Nem a mundér becsülete a fontos

Van-e morális válság? Az az állapot, amilyenben átvette a rendőrséget, morális válságnak tekinthető-e, egyáltalán válsághelyzet van-e a rendőrségen?

Én változatlanul azt mondom, a rövid idő után is, amit hivatalban töltöttem, hogy nincs morális válság a rendőrségen. Van egyfajta elbizonytalanodás, de ez nem most kezdődött, hanem részben az őszi események óta tart, másrészt az integráció eldöntése, illetve a szolgálati törvény, a nyugdíjrendszer tervezett módosítása és a civilesítés együttesen váltotta ki. Emiatt esetleg nem érzik biztosnak a helyzetüket olyanok, akikre nagy szükség lenne a rendőrségen a későbbiekben is. Pedig gyorsan leszögezném, hogy mindenkire nagy szükség van, tehát szó sincs arról, hogy a rendőrség és a határőrség összevonása után a rendőri állomány létszámát csökkenteni kellene.

A morális válság alatt nem is a munkafeltételeiket bizonytalanabbnak érző rendőrökre szokás gondolni.

Igen, értem. De jelezni akartam azt is, hogy az elmúlt hetekben kipattant ügyek ezt az elbizonytalanodást vitték át egy másik minőségbe, és nyilván fokozták azt. Ez részben az általánosítások miatt történt, és nyílván az általánosítás egy ilyen szervezetnél nem kivédhető. Az ország a monogramját sem tudja a bűnelkövető rendőrnek, csak annyit hogy rendőr, akkor ebből az egész rendőrségre von le következtetést és általánosításokat, és ez nyílván a közhangulatban is megjelenik. Csináltattunk egy belső felmérést egy profi céggel ezeknek az eseményeknek a kirobbanása után. A rendőri állomány 91 százaléka rendkívüli módon elhatárolódik ezektől, és elítéli a történteket. Nekem ez nagy garancia. A rendőri állomány 91 százaléka annak ellenére, hogy ilyen ügyek kerültek napvilágra, hogy általánosítás jellemzi a közhangulatot, büszke arra, hogy rendőr. Ez azért nagy bázist jelent.

Éppen ezért ha rendőrök által elkövetett bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor nem a mundér becsülete elsősorban a fontos, hanem a többi, több tízezer tisztességes rendőr becsületének a megvédése. Ez pedig úgy lehetséges, ha azonnal intézkedünk, az ügyeket haladéktalanul kivizsgáljuk, azonnal nyilvánosságra hozzuk. Mert az, hogy ezek a dolgok kiderülnek, az biztos. Ebben a nagyon egyértelmű, nagyon gyors, nagyon határozott rendőri vezetői intézkedés sokat segíthet. De nekem ezen esetekben is tekintettel kell mindenkor lennem az ártatlanság vélelmére.

Azt nem mérték, hogy az állampolgári bizalom hogyan alakult a Zsanett-botrány után?

De igen, ez a vizsgálat másik tanulsága. Az állampolgárok együttműködési készsége 41 százalékkal romlott. Ezeknek az ügyeknek a felszínre kerülése után, a kialakult közhangulat hatására az emberek nem annyira együttműködők, mint korábban. Ez nem azt jelenti persze, hogy szembefordulnak a rendőrrel, de akár az egészen szélsőséges esetekig minden előfordulhat. Volt ugyanakkor egy átmeneti lefelé ívelés a rendőri intézkedések számában is, mára ez helyreállt.

Az Ön által elmondottak azért némileg összemossák az őszi események és a munkakörülmények várható változásának hatását azzal a jelenséggel, amit morális válságként mégis a Zsanett-ügy után kezdtek emlegetni. És aminek egyik lényeges eleme, hogy most már belülről, magas rangú rendőrök és szakértők is azt mondják, hogy a jéghegy csúcsát jelentik a nyilvánosságra került esetek. És azért kerülhettek elő újabb és újabb ügyek, mert éveken keresztül a rossz vezetés, a berögzült viszonyok lehetővé tették azt, hogy mindenki sütögesse a saját kis pecsenyéjét. Az egyik maszek melót vállaljon, a másik lenyúlja a pénzt, és így tovább.

