Országos KISZ-titkár lett Gyurcsány Ferenc

A budapesti párttagok nehezen emésztik az új jelenségeket, a BKV duplájára emelte a bliccelők büntetését, vissza akarnak hívni egy országgyűlési képviselőt, kommunista marad-e a KISZ? Erről beszélt a Kossuth Rádió és a Szabad Európa 1989. január 13-án, pénteken.

Kossuth Rádió

Időjárásjelentés: Borongós, ködös, hűvös a hajnal. A hőmérséklet nulla és -4 fok közötti értékeket mutatnak. A gépkocsivezetők számítsanak arra, hogy a lecsa¬pódott pára sokfelé ráfagyott az utakra. Napközben folytatódik a a borús, ködös idő ködszitálással, ónos szitálással. A hőmérsék¬let kora délután fagypont közelében alakul. Késő este -3 fokig süllyed¬het a hőmérő higanyszála.

Sport: Szenzációs hír! Profi világbajnoki boxdöntő lesz Budapesten. Február 18-án, az amerikai Simon Brown váltósúlyú világbajnok a Puerto Ricó-i Jorge Maysonet ellen lép szorítóba hivatalos mérkőzésen, amelyről a CBS amerikai tévétársaság egyenes adásban számol be. A hivatásos ökölvívás történetében ez lesz az első olyan mérkőzés, amelyről a tévé egy szocialista országból az Egyesült Államokba közvetít.

Lapszemle

A nyilvánosság első lépése a párt nyilvánossága legyen – a politi¬ka korrekciójáról, az új munkastílusról és a közélet tisztaságáról nyilatkozik a MAGYAR NEMZET-ben dr. Steiner Arnold, a Budapesti Pártbi¬zottság titkára. Arra a kérdésre, miszerint defenzívában van-e a párt, a következőket mondja: Ennek objektív okai a rendkívül nehéz gazdasági helyzet, az életszínvonal csökkenése, a korábbról örökölt rossz gazdasági döntések miatti felelősség egy részének átvállalása. A szubjektív okok: annyi új jelenség és változás éri a párttagokat, amit sokaknak nehéz gyorsan megemészteni. Jelenleg Budapesten 200 ezer párttag van. A tavalyi tagkönyvcserénél a tagság körülbelül 10 %-ától búcsúztak el, ugyanakkor 3 ezren jelentkeztek felvételre. Az alternatív szervezeteknek partneri jobbot nyújtanak, közülük a Fideszt közös március 15-i ünneplésre hívják.

Jogfolytonosságot hirdetnek – a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazda Párt vezetői teszik ezt a MAGYAR HÍRLAP hasábjain. A Szociáldemokrata Párt elnöke, Révész András elmondja, hogyha arról van szó, hogy a je¬lenlegi helyzetből kiemelkedjen az ország, akkor hajlandók a parlamenti demokrácia hívei közé tartozó párttal együttműködni. A párt titkára, Baranyai Tibor programjaik közül kiemeli, hogy március 15-ére felvonulást terveznek, hagyományos Petőfi-kultuszuk feleleve¬nítésére. Május elsejét is meg akarják ünnepelni a hagyományokhoz illően, önálló nagygyűlésen. Az újságíró kérdésére, miszerint jogos-e az aggodalom, hogy az új pártok megoszthatják a munkásosztályt, Révész András a következőket válaszolta: neki 3-400 emberről van tudomása, mások szerint 1000 főre tehető a közeljövőben belépők száma. A Kisgaz¬da Párt jogtanácsosa, dr. Boros Imre 4000-es taglétszámról számol be, vidéken már 25 tagszervezetük működik. Remélik, hogy nemsokára száz¬ezres tagságuk lesz. Nem kívánnak egyesület lenni, mivel az 1930-ban alakult pártot – elmondása szerint – senki nem tiltotta be, törvé¬nyesen folytatják tevékenységüket.

+ + +

– Részletes jelentéseinket a KISZ KB üléssel kezdjük, amelyről Bocskay Zsolt tudósít.

B. Zs.: A tervezett támogatásnak csak a felét kapja meg a KISZ – így hatá¬rozott még decemberben a parlament, amikor az idei költségvetést tárgyalta. A döntés váratlan volt, ezért az ifjú kommunisták ez évi pénzügyeiről csak ma dönt a Központi Bizottság. Bár még nem ez a téma a nagyteremben, az előzetesen kiosztott tájékoztatóból sok minden ki¬derül. Például az, hogy csökkenteni kell a független munkatársak szá¬mát, és meg kell szüntetni a szervezeti kitüntetésekhez járó pénzjutal¬makat. Az ifjúsági lapokra már az idén sincs pénz. Legtöbbjük csak akkor maradhat meg, ha el tudja tartani magát. Egy korábbi bejelentés szerint ma erre csak az Ötlet és a Világ Ifjúsága képes. A Magyar Ifjúság, az Ifjúsági Magazin, a Célok és az Ifjúsági Szemle nem. A javaslatban szerepel az is, hogy a bevételek növelése érdekében hasz¬nosítani kellene a különféle intézményeket. Itt elsősorban a politikai képzési központokról és a táborokról van szó. Ezeket viszont eladni nem szabad. Csökkenteni lehetne a kiadásokat, ha a megyei és a városi bizottságok összeköltöznének és olcsóbb épületeket keresnének. Mint mondtam, ezt a témát csak később vitatja meg a KB. A tagok jelenleg zárt ülést tartanak és személyi kérdésekben döntenek.

– Miután a szervezet költségvetéséről is tárgyaltak, feltétlenül jogos Bocskay Zsolt első kérdése, amelyet Domonkos Lászlónak, a KISZ KB titkárának tett föl.

