mintha csak a 19. század angol felső tízezréhez tartoznának. Kevin Frayer fotográfus egy tiencsini pólóklubban eredt a legújabb őrület nyomába.

1991. október 28. egy szokatlanul hűvös nap volt Los Angelesben. A Nirvana tagjai, a kiadó képviselői és Kirk Weddle vízalatti fotós délelőtt tízkor találkoztak egy meglehetősen rossz állapotban lévő medence partján, hogy néhány bandafotót készítsenek a később a világot lehengerlő Nevermindhoz.

Cégérpornó – ez a címe annak a fotósorozatnak, amelyben az egyedi, házi kivitelezésű barkácscégéreket szeretné összegyűjteni Csáki László és Vízkelety Márton. Csak az autógumiból készült figurákból kitelne egy egész könyv.

A menekültválság legsúlyosabb pillanatain és személyes történetek tucatjain vezet végig a Néprajzi Múzeumban csütörtökön nyílt World Press Photo kiállítás, és az azt kísérő tárlat, ahol a Reuters riportereinek Pulitzer-díjjal elismert munkáját lehet megnézni. Az ügynökség fotósai Görögországtól Németországig kísérték végig a menekültek útját a balkáni útvonalon, teljes képet adva a tavaly lezajlott események minden fontos helyszínéről. A nyertes sorozat képeiből válogattunk.

A World Press Photo kiállítás szeptember 23-tól látogatható a Néprajzi Múzeumban.

Sam Wolson szabadúszó fotóriporter/multimédiás tartalomgyáros. Munkáiban főleg az USA déli részén élő, marginalizált közösségek mindennapjaival foglalkozik. Képeit megjelentette a New York Times, a New York Times Lens Blog, a Newsweek, a Slate, a Mashable, a USA Today, a Wall Street Journal, és rendszeresen publikált a San Francisco Chronicle-ben. Detroitban nőtt fel, egy virágkertészetben. Többszörösen díjazott művész, munkáját elismerte a PDN Photo Annual, az AP Images, a The Eddie Adams Workshop és a Look3 fesztivál is. Több kiállítása is volt már az USA különböző régióiban.

Sam Wolson három éven át követte nyomon Shanon „Bam” Fulcher életét Oaklandben. A képsorozat az olyan mindennapi apróságoktól, mint egy rántottasütés, az elvonóról való elszállításon át a Shanon és barátnője közti erőszakos jelenetekig dokumentálja a kábítószer-függőségétől szabadulni igyekvő férfi életét, és egyben betekintést nyújt a kaliforniai Oakland utcáinak mindennapjaiba – oda, ahol a társadalom különböző rétegei között legalább akkora különbség van, mint egy fejlődő országban.

A kaukázusi Abháziában található Krubera-Voronya-barlang bolygónk legmélyebb barlangja: búvárfelszereléssel 2196 méter mélyre, míg anélkül 2080 méteres mélységbe lehet benne lejutni. A barlangot az 1970-es évek óta kutatják ukrán, illetve orosz vezetésű nemzetközi expedíciók. 2004-ben érték el a 2000 méteres mélységet. A barlangról komoly fénykép-, illetve filmfelvételek korábban még nem készültek. Ezek elkészítését tűzte ki célul az Inverse Everest-expedíció, melynek tagjai Ambrus Gergely, ifj. Adamkó Péter, Jáger Attila és Tóth Attila voltak, akikhez a helyszínen csatlakozott Fábián Botond erdélyi barlangkutató is. Az expedíció az ukrán vezetésű nemzetközi kutatótáborhoz csatlakozott, melynek negyven tagja tíz különböző országból érkezett. A barlangászok idén augusztusban egy hónapot töltöttek az Arabika-masszívumnál, ez alatt többször is a mélybe szálltak. Leghosszabb, a végpontra vezető utuk során 9 napot, 210 órát töltöttek a föld alatt. Ambrus Gergely felvételei a Nagyképen.

Rockaway Beach a New York-i szörfösök kedvelt terepe volt, ám 2012-ben a Sandy hurrikán óriási pusztítást végzett ebben a városrészben is. Susannah Ray képei az egykor aktív sportélet és annak letéteményesei előtt hajtanak fejet.