Biztos, hogy van igazság ebben, de nem mindenki ilyen. Ebben ez a veszélyes, hogyha azt mondják, hogy mindenki. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki sütögeti a maga kis pecsenyéjét. Viszont igaz, hogy kialakulhatott egy olyan helyzet, hogy nem derülnek ki az ilyen esetek. Csak egy részük. Tudomásul kell venni, hogy nagyon nagy a rendőri állománynak az a része, amelyik tisztességes, és az ő imázsukat rontják ezek az esetek. Én azt gondolom, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. Igen, tudomásul kell venni mi magunknak is, hogy aki sütögeti a pecsenyéjét, azt ki kell vetni ebből a szervezetből. Én ehhez segítőket várok. Az, hogy a felmérés szerint a fiatal rendőri állomány túlnyomó része elkötelezett, számomra nagyon jó üzenet. És kevésbé látok sajnos elkötelezettséget a tisztességgel dolgozó, de esetleg már megrugdosott és mindenféle körülményeket átélt, tíz, vagy annál több évnyi szolgálati időt letöltött állomány részéről. De az ő munkájukra is nagyon nagy szükség van, őket is itt kellene tartani a rendőrségnél.

Vannak, akik azt mondják, megkerülhetetlen a változáshoz egy középszintig elérő vezetőcsere.

Most készülünk a határőrséggel az integrációra. Számomra evidens, hogy ennek során először a feladatokat és hatásköröket kell áttekinteni, utána lehet a feladatokhoz megtalálni a megfelelő személyeket. Természetesen egy ilyen folyamat önmagában is elbizonytalanodást szül a testületen belül, mindenki azt nézi, vajon vele mi lesz. Pedig azt tudom garantálni, hogy mindenkinek tudunk munkát adni. Bár nem biztos, hogy ott, abban a beosztásban, vagy pont azon a helyen, de ez utóbbi persze főként a vezető beosztásúakra vonatkozik. Tudomásul kell venni azt is, hogy át kell dolgoznunk a teljesítmény-értékelési rendszert is, mert olyan berögzült mérési rendszerek működnek, amikben jól el lehet evickélni: az adatok nem időszerűek, évekkel korábbi esetekre vonatkoznak a statisztikák, melyekkel könnyen lehet játszani. A felderítési mutatót nyilván javítja, ha egy hamisítási ügyben ugyanazon tényállást sikerül százszor is megállapítani és felderíteni, de tudjuk, hogy ez csak egyetlen ügy. Olyan statisztikákra van szükségünk, amelyek az aktuális helyzetben nyújtanak segítséget, megmutatják milyen vezetői intézkedésekre van szükség. Másrészt az értékelésnek azon kell alapulnia, hogy az állampolgárokat leginkább irritáló, sújtó, úgynevezett közterületi kiemelt súlyú bűncselekmények felderítésében mit tudunk produkálni.

Ehhez komoly informatikai háttérre lenne szükség, amivel azért nem áll annyira jól a rendőrség.

Nem tekintettem még át az informatikai hátteret, de néhány mondat erejéig a gazdasági főigazgatóval már beszéltünk róla. Nyilvánvaló, hogy ebben lépni kell, bár a Robotzsaru rendszer, amit a rendőrség saját magának kiépített, nagyon sokat tud. Naprakész információt és folyamatos ellenőrzési lehetőséget tud szolgáltatni a vezetőnek. Egy vezető akár a több kilométerre lévő beosztottjának az éppen készülő gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvébe is bele tud nézni, hogy mi történik. De ugyanezt az ügyész is meg tudja tenni. Ez olyan rendszer, hogy ha kellőképpen ki tudjuk építeni, fejleszteni, akkor hosszútávon kiszolgálhatja a vezetői információs igényeket is. Olyan ügyfeldolgozó rendszer válhat belőle, amely a rendőri munkát egyszerűbbé, gyorsabbá, papírmentesebbé teszi és az ellenőrzést is biztosítja. Ez a rendszer itt van a rendőrség asztalán, a fejlesztésében nyilván rengeteg feladat van.

