Váratlan tandíj az ELTE bölcsészkarán
További Belföld cikkek
Eddig is fizetni kellett volna
Mivel az 1993-as közoktatási törvény értelmében az állam csak egy alapképzést finanszíroz (egy alapképzésnek számítanak a szakpárok is). Két alapképzés tandíjmentességét csak abban az esetben biztosítja az egyetem, ha a második szak is tanári képzés.
Az ELTE bölcsészkarán viszont 1993-2001 között nem voltak szakpárok, így aki két szakot vett fel, annak automatikusan fizetnie kellett volna a második szakért. Az, hogy ezt végül mégsem kellett megtennie, annak volt köszönhető, hogy az egyetem saját költségvetéséből kigazdálkodta a képzés költségeit (70 000-90 000 forintot szaktól függően). Az utóbbi hónapokban azonban az egyetem bölcsészkara szinte fizetésképtelenné vált.
Nem tud fizetni az ELTE BTK
Idén az ELTE négyszázmillió forinttal kevesebb normatív támogatást kapott az Oktatási Minisztériumtól, amely összeg az egyetem költségvetésének 2,5 százalékát teszi ki. Emellett a Medgyessy-kormány által meghirdetett ötven százalékos közalkalmazotti béremelést többletforrás hiányában szintén az egyetemnek kellett állnia.
Az intézmény ezért határozott úgy, hogy a kétszakos, nem tanári képzésre járó, és nem szakpárt felvett hallgatókon a második szak teljes költségét behajtja. Az egyetemen a főleg szóban gyorsan terjedő hír hatására a diákok tömegesen kezdték el második, harmadik szakjukat leadni, miután megtudták, a továbbiakban fizetni kell érte.
Döntés kedden
A Hallgatói Önkormányzat (HÖK) tárgyalásokat kezdett az egyetemmel, ahol szóbeli ígéretet kaptak arról, hogy a hirtelen jött tandíjnak csupán húsz százalékát (15 000-18 000 forint) kelljen befizetni, a maradék nyolcvan százalékot továbbra is az egyetem állja, mondta el Ekler Gergely HÖK-elnök az Indexnek. Az ügyben végleges döntés kedden várható.
Nincs pénz
A HÖK esélyeit nehezíti, hogy az ELTE bölcsészkara idén csődközeli helyzetbe került. Mint a HVG áprilisi cikkéből kiderül, a kar már jó ideje súlyos anyagi gondokkal küszködik, olyannyira, hogy tavasszal Manherz Károly dékán a minimális szintű működőképességre hivatkozva a kar teljes működési-dologi előirányzatait zárolta, ezért a tanszékek kénytelenek saját, pályázatokon elnyert, és nem feltétlenül például irodaszerek vásárlására fordítani szánt forrásaikat felhasználni.
A már említett négyszázmilliós megvonás mellett ugyanis az oktatási tárca meglehetősen fukarul bánik a bölcsészeti képzést nyújtó felsőoktatási intézményekkel. A bölcsészhallgatók után járó képzési normatíva az egyszakos hallgatók után csupán 65 százaléka a többiekének. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a bölcsészkaron rengeteg kis szak van, ahol eleve nem elegendő a kapott támogatás.
Pluszterheket ró a karra az is, hogy a minisztérium nem alanyi alapon dönt a támogatásról, hanem a felvett hallgatók számából az évenkénti lemorzsolódással kalkulál, így fordulhatott elő az, hogy a 7800 hallgató után járó támogatásból valójában tízezer fő képzését kell teljesen finanszírozni.