B. Zs.: Meddig tartható fenn ez a kivételezett helyzet, hogy a központi költségvetés rendezi azt, hogy a KISZ-nek mennyi pénz jut?

D. L.: Ifjúsági szervezet és gyermekszervezet valamilyen mértékű állami támogatás nélkül nem tud működni, mert ez a korosztály nem tud olyan mértékű tagdíjat fizetni, mint felnőtt szervezeteknél ez lehetséges, így nem lehet önfenntartó. Tehát ebben az esetben azt kell mérlegelni, hogy a társadalom akarja-e, hogy legyen a fiatalok körében több szervezet, amelyik politizál. Hiszen a most alakuló alternatív szervezetek is igénylik, mert látják, hogy kell támogatás. Mi azt kezdeményezzük, hogy a gyermek- és ifjúsági szervezetek ese¬tében normatív alapon adjon a parlament támogatást. Ez azt jelentené, hogy nemcsak a KlSZ-nek meg az Úttörő Szövetségnek, hanem mindenkinek, aki az alkotmányosság keretén belül áll, aki országos szervezet – ha helyi, akkor a helyi tanácshoz fordulhat ilyen kéréssel –, ha valamilyen taglétszámot elért. Tehát mondjuk öt ember ne nyilvánítsa magát országosnak és ne kérjen a parlamenttől támogatást.

B. Zs.: Elképzelhető-e az, hogy esetleg, amikor már több párt lesz, a támogatást a KISZ az MSZMP-től kapja?

D. L.: Ez lehetséges modell, a világon van ilyen, hogy pártok saját szer¬vezeteiknek adnak támogatást. Ezt majd a későbbiekben el kell dönteni.

B. Zs.: Arra kérem végül, hogy egy elterjedt pletykát cáfoljon, vagy igazoljon. Sokan beszélik, a székházból kiköltözik a KISZ KB.

D. L.: Ebből a székházból nem szeretnénk kiköltözni, hanem önfenntartóvá szeretnénk tenni.

B. Zs.: Arra gondoltam, ahogy itt körülnéztem, hogy jó pár nagy terem van, ahol konferenciákat, összejöveteleket lehet tartani. Elképzelhető ez?

D. L.: Igen, ilyenek már most is vannak.

B. Zs.: Elképzelhető, hogy a FIDESZ is itt tartja majd az üléseit, ha éppen úgy gondolják?

D. L.: Minden, az alkotmányon belül álló szervezetnek, tehát amelyik legális, hogyha fizet érte, természetesen szívesen bérbe adjuk.

– A KISZ Központi Bizottsága április 21-re összehívta a szövetség kongresszusát. A döntést az országos KISZ értekezlet határozata alapján hozták meg. A testület ülésén titkárrá választották a 28 éves Gyurcsány Ferencet, a pécsi KISZ bizottság első titkárát, a KISZ Egyetemi Tanácsának elnökét. A KISZ jövőjéről nagyon is konkrét kérdések tükrében – ezt címet adtuk annak a beszélgetésnek, amelyet Bocskay Zsolt folytatott Moldvai Lászlóval, a KISZ Nógrád megyei első titkárával.

B. Zs.: Kommunista marad-e a Kommunista Ifjúsági Szövetség?

M. L.: Nem tudom ma megválaszolni, hogy kommunista marad-e a szer¬vezet. Azt hiszem, hogy működésében biztosan, de elnevezésében ezt majd a kongresszus fogja eldönteni.

B. Zs.: Milyen választási lehetőség van még az elnevezések között?

M. L.: Szerepeltetjük első lehetséges változatként a mai elnevezést, sze¬repeltetjük Baloldali Ifjúsági Szervezetek Szövetsége elnevezést, és szerepeltetjük a Magyar Szocialista Ifjúsági Szervezetek Szövet¬sége elnevezést.

B Zs.: Azt hiszem, azért nem az elnevezés a legfontosabb.

M. L.: Igen, a mai ismereteink, elgondolásaink és a politikai törekvéseink alapján biztosnak látszik, hogy a kongresszus után a párt ifjúsági szervezete tagszerveztek szövetségeként fog működni. Ebből követ¬kezően, a szövetségen belül egyéni tagság nincs, szervezeti tagságok lesznek.

B. Zs.: Ezt azt jelenti, hogy én egy tagszervezetnek lehetek majd a tagja?

M. L.: Pontosan ezt jelenti, valaki egy tagszervezetbe léphet be. Már körvonalazódnak különböző tagszervezetek, gondolok itt az Unió a Demokratikus Szocializmusért, ami az egyetemista fiatalok egy tömö¬rülését jelenti, gondolok itt az Értelmiségi Fiatalok Szövetségére, ami már szintén meg is alakult, és gondolok itt az élelmiszergazdaságban dolgozó fiatalok kezdeményezésére is. A tagszervezetek közös akaratából alakul meg a szövetség.

B. Zs.: Ez a szövetség egy közös érdekvédő, érdekegyeztető fórum lesz majd?

M. L.: Feltétlenül ilyen feladatokat és funkciókat kell ellátnia. Például arról lehet szó, hogy közösen állást tudnak foglalni a lakáskérdésben.

B. Zs.: De mondjuk az élelmiszeripar dolgozóiról már annak a helyi szervezetnek kell gondoskodnia?

M. L.: Pontosan erről van szó.

+ + +

– Az áremeléssorozat része – méghozzá igen fontos része – a közlekedé¬si díjak felemelése. A Budapesti Közlekedési Vállalat következetes: még a bliccelők büntetése is duplájára emelkedik. A BKV őszinte is: bevallja, hogy a jelenlegi színvonal fenntartásához sincs ele¬gendő pénze. Ebből is hallhatják, hogy e téren az optimizmusra minden okunk megvan. Bővebbet Gárdai László tudósításában hallhatnak.

