Mi volt Antall József őszödi beszédében?

A parlamenti naplókból kiderül, hogy 1994 és 1998 között még az FKGP és a MIÉP képviselői sem bántották az első szabadon választott miniszterelnököt, pedig a pártelnökök viszonya nem volt felhőtlen Antallal. Torgyánt, az egykori koalíciós társat holmi borítékkal zsarolta, amiből – hogy is fogalmazzunk – kiderült volna, hogy a főkisgazda ügynök volt-e, vagy sem. Csurka szűrét pedig kitette az MDF-ből, a liberálisan elhajló Debreczeni Józsefével együtt, aki azóta Gyurcsány Ferencben találta meg korunk legnagyobb politikusát.

Antall József múlhatatlan érdemeket szerzett

És ne feledjük az Antall halála utáni első Magyar Fórum címlapját a miniszterelnök képével és az Alámerült_ címmel. Csurka itt nem a legfinomabban emlékeztetett Antall 56-os forradalom utáni kijelentésére, miszerint most alámerül és kibekkeli.

A MIÉP képviselői 1998 és 2002 között kétszer említették Antall nevét, és csak semleges környezetben, a kisgazdák közül pedig egyedül Szabó János honvédelmi miniszternek jutott eszébe megemlíteni őt, ráadásul dicsérőleg:

A felvetés [megemlékezés a Varsói Szerződés felbomlásának tizedik évfordulójáról] nem csupán az évforduló miatt fontos, hanem azért is, mert a rendszerváltás egyik legnagyobb formátumú politikusa, Antall József múlhatatlan érdemeket szerzett abban, hogy hazánk ma már nem a Varsói Szerződés tagja, sőt abban is, hogy a Varsói Szerződés megszűnt egyáltalán létezni.

Mellesleg Torgyán és Orbán addigra már szakítottak egymással, így Szabó anti-torgyánistaként maradhatott a kormány tagja.

Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a kisgazdák az egyre inkább az antalli örökség felé forduló Orbán Viktorra tekintettel nem hánytorgatták fel, mi is volt a bajuk az első miniszterelnökkel. Orbán tehetségét elismerte Antall, egyes városi (különösen budai) legendák szerint a halálos ágyán a Fidesz elnökét hívta, és reátestálta az országot, ami azért ebben a formában nem valószínű, hogy megtörtént.

Antall József egyszer már átélte

Ehhez képest meglepő, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként csupán egyszer ejtette ki száján Antall József nevét a parlamentben, mégpedig akkor, amikor az SZDSZ-es Bauer Tamás azt kifogásolta, hogy a kormány 2,5 milliárd forintért akarja kialakítani a miniszterelnöki rezidenciát a Sándor-palotában. (Egyúttal emlékeztette Orbánt 1994-es választási hirdetésére, miszerint "Szegény ország kormánya ne urizáljon!")

A válaszban Antall mint Orbán sorstársa jelenik meg, semmi több:

Antall József egyszer már átélte azokat a kérdéseket, kritikákat, megjegyzéseket, amiket most öntől is hallhattunk, amikor először tervbe vették, hogy a Sándor-palotát megpróbálják rendbe hozni. Ismertük ezeket a vádakat, ismertük ezeket a kritikákat. Egy olyan forgatókönyvet dolgoztunk ki a Vár rendbe tételére, amely lehetővé teszi, hogy a miniszterelnökség visszamozduljon, ugyanakkor azonban az ön által elmondott választási igényeket is kielégítse.

Orbán koalíciós társa, az MDF viszont átlagosan havonta egyszer kiejtette száján Antall József nevét, különöen napirend előtt. A felszólalásokból arra a cseppet sem elhamarkodott következtetésre juthatunk, hogy a demokrata fórumos képviselők Antall-idézetgyűjteményt böngészve kelnek és fekszenek. Itt van például Csapody Miklós:

A magyar-magyar kapcsolatok elemi természetességét és szükségességét annak idején még az Ellenzéki Kerekasztalnál foglalták bele az alkotmányba, majd e gondolatot a néhai Antall József miniszterelnök '92-es Szent István-nyilatkozatában emelte programszintre.

Vagy Varga István:

Az is tény, hogy 1991. október 28-án Antall József volt az a miniszterelnök, egyedül a volt Varsói Szerződés tagállamai közül, aki részt vett a NATO miniszteri értekezletén, és Antall József világosan és egyértelműen elmondta, hogy az európai integráció nincs atlanti, transzatlanti gondolat nélkül. Világosan és egyértelműen elmondta Antall József, hogy az európai stabilitás záloga a NATO.