A parasportolók sikereit is természetesnek vesszük, de kevesen látják, mennyi küzdés, súlyos élettörténet van emögött. Ezért gondoltuk azt, hogy egy parasportoló példáján megmutatjuk, milyen út vezet a világszínvonalú teljesítményekhez. A sportlövő, világbajnoki második helyezett Dávid Krisztával 2014 őszén kezdtünk el együtt dolgozni, igyekeztünk minél teljesebb képet kapni róla, nemcsak a lőtéren és szigorúan a sporthoz kötődve akartuk megismerni, hanem ahol csak lehetett, belemásztunk az életébe. Amikor elkezdtük, nem gondoltuk, hogy a riói paralimpiáig követjük, és azt sem, hogy tanúi lehetünk élete és sportkarrierje egy nagyon nehéz szakaszának. Egy műtétnek és az abból való talpra állásának. Ismerjék meg önök is a nagy küzdő, a mindig mindent kézben tartó, napi nyolc óra munka mellett profi teljesítményt nyújtó Dávid Krisztát. Rióban magyar idő szerint pénteken 14:30-kor kezdi meg a légpisztolyosok selejtezőjét.

1966. augusztus 29-én lépett színpadra rendes koncerten utoljára a Beatles. Kimerültség, kaotikus turnék, sikoltozó rajongók, gumicukor és egy diktátor felesége is hozzájárultak a döntéshez.

Az interneten rendszeresen előkerülő humorforrás a rossz tetoválások gyűjtése. Szétfolyt arcok, zombikra hasonlító kisgyerekek, elírt szlogenek, teljes ízléstelenség. De meg lehet-e csak kívülről ítélni egy tetoválás sikerét vagy kudarcát? Lehet-e rossznak csúfolni egy tetoválást, ha az a viselőjének örömet okoz? Ilyesmi kérdések merülnek fel bennem, amikor megláttam Hermann Ildi képeit.

„A képeim elsősorban az emberekről, nem pedig magáról a fotográfiáról szólnak” – mondta a New York Timesnak a Kaliforniában nevelkedett Rian Dundon, aki nemcsak az amerikai nyugati partot ismeri jól, hanem Kínát, valamint fekete-fehér, egyszerűségre törekvő képeinek szereplőit is.

Vasárnap éjjel, magyar idő szerint hétfőn hajnalban a záróünnepséggel véget ért a XXXI. nyári olimpiai játékok Rióban. Bő két hét alatt 28 sportág több mint háromszáz versenyszámában avattak olimpiai bajnokot a kvalifikált több mint tízezer versenyzőből. Klasszisok tündöklése és bukása, korszakos zsenik megdicsőülése, fiatal tehetségek felbukkanása egyaránt jellemezte a játékokat, ahogyan szép magyar sikerek és bosszantó vereségek is. Munkatársaink az olimpia két és fél hete alatt a helyszínen kísérték végig az úszók, pólósok, birkózók, dzsúdósok, vívók, atléták, kajak-kenusok és számos más olimpikonunk versenyét. Összeállításunkban a legemlékezetesebb pillanatokat idézzük fel képeik segítségével.

Augusztus közepére az amerikai Wasp hordozó gépeinek támogatásával sikerült befejezni a líbiai Szirt több hónapja húzódó ostromát. Az Iszlám Állam líbiai tartományának központját több ezer dzsihadista védte, az ellenük harcoló profi és félprofi kormánycsapatokat a harcokba elkísérte a Balkántól Afganisztánig az elmúlt két évtized összes háborúját megörökítő fotós, Goran Tomasevic.

Amikor elképzeltem, hogyan fogok bulizni a Sziget elmúlt időszakának legzsúfoltabb napján egy kerekesszékes sráccal, akkor egyáltalán nem úgy képzeltem, hogy (Rihanna helyett) majd egy brutál drum n bass partin táncolunk, és a haverjainak random rajongó csajokat kell leszedni róla. Mert Dani, ha akarná se tudná leszedni magáról a csajt, ugyanis a kezét nem tudja használni, mióta 11 évvel ezelőtt – az ő szavaival élve – banális autóbalesetet szenvedett. És a lábait sem tudja használni, mert a nyaki ötös csigolyája tört el, ezért kerekesszékkel mozog. Most egy olyan programot népszerűsít, aminek az a célja, hogy a kerekesszékkel élők szakmai segítség mellett, biztonságos módon, de önállóan mozdulhassak ki és szórakozhassanak. A projekt első állomása a Sziget Fesztivál volt.