G. L.: Az áremelések után – ahogy Zahumenszky József vezérigazgató elmondta –, a BKV számos telefont kapott. Ezek jó része azonban a hangnem és a válogatott jelzők miatt szinte idézhetetlen. A leg¬többen azt kérdezték, hogy mit ad a cég a drágább jegyekért? A költségvetésből most az áremelések mellett is kevesebb jut a cég¬nek, mint eddig. Inkább arra kell számítani, hogy a színvonal rom¬lik. Most a tényleges költségek 23 %-át fizetik meg az utasok, a többi most is állami támogatás. A BKV-nál 600 millió Ft – ez már most látszik – hiányzik a jelenlegi színvonal fenntartásához. Ha ezt a pénzt pótlólag nem kapja meg a cég, akkor egyes járatok sűrűsé¬gét ritkítani kell. A vállalat 5 hónapig vállalta, hogy nem választ¬ja ezt a megoldást. Konkrétan az árakról. Mint ismeretes, Budapest belterületén, tehát a közigazgatási határig február 1-jétől a villa¬mosjegy ára 5 Ft lesz, az autóbuszon pedig 6 Ft-ba kerül egy utazás. A régi jegyeket június 30-ig lehet használni. Ez azt jelenti, hogy a villamoson egy régi villamos- és egy régi buszjegyet kell lyukasz¬tani, az autóbuszokon pedig két jegyet kell kezelni. A villamosbérlet ára 180 Ft lesz, a kombinált bérlet februártól 280 Ft-ba kerül. A tanulók és a nyugdíjasok a bérletért a 70 Ft-ot fizetnek majd. Ezen túl lehet majd vásárolni vonalbérletet is egy adott járatra. Ez a jegy 140 Ft-ba kerül. A nyugdíjasokra valamennyi vonalon az eddigi kedvezmények érvényesek. A sorkatonák ezentúl ingyen utazhatnak a BKV járatain. Ezentúl egész évben lehetőség lesz arra, hogy valaki két hétre vásároljon bérletet, vagyis két hét után a bérletet visszaváltják. Lényeges változás, hogy azokon a járatokon, amelyek elhagyják Budapest közigazgatási határát, egy külön készüléken újabb jegyet kell kezelni, ennek ára 6 Ft lesz. A pestkörnyéki járatokra érvényes kiegészítő bérlet ára 260 Ft. Ennek az összegnek a 80 %-át azonban valamennyi munkáltatónak kötelessége visszatéríteni. A Budapest környéki vonalakra az érin¬tett járatok közelében lehet majd bérletet váltani. Emelkedik a jegy ára a siklón, a felnőttek 10 Ft helyett 15-ért, a gyer¬mekek 5 helyett 10 Ft-ért utazhatnak. A libegőn egységesen 20 Ft-ot kell majd fizetni. A bliccelők büntetése is a duplájára nőtt. Te¬hát 200 Ft-ot kell bírságként kifizetni az ellenőrnek, hogyha va¬lakit rajtakapnak azon, hogy jegy nélkül próbált utazni. Az új jegyekre azonban még várni kell, legelőször február elején a metróvonalakon lehet majd ilyen jegyeket vásárolni. Azért itt először, mert ezek az automaták egyszerre csak egy jegyet tudnak kezelni.

+ + +

– Nemrégiben meglehetősen nagy port kavart az a hír, miszerint Vida Miklós országgyűlési képviselőt egyesek nem tartják méltónak a további bizalomra és szorgalmazzák a visszahívását, mégpedig azért, mert a budapesti képviselő a parlament októberi ülésszakán a Bős-Nagymaros vitában egyike volt azoknak, aki a név szerinti szavazást, zárt ülésen kívánták lefolytatni. Elkezdődött az aláírásgyűjtés, melyről ma a VIII. kerülei Hazafias Népfront tájékoztatatót tartott. Márványi Péter tudósít.