És a népi-nemzeti Lezsák Sándor, akinek pedig nem volt éppen felhőtlen a viszonya a néhai miniszterelnökkel, a konzervatív Antall MDF-elnökké választásakor egyedüliként nem szavazott rá:

Nem szükséges itt megismételnem Antall József miniszterelnök úr 1990. évi beszédét, aki, mielőtt az akkori Országgyűlés elfogadta volna a Szent Koronával ékesített címert, részletesen és példák sokaságával bizonyította azt, hogy a Szent Korona a magyar történelemnek már az utóbbi félezer évében igazolhatóan nem a királyi hatalom jelképe volt.

Antall József, néhai barátom

Az 1998 és 2002 közötti baloldali ellenzék pártjainak képviselői majdnem annyiszor vették szájukra Antall nevét, mint a kormánypártok és a MIÉP. Közülük is három SZDSZ-es viszi a prímet. Mécs Imre a teljes Fidesznél kétszer többször, tizenegyszer, Bauer Tamás kilencszer említette Antallt. Jellemző, hogy Mécs azóta az MSZP-frakcióban politizál, Bauer kilépett az SZDSZ-ből.

Mécs leginkább napirend utáni anekdótázásaiba csempészte bele Antallt, akit többször is barátjának nevezett:

Ugyanígy a honvédelmi bizottságban sikerült kidolgozni a katonai beszerzésekkel kapcsolatos fő irányelveket. Ez egy rendkívül kényes terület. Jól ismerjük Antall József miniszterelnök, néhai barátom frappáns mondását, hogy Nyugat-Európában kereszténydemokrata politikusok szoknyaügyekbe buknak bele, szocialista politikusok pedig katonai beszerzési ügyekbe.

Bauer arra használta a néhai miniszterelnököt, hogy a hatalmon lévőt bírálhassa:

Talán emlékeznek még arra, hogy az első szabadon választott Országgyűlésben az akkori miniszterelnök, Antall József fontosnak tartotta – noha őt erre az akkori házszabály még nem kötelezte –, hogy minden fontos politikai interpellációra személyesen válaszoljon mindaddig, amíg az egészségi állapota megengedte.

Egy másik, szintén Orbánnak szánt oldalvágás:

Az első szabadon választott kormány egy parlamenti konszenzus alapján a félidőben, 1992 szeptemberében eleget tett ennek a kötelességének, és a parlamentben egy egész napos vita folyt Antall József miniszterelnök országértékelő beszédéről.

Ezt tette Antall József 1994-ben

Szocialista politikusok hasonló megfontolásokból hozakodtak elő Antallal, pedig éppen ő volt az a politikus, aki MDF-elnökké választása után beszüntette a kokettálást az MSZ(M)P és az MDF között. (1989 végén Németh Miklós miniszterelnök még arról nyilatkozott, hogy reményei szerint az MSZP és az MDF alakíthat koalíciós kormányt a választások után.)

Horn Gyula az 1998. tavaszi bukása után fél évvel beszélt a parlamentben, amit a kormánypárti és a MIÉP-es képviselők széjjelderültek. Talán ennek tudható be, hogy olyan cselekedetet tulajdonított Antallnak, amit nem követetett el, mivel már nem volt az élők sorában:

Az a demokratikus gyakorlat, hogy az új kormány magára nézve kötelezőnek tartja elődjének vállalásait s a törvényeket. Ezt tette Antall József 1994-ben.

A szocialistáknak valahogy nem volt szerencséjük Antallal. A néhai miniszterelnök annak idején az MDF egykori borzalmas tagságának üzente: tetszettek volna forradalmat csinálni. Nos, Szekeres Imre interpretálásában ez a mondat egészen különösen lett kifacsarva:

Antall József néhány évvel ezelőtt azt mondta az akkori ellenzéknek: tetszettek volna megnyerni a választást! Én azt mondom önöknek: tetszettek volna legalább megvitatható irányelveket ide terjeszteni!

Antall József normális Magyarországot szeretett volna

És most nézzük meg egy táblázatba sűrítve, hogy az 1998 és 2002 közötti ciklusban hányszor említették pártjaink Antall nevét, és összehasonlításként lássuk a 2002 és 2006 kiözöttit is, aminek mindjárt nekifutunk: (Az 1994 és 1998 közötti időszak kimaradt, mivel a parlamenti naplók között 1998 előtt még nem lehet ilyen keresést végezni.)

	Összes említés	Fidesz	MSZP	SZDSZ	MDF	FKGP	MIÉP
1998-2002	112	8	16	35	47	1	2
2002-06	111	9	25	10	58	-	-

A következő ciklusban a pártok képviselői még kevesebbet emlegették Antallt, a szanaszéjjel szakadó MDF viszont a Fidesszel vívott háborút kompenzálandó még az előző ciklusnál is többször mantrázta a becses nevet. Az idézetgyűjtemény folytatódott. Herényi Károly:

Antall József 1990-ben azt mondta, hogy a demokráciát ki kell küzdeni, ki kell vívni, aztán ha megteremtettük a feltételeit, akkor működtetni kell, az pedig nem más, mint szervezés, organizáció kérdése.

