|
Szabad Demokraták Szövetsége
Kuncze Gábor Gyurcsányhoz hasonlóan pápai gyerek, 55 éves. A rendszerváltáskor az Épgépterv Építőipari Gépesítő Vállalat gazdasági igazgatója, első politikai megnyilvánulása, hogy megalapítja Tökölön a Falufórumot. A pártok színrelépésekor programja alapján az SZDSZ-szel szimpatizál, de nem lép be, az első szabad parlamentbe a szigetszentmiklósi körzetben, egyéni jelöltként szerez mandátumot. A költségvetési bizottságban dolgozik, majd két év képviselőség után mégis belép a liberális pártba, ahol menten az Országos Tanács tagjává választják. 1993-ban már frakcióvezető, igyekszik humorosakat mondani napirend előtt. Az 1994-es választásokon az SZDSZ miniszterelnök-jelöltjeként indul, amit a párt olyan komolyan vesz, hogy koalíciós feltételül szabja az abszolút többséggel rendelkező MSZP-nek Kuncze kormányfői kinevezését. Végül mégis kiegyeznek egy Horn Gyulában, Kuncze pedig belügyminiszter lesz. A koalíció – amelyet a jobboldalon az utódpárt legitimálásaként, az SZDSZ történelmi bűneként értékelnek – súlyos és nyílt vitáktól terhes, Horn olykor egyenesen nekitámad belügyminiszterének – „ami itt van, az nem közbiztonság” –, a liberálisok között slágertéma a szakítás, de aztán nem az SZDSZ, hanem a választási vereség vet véget az MSZP-SZDSZ-kormánynak.
Kuncze lemond a pártelnökségről, helyét Magyar Bálint, majd – katasztrofális eredményekkel – Demszky Gábor vette át, és 2001-ben a párt ismét Kunczét bízta meg az elnöki teendőkkel. Parlamenti felszólalásainak jegyzőkönyvei továbbra is hemzsegnek a derültség kifejezéstől, élesen bírálja az Orbán-kabinet tevékenységét, különösen az Országimázs Központ működését, a parlament szerepének csökkentését és Torgyán József puszta létezését, akivel olykor szórakoztató szópárbajokat vív. A 2002-es választásokon az SZDSZ nem éri el ugyan a várt tíz százalékot, de legalább bekerül a parlamentbe, és így létrejön a második MSZP-SZDSZ-koalíció. Kuncze ebben – önkritikusan – nem vállal tárcát, pártelnök és frakcióvezető marad. Kijelenti, hogy lemond, ha az SZDSZ nem éri el az öt százalékot az EP-választáson, de jókor reszkíroz, a párt megugorja a lécet. Az addig a Horn-éránál valamivel békésebb koalíciós viszonyok 2004 nyarán, Medgyessy Péter kormány-átalakítási tervei miatt mélypontra kerülnek: Kuncze nem fogadja el, hogy a kormányfő menessze a szabaddemokrata Csillag István gazdasági minisztert. Az SZDSZ lázadása miatt végül Medgyessynek kell távoznia, Csillagot pedig majd Gyurcsány küldi el, de neki már szabad. Az új miniszterelnök közelebb áll a liberális eszméhez, mint elődje, ám a harmóniát 2005-ben már megtöri a közelgő vagy már folyó választási kampány: az SZDSZ-nek ismét fel kell mutatnia saját arcát. Az egyik legfontosabb arc éppen Kuncze Gábor, aki ezért szokásos Orbán elleni kirohanásai mellé felvette repertoárjába a Gyurcsány elleni nyílt támadásokat is. Tréfáiban megjelennek a cicák és őzikék, és kiszorítják a poénokat. Kuncze nemcsak liberális körökben népszerű; joviális figurája, kedélyes brummogása és cinikus humora utat talál az ingadozó pártpreferenciájú közönséghez is, bár az eddigi eredmények szerint humoristára nem sokan szavaznak szívesen. Az SZDSZ hívei előtt egyenes jellemű, őszinte és gyakorlatias politikus, aki eddig még nem vitt haza se vodkagyárat, se szemklinikát, és az őselnökökkel – Kis Jánossal és Tölgyessy Péterrel – szemben egyszer képes lehet arra, hogy akár az egydiplomások köréig tágítsa az SZDSZ célcsoportját. A pártot elutasítók számára azonban ő is csak egy szadeszes, aki egy ágyban fetreng a kommunistákkal, ráadásul rendes magyar embernek álcázza magát, de ugyanúgy magyar-, keresztény- és gyermekgyűlölő, mint a többi.
Azonnali kérdések Kuncze Gáborhoz |
hirdetés
N;
|