M. P.: A választási elnökség 120 íven 2175 aláírást vett át ma reggel a kerületi Népfront Bizottság illetékesétől, majd felkér¬te a kerületi Tanácsot, hogy készítsen választói névjegyzéket. Akkor folyhat tovább a procedúra, amikor ez a választási elnök¬ség kezébe kerül. A tanács jelen lévő képviselőjének ígérete szerint, erre 30 napon belül sor kerül. Hogy miért van szükség a teljes választói névjegy¬zékre? Nos, a választási elnökség elnöke, Farkas Magdolna elmondta, a névjegyzék szerint akarják ellenőrizni a listán szereplő neveket és kiszűrni belőlük azokat, akik nem tartoznak Vida Milós válasz¬tói közé. Nekem is mutatott az elnöknő egy nevet a listán, amely után egy XVI. kerületi cím szerepelt. Ezzel együtt valószínű, hogy nem szűrnek ki annyi nevet a listáról, hogy a visszahívást kezde¬ményezők száma ne érné el a szükséges 10 %-ot. Hogy a választói névjegyzékkel való egyeztetés után pontosan mi történik, azt még mindig tudni. A visszahívásról szóló rendelkezések nem egyértelmű¬ek, rengeteg a joghézag, a választókörzet választási elnöksége jogi szakértőket kér majd fel a további út tisztázására. Nem tudni pon¬tosan, vajon valóban ők, tehát a kerületi választási elnökség dönt-e arról, hogy a képviselő munkája megfelelő volt-e vagy sem. Tehát nem tudni, ők döntik-e el, hogy egyáltalán szavazásra kerüljön-e a visszahívás, vagy pedig a budapesti, netalántán az Országos Választá¬si Elnökség, vagy akár az Elnöki Tanács kell, hogy döntést hozzon az ügyben. Mindenesetre Farkas Magdolna szerint a procedúra semmiképp sem tarthat el a következő képviselőválasztások kiírásáig. Mint kiderült, a választási elnökség ülésén felmerült annak a kérdése is, hogy – úgymond – jogszerű volt-e egyáltalán a petíció? Kérdésemre, hogy miféle jogszerűségi problémáról van szó, Farkas Magdolna megmutatta a visszahívási indítvány egy stencilezett példányát, és jelezte, hogy ezen nem szerepel aláírás. És az a 2175? – kérdeztem vissza. Nos, mennyire biztos – mondta az elnöknő –, hogy az aláírók mindegyike valóban ismerte-e az indítvány tartalmát? Emlékeztettem az elnöknőt arra, hogy az indítvány szövege, vagy legalább is a leg¬fontosabb érvei a sajtóban is megjelentek. Ezután Farkas Magdolna ismét arra utalt, hogy a kérdések eldöntéséhez jogi szakértők bevonása szükséges. Maga a képviselő nem volt jelen az ülésen, de a választási elnökség elnöke nem tartja lehetetlennek, hogy a következő, februári tanácskozásra már magát az érintett képviselőt is meghívják.

+ + +

– A SZOT elnökségének állásfoglalását ismertetjük a január 9-i áremeléseket követő helyzetről.

A szakmai ágazati szakszervezetek vezetőinek kezdeményezésére a SZOT elnöksége is béremelést követel az áremelések ellensúlyozására. A testület úgy foglalt állást, hogy a fizetésekben, a nyugdíjakban, a gyermekgondozási segélyben, a családi pótlékban és az ösztöndíjak¬ban kompenzálni kell a drágulást. Ez azért is indokolt, mert a szakszervezetek számításai szerint, az idei infláció várhatóan 2-3 %-kal meghaladja a kormány által novemberben megígért 12 %-os fogyasz¬tói árszínvonalnövekedést. A SZ OT elnöksége külön felhívja a fi¬gyelmet arra, hogy a népesség növekvő része rohamosan elszegényedik. Ezt a folyamatot meg kell állítani. A SZOT vezetői már korábban el¬mondták a kormány tagjainak, hogy az ártámogatások túl gyors leépí¬tése nem segít a gazdasági egyensúly megteremtésében. Sajnálják, hogy ezt a véleményt nem mérlegelték kellő súllyal, és így a szakszerveze¬teknek a korábbitól eltérő módon kell érvényt szerezniük álláspont¬juknak. A SZOT újabb javaslatokat készít elő, ezeket rövidesen nyil¬vánosságra hozza és követeli, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban soron kívül tárgyaljanak róluk. Követelik azt is, hogy a kormány legkésőbb az év első félévében dolgozza ki a bérreformra és a szociálpolitikai reformra vonatkozó elképzeléseit, vázoljon fel olyan gaz¬daságpolitikai koncepciót, amelynek középpontjában a gazdasági növe¬kedés, nem pedig a fogyasztás egyoldalú csökkentése áll. A helyi szakszervezeti csoportokat arra hívják fel, hogy kezdeményezzék a bérek mielőbbi, a gazdálkodási lehetőségekkel összhangban álló, le¬hető legnagyobb mértékű növelését. A SZOT elnöksége bízik abban, hogy a kormány és a munkáltatók méltányolják majd a szakszervezetek kö¬veteléseit és nem kényszerítik őket arra, hogy az érdekvédelemben eddig még nem alkalmazott, a SZOT szerint is elkerülendő eszközöket vegyenek igénybe. Az állásfoglalást egyébként a holnapi lapok teljes terjedelmében ismertetik. Bálint Attila az imént hallottak hátterére is kíváncsi volt, ezért mikorofon elé kérte Nagy Sándort, a SZOT főtitkárát.

B. A.: A szakszervezet destabilizálni akarja a társadalmat?

N. S.: Szó nincs róla. Kell hozzá némi informálatlanság, talán nem kevés rosszindulat is, hogyha valaki a szakszervezetek lépéseit úgy értelmezné. Én azt gondolom, hogy a magyar lakosság, a magyar dol¬gozók, a bérből és fizetésből élők tulajdonképpen a jogos tiltakozás mellett is rendkívül higgadtan reagáltak erre a jelentős áremelésre. Hiszen olyan eseményre sehol nem került sor, amely beleillene abba a fogalomkörbe, hogy veszélyeztetné a gazdasági és politikai stabilitást.

B. A.: Egy áremelés után és újabb áremelések előtt kétféle magatartásmód létezhet. Vagy az árak ellen folytat harcot egy szakszervezeti moz¬galom, vagy pedig a bérekért. Ha itt a bérharc mellett maradnak, akkor is kétféle megoldás létezhet. Vagy felfelé mutogat és nyújt be számlákat, vagy pedig megpróbál lent helyben, a munkahelyeken több bért elérni.