Csáky András:

A rendszerváltoztatás hajnalán néhai miniszterelnökünk, Antall József a következőket mondta az Európai Parlament kereszténydemokrata frakciója előtt: Hölgyeim és Uraim! Ez önöknek lehet, hogy politikai program, Európa és a kereszténység, de ez az én nemzetem számára egyszerűen maga a történelem. Mi itt, Európa egy sarkában mindenkor Európáért és a keresztény Európáért küzdöttünk.

Herényi Károly egy másik felszólalása szép példája annak, hogy egy halottat hogyan silányítsunk egyszerű kampányarccá:

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy Antall József és kormánya normális Magyarországot szeretett volna.

Antall Józsefnek nagyon konstruktív ellenzéke volt

A Fidesz hozta szokásos formáját, Orbán ezúttal nem említette meg Antallt, de hát felszólalásából is roppant kevés volt. Prózai környezetben, egy tartalék híd kapcsán említi meg Antallt Pap János egy interpellációban:

Akkoriban az Antall József vezette polgári kormány gyorsan sietett a halászi polgárok segítségére, és egy tartalék hidat hoztak, ami jobb híján biztosította a közlekedést.

Bauer Tamás 2002 után nem volt már az SZDSZ frakciójának a tagja, így nem meglepő, hogy radikálisan csökken Antall nevének említése a liberális ajkakon. Mécs Imre azért még tartotta magát, tízből hatszor veszi szájára az első szabadon választott miniszterelnök nevét. Bravúros felszólalása volt, amikor saját magát dicsérte Antall által:

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az első ciklusban, amikor Antall József volt a miniszterelnök, akkor neki egy nagyon jó konstruktív ellenzéke volt, és a legfontosabb, a nemzet lényegét, a nemzeti érdeket képviselő (Tóth István: Taxisblokád!) törvényjavaslatokat összpárti konszenzusban hoztuk meg.

A szocialisták ebben a ciklusban fedezték fel maguknak igazán Antall Józsefet, bár nem tudni, hogy úriembersége miatt tisztelték őt, vagy mert elnöksége alatt tíz százalék körüli párttá zsugorodott az MDF, szabad utat nyitva az MSZP cunamiszerű választási győzelme előtt, netán az húzódik meg a mélyebb okok között, hogy a szocialistáknak mindig is könnyebb volt tisztelni egy halott konzervatívot, mint egy élőt. Kovács László itt még MSZP-elnökként emlékezett a daliás időkre, és panaszkodott, hogy nem tapsolta őt meg egy jobboldali magyar Strasbourgban (közben Deutsch Tamás rosszalkodik):

Viszont talán még fokozta a hibát az a szánalmas magyarázat, amit az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében jelen lévő egyik, korábban kereszténydemokrata, most fiatal demokrataként szereplő képviselő adott, aki olyasmit mondott, hogy ő nem fizetett tapsonc, hogy jelen legyen a magyar miniszterelnök előadásán. Hát én sem voltam fizetett tapsonc, amikor Antall Józsefet hallgattam és megtapsoltam. (Dr. Deutsch Tamás: Ma már nem tenné, korábban még igen.) Kedves Deutsch Tamás, azt kérem, hogy fogja vissza magát, mert nem kocsmában van, hanem a Magyar Köztársaság parlamentjében. (Taps a kormánypárti oldalon. - Nagy zaj az ellenzéki oldalon. - Közbekiáltások ellenzéki oldalról: Bravó! Komcsi!) Ne rontsák tovább az önökről alkotott képet! (Derültség az ellenzéki oldalon.)

Antall József volt az én miniszterelnököm is

A sort Lendvai Ildikó folytatta, aki napirend előtt Antall sírjának közös koszorúzására szólította fel a rendszerváltás utáni miniszterelnököket. Néhány mondatot idézünk, amik a legnagyobb felzúdulást okozták ellenzéki oldalon, Font Sándor például azt mondta: Hogy nem szakad le ez a nagy csillár.

Felszólalásom oka és időpontja is némi személyes magyarázatra szorul. Felszólalásom oka a rendszerváltás utáni első miniszterelnökünk, Antall József halálának közelgő tizedik évfordulója. Kormányzása idején ellenzéki oldalon politizáltam. Akkor nem hittem volna, hogy valaha azért kérek szót a magyar parlamentben, hogy életművéből a magam számára is kötelező tanulságokat levonjam. Most mégis ezt teszem. Én nem szavaztam rá, de ő volt az ország miniszterelnöke, így az én miniszterelnököm is, és ezt soha nem jutott volna eszembe kétségbe vonni. Ez még nem kötelez minket arra, hogy ne vitatkozzunk élesen vagy egyformán szavazzunk, de az Antall József által előírt közös kötelezettség miatt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tisztelettel kérem az ország Antall József után következett négy miniszterelnökét, helyezzenek el közös koszorút a temetési évfordulóján a sírra, hiszen mindnyájan tanultak tőle.