Megyei főkapitány-cseréket nem tervez?

Most nem gondolkodom ebben. Az integráció után, január elsejétől egy új struktúrával, új feladatrendszerrel működünk, akkor adott esetben elképzelhető, hogy egyes posztokon akár új vezetőkkel induljunk.

Miért Tóth Gábort választotta budapesti főkapitánynak? Az eddigi helyettes előreléptetésének nincs olyan üzenete, hogy egy vezéráldozatot hoztunk, de egyébként minden kiválóan működik, mindenki eggyel előre lép?

Következetesen szakmai érvek alapján próbálok vezetőket találni a betöltendő pozíciókra, a szakmai alkalmasság az első szempont. Budapestre egy olyan embert kellett találni, aki ismeri a várost, Tóth Gábort munkássága erre a munkára predesztinálta. Több szinten is ismeri Budapest különböző kerületeit, több kapitányságot is ismer, a főkapitány helyetteseként éveken keresztül vitte a fővárosi ügyek nagy részét. Fontos kérdés volt az is, hogy a munkaterhekben, az elvégzett munka minőségében és mennyiségében is kiemelkedőt nyújtson a jelölt.

Nem ért egyet azokkal a felvetésekkel, miszerint az állóvizet azzal lehetne kicsit felkavarni, ha teljesen új emberek jönnének, vagy legalábbis az adott pozíciók között történne némi átvezénylés, tehát főkapitányok, megyei helyettesek cseréje történne? Még az Ön kinevezését is lehet ilyen szemmel nézni. A most magas vezető beosztásban szolgáló rendőrök jelentős része még Pintér Sándor alatt került pozícióba.

Nem tudok megerősíteni, de ki se tudok zárni egy ilyen forgatókönyvet. Ehhez idő kell. Nem hiszem, hogy most nekem kettő perc alatt el kellene dönteni. Budapesten és a Rebisznél kényszerhelyzet volt, amire a lehető legrövidebb időn belül meg kellett adni a választ, vezetőket kellett találni. Most ilyen kényszer más téren nincs. Ami a másik kérdést illeti: Pintér Sándor öt évig országos rendőrfőkapitány, utána négy évig belügyminiszter volt. Én magam is szolgáltam a rendőrségen kerületi kapitányként az ő vezetése alatt, korrekt munkakapcsolatunk volt, nem hiszem, hogy bármit is jelent, ha még az ő irányítása alatt lett vezető valaki.

Önnel kapcsolatban mondják azt is, hogy azért lehetett most főkapitány, mert kirobbantotta ezt az Egy-Másért alapítvány botrányt.

Ez kitaláció. Összeesküvés-elméletek mindig napvilágot látnak, semmi közük a kinevezésemhez. Tettük a dolgunkat, ez egy abból a tizenegynéhány ügyből, amelyekben az elkövetési érték külön-külön is meghaladta az egymilliárd forintot.

Tervez a rendőrség kötelékéből régebben kivált vagy eltávolított embereket visszacsábítani? Például Molnár Csabát?

Az ő esetében tudtommal még folyamatban van egy büntetőeljárás, tehát a lehetőség fel sem merül. Kérelmére felmerülhet a visszavétel - ez mindig egyéni megítéléstől, mérlegeléstől függ. Nem hirdetünk egy olyan folyamatot, hogy most aztán mindenki, akit valamiért kirúgtak, vagy aki valamiért megsértődött, elment, az most jöjjön vissza. Ráadásul elég szigorú szabályok vannak, aki a szolgálati viszonyáról lemondott, azt nem lehet visszavenni.

Visszatérve a morális válsághoz. Ez a fogalom felmerült a köztársasági őrezred körüli botrányban is. A belső vizsgálat mindent rendben talált, hónapokkal később mégis több bűncselekmény gyanúja is alaposnak találtatott és az ügyészség nyomoz is. Nem tart szükségesnek valamiféle vizsgálatot?