N. S.: Ha mi abból indulunk ki, hogy az árak emelkedésének egyik elkerül¬hetetlen oka, hogy egy teljesítményelvű piacgazdaság irányába mozduló gazdaság nem nagyon viseli el hosszú távon a jelentős ártámogatáso¬kat, ezért ezeknek a leépítése elkerülhetetlen egy bizonyos időtávon belül, akkor nekünk nem elsősorban az árakkal, hanem sokkal inkább az emellett megjelenő nomináljövedelemekkel, nominálkeresetekkel kell foglalkozni. Mi most elsősorban béroldalra tettük a hangsúlyt. De ez nem jelenti azt, hogy ne mondtuk volna, hogy ilyen mértékű és összetételű áremelkedés súlyos feszültségeket fog kiváltani a magyar társadalomban. Ez előre látható volt, ennek a következményeivel most kell szembenézni. Másfelől, nagyon durva hiba lenne, hogyha akár a bérekről, akár egyéb jövedelmekről csak mint kormányzati intézke¬déssel megoldható problémákról gondolkodnánk. Mi a fő kérdésnek azt tartjuk, hogy a munkahelyeken, a vállalatoknál a szakszervezet annak érdekében lépjen fel, hogy ott a gazdasági lehetőségek és a teljesítmények által igazolható mértékig, a béremelés mihamarabb megtörténjen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennek a helyzetnek az elősegítéséhez ne lennének szükségesek kormányzati intézkedések. […]

B. A.: Ebben a helyzetben tehát új tárgyalásokat javasolnak a kormány számára. De a mai elnökségi ülésen elfogadott dokumentumnak mi lesz a fogadtatása, mire számítanak?

N. S.: Nagyon remélem, hogy ugyanaz a higgadtság és felelősségérzet fogja vezényelni az illetékeseket az általunk megfogalmazott elgondolások és teendő lépések mérlegelésében, mint amilyen felelősségel mi igye¬keztünk ezt megfogalmazni. Ha valaki elolvassa alaposan ezt az állásfoglalást, akkor rá fog jönni, hogy a SZOT elnöksége nem bizal¬matlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen, nem sztrájkokra szólított fel. Hanem arra szólít fel és arra ösztönöz – erre viszont azt hiszem, nagyon határozott formában, legyen szó koncepcionális, az országos gazdaságpolitikai vonalvezetést, vagy éppenséggel a megélhetési nehézségeket érintő kérdésekről –, hogy ezt a kormány mihamarabb tárgyalja meg, alakítsa ki az álláspontját, és keressük meg a szűk mozgástéren belül is a lehetséges megoldási módokat.

+ + +

– Az Új Márciusi Front javasolja, hogy a képviseleti demokráciába való átmenet megvalósítására Országos Nemzeti Bizottság alakuljon. Indít¬ványozzák, hogy a párt kezdeményezze a bizottság létrejöttét, a kü¬lönböző szervezetek és mozgalmak pedig csatlakozzanak hozzá. Az Új Márciusi Front szerint az országos nemzeti bizottság háromféle¬képpen segíthetné a politikai megújulást. Az egyik változat szerint a különböző szervezetek és mozgalmak a bizottságon keresztül kap¬csolódhatnának be a parlament alkotmányozó munkájába és a demokratikus választás előkészítésébe. Azt is lehetségesnek tartják, hogy a bizottság törvénytervezetet terjesszen az Országgyűlés elé, amelynek alapján az állampolgárok már az idén megválaszthatják a parlament második alkotmányozó kamaráját. A harmadik lehetőség, hogy az Országos Nemzeti Bizottság új, a többpártrendszerre szabott választójogi törvénytervezetet dolgoz ki, külön az országgyűlési és a helyi ta¬nácsi választásokra. Ezt a tavaszi ülésszakon vitatnák meg, és el¬fogadása esetén az Országgyűlés feloszlana. Az Elnöki Tanács két-három hónapon belül választásokat írna ki és az új Országgyűlés dolgozná ki az új alkotmányt – javasolja az Új Március Front. Az Országos Nem¬zeti Bizottságnak egyébként tagja lehet minden olyan társadalmi és politikai szervezet, mozgalom, amely átfogó programalkotás igényével kész együttműködni a kiegyezés, a politikai megújulás érdekében.

+ + +

– A magyar-román határ Csongrád megyei szakaszán eddig 639 áttelepül¬ni szándékozó román állampolgár érkezett Magyarországra. Közülük – gondos mérlegelés alapján – 137 embert adtak vissza a román hatóságok¬nak. Erről számolt be szegedi sajtótájékoztatóján a Csongrád megyei rendőrfőkapitány. Barna Sándor ezredes elmondta, hogy az áttelepü¬lők közül a velük való beszélgetés, és a rendőrség birtokában lévő adatok alapján igyekeznek kiszűrni a köztörvényes bűnözőket, az elme¬betegeket, a kiskorúakat, a román hatóságok megbízásából érkezőket, és a más okok miatt nem kívánatos személyeket. Igyekeznek rendkívüli tárgyilagossággal és emberségesen eljárni – hangsúlyozta a rendőr¬főkapitány –, hozzátéve, hogy kétséges esetekben az érkezők javára döntenek. Így pl. tartózkodási engedélyt adtak olyanoknak, akik a román hatóságok megbízásából érkeztek, de ezt elismerték és azt mond¬ták, hogy feladatuknak nem akarnak eleget tenni. Csongrád megyében egyébként nem találtak halottakat a határ mentén, és szemtanúk sem voltak, akik ilyeneket láttak volna. Bizonyíték nélküli szóbeszéd tehát, hogy Romániában átlőnek a határon a menekülőkre. Kérdésekre válaszolva a főkapitány elmondta, hogy nem adják vissza azokat, akik nem tudnak magyarul. Így kis számban ugyan, de románok, szászok, bolgárok, szlovákok, ukránok és olaszok is menedéket találtak Ma¬gyarországon.