Gyurcsány Ferenc már friss miniszterelnökként felfedezte magának Antall Józsefet.

Az antalli hagyatéknak, elnök asszony, nagyon sok értékes és maradandó darabja van. Én ezek közül különösen sokra becsülöm ennek a hagyatéknak azt a részét, ami arra vonatkozik, hogy a néhai Antall József miniszterelnök úr a tárgyilagosságot tekintette a vitában talán az egyik legfontosabb kritériumnak; a tárgyilagosságot, az ésszerűséget, a mérsékelt hangvételt, a nyitottságot a másik iránt. Azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy ki konzervatívnak, ki szabadelvűnek, ki szociáldemokratának tartja magát, ez egy olyan eleme ennek az örökségnek, amelyet lehet vállalni mindenki számára. Én magam erre törekszem.

A miniszterelnök antalliádáit már együtt tapsolta az MSZP és az MDF:

Antall József személy szerint olyan államférfi, aki nem egészen négyéves miniszterelnöki ténykedése alatt is maradandót alkotott. Maradandót alkotott, ahogyan Magyarországot képviselte és megjelenítette a változó Európában, maradandót alkotott stílusával, problémaérzékenységével, világlátásával, maradandót alkotott az európai konzervativizmus magas színvonalú képviseletével, azzal, ahogyan, amilyen módon és amilyen tartalommal védte önmaga és pártja demokratikus meggyőződését.

Antall József mérföldkő volt

A cérna a fideszes képviselők körében csak a sokadik antallozás után, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kampányában szakadt el. Manninger Jenő az alábbi kijelentéséért pojácának, Demeter Ervin álságosnak nevezte a miniszterelnököt:

E tekintetben egyetértek önnel, elnök asszony, hogy Antall Józsefnek, a harmadik Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnökének, a 15 milliós magyarságért felelősséget érző szavai és később ilyen irányú cselekvése mérföldkő volt a határon túli magyarsággal kapcsolatos demokratikus politikában. Természetesnek tartom, hogy ebben a politikában, mint ahogy minden más politikai kérdésben is, időnként vannak viták.

És most nézzük még egyszer a táblázatot, kiegésztve a mostani ciklus részadataival:

	Összes említés	Fidesz	MSZP	SZDSZ	MDF	KDNP	FKGP	MIÉP
1998-2002	112	8	16	35	47	-	1	2
2002-06	111	9	25	10	58	-	-	-
2006-	27	5	9	0	12	1	-	-

Arányaiban jóval kevesebbszer hangzott el Antall neve ebben a zaklatott ciklusban, az SZDSZ-es képviselőknek például egyszer sem jutott eszükbe, hiába, Mécs és Bauer már máshol jár.

Az MDF is nagyon visszafogta magát, különösen érdekes, hogy a tizenkét említésből az egyik Vas Jánosé, aki csak 2006-ban lett MDF-es, miután a lassan ködbe vesző, a nyugdíjasokat az MDF mellett mozgósító Tisztelet Társasága a parlamentbe delegálta:

Tájékoztatásul el kell mondanom, hogy a kormányzati negyed gondolata a rendszerváltás óta valamennyi kormány politikájában, illetve gondolatkörében benne volt. Antall József is foglalkozott a gondolattal, sőt rajzos tervek is készültek, hogy a kormányzati negyedet hová képzeli el.

Az igazi izgalmakat megint a szocialisták tartogatták, akik az egészségügyi reformot is Antallal akarják igazolni. Az más kérdés, hogy az MDF-es politikus végül elállt a reformtól. Gyurcsány így beszélt erről:

Igen, tizenöt év után visszatérünk oda, amit Antall József kormánya egy országgyűlési határozatban kimondott: meg kell reformálni az alapjaiig az egészségügyet.

Kevesen emlékszünk, miket mondot Antall József

Az MSZP még az őszödi beszédbe is belekeverte a halott miniszterelnököt. Pál Tibor ezt mondta:

Az emberiség történetében eddig is voltak, és vélhetően ezután is lesznek fennmaradó beszédek vagy nyilatkozatok. Gondoljunk Szókratészra, Churchillre, Nagy Imrére vagy Antall Józsefre is, persze lehet folytatni ezt a sort.

És mi volt vajon Antall őszödi beszéde? Pál erre is megadta a választ:

Kevesen emlékszünk arra, hogy miket mondott Antall József a kórházban vele készült interjújában, a csíkos pizsama képe azonban nagyon sokunkban megmarad.