|
Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
Orbán Viktor A fehérvári születésű, de Al- és Felcsúton nevelkedő, 43 éves Orbán politikusi karrierjét az eleve nagy figyelmet keltő Fidesz szónokaként, de elsősorban az 1989-ben, Nagy Imre újratemetésén elmondott beszédével alapozza meg: ő volt az első, aki nyilvánosan követelte a szovjet csapatok eltakarodását. Az 1990-es választások után a Fidesz frakcióvezetőjeként elsősorban az SZDSZ-szel versenyez abban, hogy ki mer pimaszabb lenni Antall Józseffel és kormányával. A Horvátországba szállított kalasnyikovok ügyében ilyet szólt például, hogy „a kormány hazudott”, ami akkor nagy felháborodást keltett, mivel a kormány történetesen tényleg hazudott, de addig nem volt szokás ezt észrevenni. Az ekkor még liberális Fidesz vezetőjeként az antiklerikális vonalat is következetesen viszi, többször figyelmezteti az egyházakat, hogy tartsák magukat távol a pártoktól, ha jót akarnak maguknak, illetve örömét leli idős, hívő képviselőtársai gúnyolásában.
1993-ban azonban mégis megegyezik az MDF-fel abban, hogy a két párt kapjon nagy értékű ingatlanokat, aztán adja el őket a K&H Banknak – ez a székházügyként híressé, majd unalmassá, mára pedig történelemmé vált történet, amely Simicska Lajosnak is elhozta a hírnevet. 1994-ben az MDF-es „kamikáze kormány” csúfosan megbukik, a Horn Gyula vezette MSZP abszolút többséget szerez. A soványka eredmény a Fidesz számára kudarc; Orbán felajánlja lemondását, de a párt nem fogadja el. Felismeri, hogy a liberális szegmens szűk és már foglalt, illetve hogy konzervatív pártra még mindig szükség van, és egy merész kormánymozdulattal beparkol a jobboldal üszkös romjai közé. A szűk fordulóban lepottyan a hajóról Fodor Gábor, Ungár Klára és még néhány meghatározó liberális, ők az SZDSZ-ben folytatják. A Fiatal Demokraták Szövetsége Magyar Polgári Párttá alakul, Orbán pedig megundorodik a kereszténykurzusozó, szabadosságot hirdető, szemtelen liberánsoktól, valamint öltönybe fekteti pénzét. A Tocsik-ügyben, illetve az általános posztkommunista nihilben erodálódik, és főleg a Bokros-csomag megszorításai miatt zuhanásba kezd a Horn-kormány népszerűsége. A népszerűségi lista élén a Fidesz áll, de előkelő helyen szerepelnek Torgyán kisgazdái is. Orbán többször tagadja, hogy bármire is készülne a Buzera későbbi sztárjával. 1998-ban aztán Horn elbukik, Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke lesz, koalícióban Torgyánnal. Az Orbán-kormány teljesítménye és stílusa mindkét oldalon hivatkozási alap. A Fidesz kampánya a családi adózást, a vállakozásbarát gazdasági vezetést, különösen a Széchenyi-tervet és a Medgyessy-Gyurcsány-kormányhoz képest alacsony államadósságot emeli ki. A kormányzási stílust illetően viszont visszafogott önkritika érezhető a Fidesz kommunikációjában: a nemzeti konzultáció egyik üzenete éppen az, hogy az „egészpályás letámadás”, mindenki meggyőzése helyett Orbán ezúttal inkább „az emberek” meghallgatására törekszik. Másképp emlékszik Orbán miniszterelnökségére a kormányoldal: a középosztályt erősítő politikát a szegény rétegek kizsákmányolásaként, a jövedelemi különbségek további növeléseként értékelik a gyerekek után járó adókedvezményekkel együtt, amelyek annak juttatnak (vissza) többet, akik eleve többet keresnek. Felróják Orbánnak a Torgyánnal kötött formális szövetséget, és a MIÉP-pel folytatott informális, alkalomszerű együttműködést, a közmédia megszállását, az azóta megbánt konfrontatív hangvételt, illetve a történelmi egyházakat favorizáló kurzust, továbbá a nemzeti jelképek „kisajátítását”. Az első Orbán-kormány nemzeti retorikája fontos hangulati elemeket biztosít az emlékezéshez: a Fidesz támogatói hiányolják a felemelő, zászlócsattogós, koronaúsztatós szeánszokat, míg ellenfelei avíttas, üres anakronizmust, esetleg veszélyes sovinizmust látnak benne. Orbán Viktor előadói képességeit még ellenségei is elismerik; a nagyszabású, gondosan koreografált, majd a Hír TV-n dokumentumfilmmé érlelt nagygyűlések, konzultációk a Fidesz elnökének legfontosabb eszközei. Gyurcsány miniszterelnökkel szemben szívesen színesíti mondandóját különféle népek anekdotáival és közmondásaival, nem felejti ki a poénokat sem, és óvakodik attól, hogy hosszas számszaki fejtegetésekkel terhelje közönségét. Nyilvános szereplésein számíthat elkötelezett, fegyelmezett rajongóira, akik erőskezű, határozott, Magyarország érdekeit első helyre emelő, világos jövőképpel rendelkező vezetőre néznek fel személyében, aki emellett jóképű, emberi, szerény és tisztességes, és sohasem volt kommunista. Ellenfelei ezzel szemben diktatorikus stílusú, kiszámíthatatlan, szélsőjobbal kokettáló, törvényeken, házszabályokon és alkotmányon átgázoló nacionalistát látnak benne, akinek semmiféle jövőképe vagy programja nincs azon kívül, hogy miniszterelnök akar lenni, és ehhez, ha kell, címeres komcsikat is leszerződtet. A fegyelmezett rajongókat és a lelkesítő nagygyűléseket az ellenoldalon a személyi kultusz jeleként értékelik. Kötelező elem az Orbán elleni tirádákban a család dolomitbányája, a volt miniszterelnök tokaji szőlői valamint alacsony termete és a legcikibb körökben állítólagos – de valótlan – cigány származása. |
hirdetés
N;
|