Szabad Európa Rádió 1989. január 13. péntek

– Az MSZMP – úgy látszik – keresi az együttműködést az ellenzéki és alternatív szervezetekkel. Erre utal a Kecskeméten megrendezett, és párbeszédnek nevezett politikai fórum. Felolvassuk Nagy András Budapestről küldött jelentését.

Mint emlékezetes, a parlament január 10-i ülésén Berecz János KB-titkár nagy visszhangot kiváltó beszédet mondott. Jelentősen átértékelve a saját és pártfelettese, Grósz Károly korábbi megnyilatkozásait, valóságos békejobbot nyújtott az ellenzéki, az alternatív csoportosulásoknak. Új nemzeti összefogásra hivatkozva párbeszédet, egyezkedést, együttműködést, sőt közös koalíció lehetőségét ajánlotta fel. Ezek a kijelentések különös érdekességet kölcsönöztek annak a fórumszerű kérdezz-felelek programnak, amelyet alig két nappal a Berecz-beszéd után, Párbeszéd címmel rendeztek meg a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. A rendezők – Ballai József, a Petőfi népe című lap főszerkesztő-helyettese vitavezetése mellett – valóban közös asztalhoz ültették a pártközpont két kiküldöttjét az alternatív szervezetek képviselőivel. Mintegy az új éra jeleként, a szervezeteket ABC-sorrendben mutatták be a körülbelül 350 főnyi közönségnek, amely csak azért nem volt nagyobb, mert nem fért be a terembe több ember. Az MSZMP így nem az első, hanem a második helyre került, és ugyanúgy nyilatkozni kényszerült a keletkezéséről, múltjáról, céljairól, mint a többi szervezet. Később az egyik közönség-tag az iránt érdeklődött: mikor és hol jegyezték be bíróságilag az MSZMP-t? Egyébként a Magyar Demokrata Fórumot Csurka István és Lezsák Sándor, a Szabad Demokraták Szövetségét Juhász Pál közgazdász, Magyar Bálint szociológus, Szabó Miklós történész, a Szabad Kezdeményezések Hálózatát pedig Bába Iván irodalomtörténész képviselte. A Szabad Kezdeményezések Hálózata nem szervezet, hanem a különböző alternatív csoportosulások közötti kapcsolattartás, kommunikáció a célja. A pártközpontból Csikós Józsefet és Tunyogi Lászlót a sajtóalosztály vezetőjét, illetve munkatársát küldték ki. Láthatóan fel voltak készülve a kényelmetlen kérdések elviselésére, és a ténylegesen megvitatott 26 kérdés szinte mindegyikében kisebb-nagyobb önkritikát gyakoroltak.

A kecskeméti közönség beállítottsága ugyanolyan kritikus volt, mint ahogyan a fővárosi rendezvényeken már megszoktuk. Érdekes módon, alig néhány nappal a jelentős áremelések után a gazdasági helyzettel és az életszínvonal alakulásával viszonylag keveset foglalkoztak a kérdések. Az érdeklődés középpontjában a legaktuálisabb kérdés. Az MSZMP és az alternatív szervezetek jövendő viszonya állt. A pártközponti küldöttek lényegében Berecz János parlamenti kijelentéseit ismételték meg. Az alternatívok egységesen úgy nyilatkoztak, hogy párbeszédet és részleges együttműködést csak az MSZMP úgynevezett reform-, vagy liberális szárnyával tudnak elképzelni. A politikai megújulás alapfeltétele, hogy az uralkodó párt vágja el a sztálinista gyökereit, és egyértelműen határolja el magát a meglévő sztálinista frakcióitól is. Ebbe a sorba tartozik ’56 szerepének átértékelése is, amire – mint Szabó Miklós megjegyezte – mindenekelőtt a kommunista pártnak van szüksége. A kommunista eszme és mozgalom azonban – mint Juhász Pál kijelentette –, nem száműzhető teljesen az európai kulturális hagyományból. Lezsák Sándor ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az alternatív csoportok jelenlegi szervezettsége, létszáma, anyagi és hírközlési lehetőségei mellett csak konzultatív megbeszélésekre, nem pedig tényleges politikai megállapodásokra nyílhat lehetőség. A teremben jól érzékelhető volt, hogy a Berecz-megnyilatkozás nemcsak új feltételeket, de új bizonytalanságot is hozott. Az alternatív szervezetek úgy érzik, nem lehet eleve elzárkózni az uralkodó párt párbeszéd-ajánlatától, másrészt világosan látják, hogy az új helyzet a manipuláció és együttes kompromittálódás veszélyét is magában rejti.

+ + +

– Hallgassák meg Kasza Lászlót, aki tájékoztat a hétvége eseményeiről.

K. L.: Mindenekelőtt azoknak a hallgatóinknak figyelmét szeretném igénybe venni néhány másodpercre, akiknek még nincs megváltoztathatatlan programjuk holnap délelőttre. Az alternatív mozgalmak néhány holnapi rendezvényére emlékeztetünk. A Független Jogászok Fóruma nagygyűlést tart délelőtt 10 órakor az ELTE aulájában. A szervezőbizottság javaslatára az eddigi mozgalom szervezetté kíván alakulni. Egy másik rendezvény: ugyancsak holnap, szombaton 10 órakor rendez általános vitát Kossuth Lajos téri székházában a METESZ. A közönségnek is lesz lehetősége arra, hogy hozzászóljon az ország politikai, gazdasági és társadalmi helyzetével foglalkozó kérdésekhez. Holnap ugyancsak 10 órakor, a Marcibányi téri művelődési házban a Magyar Demokrata Fórum tartja II. kerületi alapszervezetének alakuló ülését. Ezek után szinte felfrissülésnek számít, hogy holnap délelőtt 11 órakor is kezdődik valami, mégpedig a Reform című lap Majakovszki utca 41. szám alatti szerkesztőségében. Nyilvános vitát rendeznek a független – köztük szamizdat – lapok szerkesztői számára, amelyre érdeklődőket is szívesen látnak. És most még mondja valaki, hogy nincs mit csinálni Budapesten!