Röviden tudtam csak ebben a kérdésben eddig tájékozódni. Jelenleg ügyészségi szakaszban van az ügy, a vizsgálat végét mindenképp szeretném megvárni.

A megyei struktúra marad?

Marad.

És Budapesten belül a struktúra átszervezésére van valamiféle terv? Korábban felmerült, hogy négy régiót kellene kialakítani.

Nem látok most arra lehetőséget, hogy ebben a kérdésben áttörés legyen. A régiós rendszert elvetették, a főváros 23 önkormányzata pedig erősen hadakozik azért, hogy őnekik saját kapitányságuk legyen. Azon persze lehet gondolkodni, hogy ésszerű meg célszerű-e a jelenlegi hatásköri és illetékességi rendszerben végezni tovább a munkát.

Nem zárom ki, hogy bizonyos kiemelt ügyek hatékonyabb kezelésére a jelenlegi illetékességi szabályok megváltoztatására van szükség. Különben elaprózódunk, nem leszünk elegen, vagy más esetekben épp ellenkezőleg: elfecséreljük az erőinket, mint ahogy az egy-egy biztosításnál, egy-egy helyszínnél, eseménynél láthatóvá vált számomra, ahol mindenki ott tolongott, taposta egymás sarkát, miközben az eseményt le tudta volna vezényelni három rendőr. Ezeken változtatni kell, de biztos vagyok benne, hogy egyébként a kapitánysági rendszer most ebben a helyzetben marad, nem alkalmas a helyzet arra, hogy változtatni lehessen. Ehhez politikai alku kell, a politikai alkukat meg nem én kötöm.

Készül-e a rendőrség őszi események évfordulójára? Van-e speciális felkészülés?

Jelenleg is zajlanak a felkészítések, nagyon fontos, hogy egy olyan állomány álljon készenlétben, amely nem csak fizikailag, de szakmailag és pszichésen is kész a feladatra. Azért megjegyezném, hogy a német rendőrség, mely közel egy éve készül, a mieinknél jobb eszközökkel és körülmények között a G8-as találkozóra, elég érdekes helyzetben találta magát. Ami nagyon fontos, hogy a rendőrség intézményesen nem követhet el olyan hibát, jogsértést, mely a gyülekezési vagy egyéb alapjogokat sértené. Ősszel egyes esetekben egyes személyek túlléptek határokat, ott az igazságszolgáltatás teszi a dolgát, most is folynak ügyek már bíróság szakban is. Az ilyen ügyeket mielőbb ki kell vizsgálni és lezárni, ezekben nem lehet hezitálni. A felkészülésnek része az is, hogy rendőrségnek saját dokumentációs csapata legyen, mely rögzíti a demonstrálók és a rendőrök esetleges jogsértéseit is. Persze jobb lenne megelőzni az összecsapásokat: működtetjük a rendbiztosi intézményt, a rendbiztos folyamatosan tartja a kapcsolatot a demonstrálókkal, tájékoztatja őket arról, vannak-e esetleg azt megzavarni szándékozók. Aki viszont direkt azért megy az utcára, hogy megzavarja a rendet, annak számítania kell arra, hogy a rendőrség fel fog lépni.

Gumilövedékkel?

Jogalkalmazók vagyunk, erről a politikai, a jogalkotók döntenek. Ha megmarad a használatának lehetősége, akkor szükségesnek tartok további szabályozást: nem lehet a tömeg felé találomra lőni, viszont lehet hatásos eszköz a vasdoronggal, utcakővel támadók ellen, és ez esetben célzottan, a szükségesség és arányosság elvét figyelembe véve lehet használni. Ez alapvetően szakmai kérdés lenne, de most politikai döntés lesz.

Két komoly kritika is születetett még a zavargások kapcsán: általában is kevés a civilkontroll a rendőrség felett és panaszok belső vizsgálata lassú.