Életének kilencven évéből fél évszázadot szentelt a szocializmus megvalósításának. Fidel Castro túlélte a sikertelen hatalomátvételi kísérleteket, a bebörtönzést, a kubai forradalmat, a rakétaválságot, a hidegháborút, a Szovjetuniót, és szinte minden kommunista diktátort, akivel egy időben került hatalomra. Már visszavonult a politikától, de a ma kilencvenéves Fidel Castro még mindig Kuba vezéralakjának számít.

Politikai és gazdasági válsággal, az évszázad korrupciós botránya és súlyosbodó zikajárvány közepette veszi kezdetét magyar idő szerint szombat hajnalban a Rio de Janeiró-i olimpia. Az ország problémái az utca emberének véleményére is rányomják bélyegüket: sokak szerint elherdált pénz a játékok megrendezése, az olimpia helyett inkább a közszolgáltatások javítására kellett volna költeni a hatalmas összegeket. Mások viszont örülnek annak, hogy a város épült-szépült, és tárt karokkal várják a turistákat, hatalmas bulit ígérnek nekik a világ partifővárosában. A karneválhangulatot csak egy dolog veszélyezteti, amitől szinte mindenki tart: az utcákon tomboló erőszakhullám.

Az illegális bevándorlás az Egyesült Államok belpolitikájának egyik legfontosabb kérdésévé vált az elmúlt időszakban. A 2016-os elnökválasztás kampányában Donald Trump republikánus jelölt leghangsúlyosabb ígérete, hogy leszámol a Mexikóból érkező tömegekkel, míg Hillary Clinton a bevándorlási politika átalakítását és a letelepedés könnyítését ígéri. Mindeközben a déli határokon tízezrek próbálnak minden eszközzel bejutni az országba. A guatemalaiak, mexikóiak, hondurasiak, salvadoriak mellett már a kubaiak is a szárazföldön próbálkoznak. Az idei tömeges migráció teljes erőből feszülhet az Egyesült Államok ellátórendszerének. Terrorizmus helyett bűnözéssel riogatnak az országban, de az elvándorlás még mélyebbre lökheti a közép-amerikai országok gazdaságát, újabb embereket ösztönözve az elindulásra. Egyes forgatókönyvek szerint akár tízmillióan menekülhetnek az Egyesült Államok felé egy jobb élet reményében. A képeket John Moore készítette, hogy megismerhessük azokat, akik a kockázatokat vállalva elhagyják országukat az amerikai álomért.

2011. július 29-én a szír hadsereg dezertőreiből megalakult a Szabad Szíriai Hadsereg. A szervezet 2012-ben még gyors győzelemről beszélt, de a széttöredezett, erőforrások nélküli katonai erő nem érte el a céljait. Aszad elnök és az Iszlám Állam kiszorította a nyugati hatalmak első patronáltját. Az országban azóta is káosz van, kiszámíthatatlan erőviszonyokkal és változékony frontvonalakkal.

Az elmúlt évtizedek sosem látott ütemű felmelegedést hoztak Grönlandon. A meleg pedig nemcsak a tájat kezdte átformálni, hanem vele együtt a helyiek mindennapjait is. Sébastien Tixier francia fotós egy hónapig járta a sziget jeges tájait, hogy megmutassa, miképpen alakul át gyerekkorának mesevilága.

Donald Trump sikerének az egyik titka, hogy rettentő hatékonyan használja a tömegmédiát, miközben ő maga egy Amerika-szerte tapintható jelenséggé vált. Legelvakultabb támogatói rocksztárként rajongják körbe, és a kampányállomásokon mindig teljes extázisban várják, hogy Trump a show közben lesétáljon a kordonhoz, és kezet fogjon velük az első sorokban.

Talán könnyebb szembenéznünk saját mulandóságunkkal, ha előtte végigkísérünk valakit élete utolsó szakaszán. A legijesztőbb mindig az ismeretlen – a legfélelmetesebb, ha a felfoghatatlanba próbálunk belegondolni. Ha egy családtaggal éljük át.

Itthon aligha jutna eszébe bárkinek egzotikus érdekességként gondolni az öreg alkeszekkel teli, lepukkant kocsmákra, Bécsben viszont rohamtempóban zárnak be ezek a helyek. Egy osztrák fotós végigjárta őket, mielőtt végleg eltűnnek.