+ + +

Ara-Kovács Attila: A változás még nem alapvető, de lényeges lehet – ezzel jellemezhetnénk a magyar kormányzat álláspontjának elmúlt heti módosulását a magyar-román viszony vonatkozásában. Január elején még úgy tűnt, hogy a politikailag kilátástalan, és a menekültáradat által tovább súlyosbított helyzetben ismét azon tényezők álláspontja érvényesül, amelyek – sommás módon elhallgatva az általuk haszontalannak minősített Romániával szembeni kritikus véleményeket – belefeledkeznek a kivárásba. Erősítette e véleményt a külügyi szakértők azon álláspontja, hogy Bukarestnek rövidesen sikerül visszafizetnie adósságait, s látványos javulást produkálva a belállapotokban, ismét stabilizálni tudja viszonyait – nehéz helyzetet teremtve így a magyar kormány, s nemkülönben az erdélyiek számára. Az elgondolás logikusnak tűnt és tűnik ma is. Amit csak még hangsúlyozottabbá tesz a magyarországi szélsőségek, s egyes lumpenelemek frissen fakadt aggodalma az erdélyi magyarok sorsáért, ami csak tovább bonyolította a helyzetet, tovább növelte a zavart, s a függetlenül gondolkodó, de felelős körök nemzeti szégyenérzetét.

Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán felvetett állásfoglalás azonban némileg megváltoztatta az erőviszonyokat. Háttérbe szorultak – legalábbis egyelőre – azok az erők, akik eddig is a magyar-román elvtelen megegyezés bajnokai voltak. A rendőrség, s nyomában az ügyészség – mely alig néhány napja még a Magyar Demokrata Fórum kompromittálásának lehetőségét próbálta kiaknázni a Fórum Békés megyei nyilatkozattétele kapcsán – a belügyminiszter útján elnézést kért az elkövetett hibákért. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy dr. Horváth István belügyminiszternek – aki köztudomásúlag, személy szerint már az első perctől fogva igen támogatta az erdélyi ügynek a magyar érdekek alapján történő kezelését – talán a legkevésbé indokolt e tárgykörben bocsánatot kérnie. Annál inkább azoknak az alsóbb, vagy az egyenlőnél még egyenlőbb belügyminisztériumi fórumoknak, amelyek ellenségessége e téren még ma sem kérdőjelezhető meg igazán. A parlament külügyi bizottságában elindult munka a magatartás és a megítélés szintjén máris sok változást hozott. Természetesen nem kerülhető meg ennek során az elkövetett hibák elemzése, sem pedig új, intézményes külpolitikai irányvonal kidolgozása, mely szorosabb együttműködést irányoz elő Magyarország és az ENSZ Menekültügyi Bizottsága között, valamint hogy az eddig megbízott magyar hivatalos szervek tevékenységüket nyíltabbá és ellenőrizhetőbbé tegyék.

A magyar külügy és belügy között természetesen már most bizonyos érdekellentétek követhetők nyomon. Az alternatív szervezetek ajánlásai nem egyforma visszhangra találtak egyik, illetve másik intézményben. A Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Menedékbizottság álláspontja, mely az emberi jogok szigorú, diszkrimináció mentes érvényesítését követi a menekültek befogadásával kapcsolatban, aligha keltett örömet a belügyi szervekben, de egybeeshet a magyar tényezők célkitűzéseivel. Igaz, a karhatalom sem egységes ilyen szempontból. A Magyar Demokrata Fórum menekülttábor felállítását javasló indítványát például a Belügyminisztérium vezetése messzemenően akceptálta, annál kevésbé a vidéki szervek. S alighanem az MDF Békés megyei csoportja elleni helybeli belügyes kirohanás indítékai is részben erre vezethetők vissza. Itt emlékeztetnék arra, hogy az MDF Békés megyei csoportja szerint a magyar-román határon 18 hullát találtak, akiket a román határőrség szökés közben lőtt agyon. A helyi rendőrség, s a közlés nyomán meginduló nyomozás cáfolta e tényt. Egyben felháborodással követelték eljárás megindítását rémhírterjesztés miatt az MDF helyi szervezete ellen. Mintha a rémhírek oka nem a román rezsim magyar¬os Magyarország ellenes politikája lenne, s az a titkolódzó honi eljárás, amelyik éveken át valóban sok ellenőrizhetetlen, illetve téves, hisztériát keltő hírnek tápot adva, baráti segítséget nyújtott a román rezsimnek. Egyébként úgy tudni, hogy a Magyar Televízió jövő vasárnapi A hét című műsorában részletesen visszatér e témára, s talán akkor okosabbak lehetünk majd. Egyelőre azonban sem megerősítő, sem cáfoló bizonyítékai nincsenek annak, hogy voltak-e, vagy sem hullák a magyar-román határ magyar oldalán. Jelenleg a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy halottak valóban voltak, de a román oldalon, s ennek hírei terjedtek el később, némileg deformált állapotban.

A kormány ilyen körülmények között természetesen igyekszik egyensúlyt tartani a különböző szándékok, érdekek és elképzelések között. Marosán György szóvivő az ügyet pártoló, de visszafogott nyilatkozatai kétségtelenül ezt tükrözik. A magyar külügyet alakító párt-és kormánytényezők között azonban ma már nemcsak az alternatív szervezetek egyetértő – vagy többé-kevésbé egyetértő – nyomása áll, de az egyházak és az értelmiség voksa is. Az ellentábort legfeljebb jól ismert internacionalizmusa támogathatja. Egyelőre.

