Belföld

Párhuzamos életrajzok

1989 | 1990 | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999
2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005
  • Választási szövetséget köt a Fidesz és az SZDSZ
  • Csurka István kilép az MDF-ből és megalapítja a MIÉP-et
  • Az USA megsemmisíti az iraki titkosszolgálat bagdadi központját
  • Franciaországban megöli magát a megbukott szocialista kormány miniszterelnöke
  • Fidel Castro bejelenti, hogy 1998-ig kívánja Kubát vezetni

Dávid Ibolyáról először hall az ország. Vagy legalábbis azok, akik tudnak valamit kezdeni azzal az információval, hogy házszabály-módosításra készül a T. Ház. A Dávid Ibolya által kidolgozott módosítást az MDF-ből kivált Csurka István szakadár csoportjának, a Magyar Igazság és Élet Pártjának júniusi megalakulása katalizálja. Csak ősszel 24 képviselő hagyja el az MDF-frakciót. Az új, ma is hatályos rendszerben legalább 15 képviselő kell egy frakcióhoz, napirend előtt a frakciók vezetői kizárólag "országos jelentőségű ügyekben" szólalhatnak fel, bevezetik az azonnali kérdések és válaszok óráját, megszületik a vizsgálóbizottság nevű csapatjáték.

"Viszont vannak részletkérdések; például az, hogy a képviselőcsoportból kivált vagy kizárt képviselő fél évig nem ülhet át más frakcióba. Ez érthetetlen, mert a képviselők szabad társulási joga hozza létre a frakciót."

Dübörög a privatizáció, vagy ahogy Gyurcsány fogalmaz: privatizációs túlkínálat van. Kitalálja, kik tudják azt, hogy mit kell az állam őrült nagy vagyonából megvásárolni. A KISZ legnagyobb vállalataként ismert Ezermester Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat végelszámolásából az Altus Rt. 45 millió forintos bevételt ér el. Magához édesgeti az Antall-kormány alatt szélnek eresztett, volt káderekből és az államigazgatásban dolgozókból álló régi elit tagjait, akik "jól kiismerik magukat az országban". Cáfolja, hogy egyben szocialistákat mentett volna át az Antall-cikluson.

"Két szövetségese volt tehát az új tulajdonosi rétegnek: a korábbi elit, amelyik ismerte az országot és tudta, miben van üzleti fantázia, valamint a vállalati menedzsment, amelyen keresztül meg lehetett ismerni a cégekben rejlő értékeket" (Népszabadság, 1996. szeptember 21.)

"Az emberek tévednek, ha azt hiszik, hogy a pénz a fontos. Abból sok van. Információn, üzleti programon és az azt megvalósítani tudó embereken keresztül vezet az út a gazdasághoz." (Népszabadság, 1996. szeptember 21.)

Kuncze Gábornak ez az év hozza meg az áttörést. Tucatképviselőből az év végére olyan politikus lesz, aki felismernek az utcán. A szürke Tardos Márton helyett frakcióvezetővé választja az SZDSZ, és hamar népszerűek lesznek napirend előtti szellemes riposztjai. A közvélemény-kutatásokban addig nem tapasztalt mértékben nőtt az ismertsége és a népszerűsége. Az előbbi 40-ről 64, az utóbbi 27-ről 57 százalékra nő három hónap alatt. Az SZDSZ konszolidálása áldozatokkal is járt, a párt több ideológusa - Tamás Gáspár Miklós, Haraszti Miklós, Solt Ottília - bejelenti, hogy háttérbe vonul.

"Csak akkor éreztem jól magamat egy helyen, ha értelmes munkám volt. A semmittevés kimerített. Valóban többször változtattam, mindig a több, az érdekesebb munka miatt. A Vízműveknél például egy szirénázó kocsival jártam a várost. Az volt a munkám, hogy a csőtörések helyszínéről visszaszóljak, hány emberre van szükség. Biztosan nem értik félre, de ha nem volt hívás, egyfolytában azon drukkoltam, legyen már valahol legalább egy aprócska kis csőtörés." (A HVG 1993. március 6-i számában arról, hogy rendíthetetlen nyugalma ellenére viszonylag sok állása volt.)

Orbán Viktor belebonyolódik a székházügybe (titkos kormányhatározattal a Fidesz és az MDF értékes ingatlanokat kapott, ezeket részben állami bankoknak adták el.), miközben a demokrata fórumot háborús hangulat gerjesztésével vádolja meg. Békesi László gazdasági reformtervét üdvözli, és reményét fejezte ki, hogy az MSZP-ben elindult a tisztulás. A Fidesz első elnökévé választják. Ismét várandós feleségével és két gyermekével egy Haris közi önkormányzati lakásba költözik.

"Saját pártja ügyeiről szólva kifejtette: immár kifejezetten bosszantja, hogy háromnaponként jelenti be egy-egy fideszes országgyűlési képviselő a lemondását. Fodor Gábor, Molnár Péter és immár Ungár Klára lépésére utalva megerősítette: emberileg megérti, de politikusként nem tudja elfogadni e vélhetően összehangolt lépéseket." (A Népszava tudósítása egy sajtótájékoztatóról, 1993. november 9.)

N;
hirdetés
N;