A zenei fesztiválok hosszú évekig tradicionálisan az alternatív közeg és a fiatalok körében voltak kifejezetten népszerűek, aztán tíz éve feltűnt a Balaton Sound, és azok is felfedezték maguknak az ilyen rendezvényeket, akik korábban távol tartották magukat az ilyen eseményektől. A Balaton Sound magyar közönsége évek óta leszűkíthető egy viszonylag nagy társadalmi csoportra, de a legtöbben máig elintézik az egészet annyival, hogy ezek mind gyúrósok, BMW-esek vagy diszkósok, bármit is jelentsen az utóbbi. Egy napig követtünk egy négyfős baráti társaságot a Balaton Soundon, akiknek ez a legnagyobb buli minden évben, hogy megtudjuk, miért és mitől annyira más a zamárdi fesztivál magyar közönsége, mint bárhol máshol.

Vajon milyen képek születnek, ha egy portréfotós az amerikai hadsereg felé fordítja a fényképezőgépét? Platon ráadásul a világ egyik legfelkapottabb portréfotósa, ő lőtte például Putyin legjobb képét, és most az amerikai katonákat is úgy mutatja meg, ahogy még senkinek sem sikerült.

Platon, a jelenkor egyik legjelentősebb portréfotósát legtöbben csak a világ vezető politikusairól készült ikonikus fotóiról ismerik. 2016-ban azonban egy ettől eltérő album jelent meg, melyben az amerikai hadsereg kevéssé közismert pillanatait mutatja meg az olvasóknak. Korábban sosem látott helyeken készített képein bevetésre készülő vagy épp onnan hazatérő katonák szerepelnek, esetleg olyanok, akik megtagadták a szolgálatot, és azóta háborúellenes aktivistává váltak. Készült kép a brutális kiképzésről is, de nem a megszokott, fatörzset cipelő kommandósokat látjuk, hanem a földi pokolra készülő, egyszerű bakákat. Érdekesség, hogy bár a fotóalanyok között akad komolyan megsérült férfi is, a kép mégsem csak a máskor megszokott, a háború szörnyűségeinek üzenetét képviseli, a szomorúság és a gyász mellett a szeretet, a magabiztosság és az elszántság is megjelenik az arcokon.

A képek között szerepel a 2008-as elnökválasztási kampány egyik legnagyobb hatású felvétele is, melyen Platon egy amerikai muszlim anya öleli át az iraki hadműveletek során elesett fiának sírkövét. Ezzel válik talán teljessé a kör: a fényképek a jelentkezés, a kiképzés, a bevetés, a sebesülés és végül a hazatérés pillanatait is megmutatják, függetlenül attól, hogy pontosan mit is jelentenek ezek a szavak a képen szereplő embereknek.

Észak Aleppója még a rettenetes bürgepörköltet is megkóstolta a szigeten, ahová 14 évig egy nagy gyász miatt be sem léphetett illetéktelen halandó, és ahol aztán nagy botrányt kavart, hogy alcsúti növendékek miatt vágták ki a szép öreg fákat. Kis szigeti nosztalgia a számláit notóriusan nem fizető Krúdy szellemében Palatinus Jóskával, egymás sarkában sétafikáló szép nőkkel, tust húzató honatyákkal és bokrokra nehezedő édes barbár kultúrával. Nagykép, nagyrészt Gilányi Magdolna A Margitsziget 19. századi képeken című, nemrég megjelent könyve alapján.

A Franciaországnál ötször nagyobb területű Jakutföldön a távolságokat csak napokban mérik. A 28 éves, kétgyerekes kamionsofőr, Ruszlan Dorocsenkov nyolc éve fuvarozik Kamaz teherautójával a befagyott folyókon, hogy ellássa élelemmel az északi sarkkörön túli településeket. Egy-egy fuvarért 600 dollár üti a markát, ami oroszországi viszonylatban busás fizetségnek számít. De minden utazás egy külön kaland, és a rideg szibériai táj megannyi veszélyt tartogat a sofőröknek. Hogy Amos Chapple, a szabadúszó új-zélandi fotós – akinek a képei nem először szerepelnek az Indexen – a saját bőrén is megtapasztalhassa és bemutathassa ezeket a kihívásokat, csatlakozott Ruszlanhoz egy tizenkét napos utazásra.