+ + +

Krassó György: Új lap került tegnap Budapest utcáira, a posta nem árulja. Maszek rikkancsok terjesztik, mégis 20 ezer példányban fogyott el az első számból egy nap alatt a város forgalmas pontjain és aluljáróiban. Több mint másfél évszázaddal Kossuth Lajos nagy hírű kéziratos hetilapja, az Országgyűlési tudósítások 1832. december 17-i megindítása után, ugyanilyen címmel, Kossuth képével díszítve jelenik meg az újság. A szerkesztők elképzelése, hogy a lapot a parlamenti ülésszakok minden egyes napját követő napon megjelentetik, és szó szerint, szerkesztés, tömörítés, válogatás nélkül közölnek mindent, ami az Országgyűlésen elhangzik, legyen az beszámoló, interpelláció, vagy indítvány. Az Országgyűlési tudósítások ára 18 forint. Eddig három szám jelent meg 16, illetve 24 oldalon. Kettő egyidejűleg tegnap, a harmadik pedig ma, ötvenezres példányszámban.

Kérdésemre dr. Ruttner György ügyvéd, a lap főszerkesztője – aki egyben a Fiatal Ügyvédek Klubjának is vezetője – telefonon elmondta, hogy a fiatal ügyvédek már korábban létrehoztak hatvan résztvevővel egy képviselői tanácsadó szolgálatot, amely térítés mentesen látja el a laikus országgyűlési képviselőket jogászi segítséggel. Ők adják az új lap munkatársainak többségét. De az ötletet, amely alig három hete született meg, fiatal újságírókkal és a sikeres kiadói gyakorlattal már rendelkező Pszichoteam Mentálhigiénés Módszertani Központ munkatársaival együtt valósították meg. Igyekeztek hivatalos engedélyt szerezni a lap kiadására, de a Kiadói Főigazgatóság, a Minisztertanács Hivatala, és végül az Országgyűlés sajtóirodája – pontosabban maga Stadinger István, a Tisztelt Ház elnöke is – elutasította a kérelmet, jóllehet Pozsgay Imre, Andics Jenő és Aczél György támogatta a kezdeményezést. A lap mégis hivatalosan jelenik meg, mert úgynevezett alkalmi kiadványokhoz nem kell engedély, és a Szikra nyomda – igaz csak félmillió forintos bankgarancia igazolása után – elvállalta a nyomtatást. Az Országgyűlésen elhangzottakat a Kossuth Rádió URH-adásából jegyzik le. De munkatársaik ott vannak az Országgyűlésen is, és ügyelnek arra, hogy abból semmi ki ne maradjon és szövegtorzítások se kerüljenek bele. A terjesztést – mondja dr. Ruttner György – egyelőre csak saját szerződtetésű rikkancsokkal tudják megoldani, de aki elmegy a Budapest V., Vécsei utca 4. szám alatti magánlakásba – a szerkesztőségbe –, az biztosan hozzájut az újsághoz, és hamarosan előfizetésre is mód nyílik.

+ + +

– A Szabad Demokraták Szövetségének szóvivői nyilatkozatban fejtették ki álláspontjukat a most elfogadott egyesülési és gyülekezési törvényről. Felolvassuk a nyilatkozat szövegét:

A társadalom több hónapos erőfeszítése, a független szervezetek – köztük a Szabad Demokraták Szövetsége – többszöri véleménynyilvánítása nem maradt eredménytelen. A politikai vezetés – amely az egyesülési és gyülekezési törvénnyel e szabadságjogok korlátozását akarta elérni – végülis engedett. Az Országgyűlés olyan törvényeket fogadott el, amelyek keretet adhatnak alapvető szabadságjogaink gyakorlásához.

Elvi kifogásainkat azonban fenntartjuk. Nem értünk egyet azzal, hogy az egyesülési törvény nem teszi lehetővé a pártok működését. E korlátozás alapvető politikai jogot csorbít. A parlament azonban legalább annyit elért, a kormánynak ígéretet kellett tennie: ez év augusztusáig előterjeszti a párttörvényt. A társadalomnak és a független szervezeteknek éber figyelemmel kell kísérniük a törvényalkotás folyamatát, hogy a készülő törvény valóban a többpártrendszer megalapozását szolgálja. A két törvény több kifogásolható rendelkezést tartalmaz. Az egyesülési törvény nem szab határidőt a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére. Kiemeli hatálya alól a korábban más jogszabályok alapján létrehozott és működő társadalmi szervezeteket – ekképp a Munkásőrséget is – kimondva, hogy rájuk továbbra is a régi előírás az irányadó.

Elfogadhatatlan, hogy a gyülekezési törvény megtilt minden tüntetést az Országház közelében. Örvendetesnek tartjuk viszont, hogy a rendőri szerveknek írásba kell foglalniuk a rendezvényt betiltó határozatukat, azt indokolniuk is kell, és a tiltó határozat ellen bírósághoz lehet fordulni. Az utólagos jogorvoslat azonban nem teszi meg nem történtté, hogy a rendőrség megakadályozta a rendezvényt. Külön jogszabálynak kellene tehát kimondania: megalapozatlannak bizonyult döntése következményeiért a hatóság kártérítéssel tartozik a rendezvény szervezőinek.

A Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivői

A Kossuth és a Szabad Európa Rádió adásairól részletesen itt és itt olvashat az OSA honlapján>>>

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!