A most indult zöld számon látszik, sok indulatot felszabadított, ez is egy lépés, de száz telefonból több mint 90 csak gyalázkodás, elévült sérelmek felhánytorgatása. Az ügyészség, az önkormányzatok, vagy akár az országgyűlés bizottságai mind civil kontrollt jelentenek, de több civil szervezettel van, például a Helsinki Bizottsággal együttműködési megállapodásunk.

Átstrukturálásnak, feladatátcsoportosításnak lehet része a közlekedési rendészeti, szúrópróbaszerűen leállító ellenőrzések visszaszorítása?

Azt határoztam meg a főkapitányoknak, hogy mondják meg az állománynak, hogy a kisebb súlyú szabálysértések esetén figyelmeztetést alkalmazzanak, szüntessék meg, hogy a sebességmérést tereptárgyak, bokrok mögé bújva végzik, sőt, tegyenek ki táblát, hogy itt most radarkontroll van. A komolyabb szabálysértéseknél viszont az lenne jó, ha nem is lenne a rendőrnek mérlegelési lehetősége. Ne alkudozzon, tudja az állampolgár is, hogy mire számíthat, és azt, hogy nem is tehet mást a rendőr. A közúti közlekedésről szóló törvény végrehajtási rendelete pontos bírságokat állapított meg, nincs mérlegelési lehetőség, ha a tachográf szerint nem tartotta be a kötelező pihenő időt, akkor az fix összegű bírságot jelent, ezt követendő magatartásnak tartom.

Ez jogalkotási javaslat.

Lesznek ilyen típusú javaslataink a jogalkotó felé.

Az IRM több javaslattal is készül, a tárca államtitkára a rendőrségi bérezést alakítaná át, mivel azt tartja a korrupció alapjának.

Kell egy komplex intézkedési terv, az első lépéseket a zöld szám megteremtéssel megtettük. Sok mindenre szükség van, kellene új törvényi szabályozás a belső ellenőrzés szerveiről, rendszeréről, de például kapacitást kellene biztosítani a törvényben most is szereplő úgynevezett életvitel-ellenőrzéshez. A parancsnoknak tudnia kell, hogyan élnek beosztottai. Elismerem, hogy az alacsony béreknek közvetve lehet hatása a belső korrupcióra.

Kapnak több pénzt a rendőrök?

Hiszek abban, hogy belátható időn belül lehet több pénz. Az első lehetőség lehet az integráció, nyáron már indulnak a költségvetési tárgyalások. Én bízom abban, hogy szimbolikus ígéreteknél többet kaptam, amikor ezt a feladatot elvállaltam, és ez az ígéret aprópénzre váltható. Ma tiszthelyetteseknek 117, a tiszteknek 170 ezer forint nettó az átlagos fizetése, sokan azt mondják méltatlan alacsony. Én azt mondom, ebben a felelősségteljes munkában többet kellene kapni, ma nagyon erős hivatástudat kell, hogy ezért a pénzért vállalja ezt a munkát, a veszélyt, a szolgálatot. Ezen változtatni kell, de én bizakodó vagyok, ha a gazdaság nő, akkor nőhetnek a bérek is. Azonban az is igaz, hogy minden rendőrnek jelentkező már a jelentkezéskor tisztában van a bérviszonyokkal, és ezzel együtt vállalja a feladatot.

Milyen ígéreteket kapott?

Konkrét ígéret, hogy 2007. december 31-én megállapított nyugdíj szerint mehet el az, aki akár évekkel később megy csak tényleg nyugdíjba. Ez sokakban megállíthatja az elbizonytalanodást, az elvándorlást. Remélem, hogy a költségvetési támogatásra vonatkozó konkrét ígéret is megvalósulhat.

Számot lehet mondani?

Nem. Az amúgy sem működik, hogy mindig megnézzük az előző évet, és arra ráteszünk valamennyit. Az lenne az ideális, ha végre minden szerv nullbázisról indulna, a feladataihoz mért összeggel, és ha menetközben elvesznek tőle vagy kap még feladatot, akkor a feladattal együtt a pénz, paripa, fegyver is megy vagy érkezik. Bízom benne, hogy ez is bekövetkezik.

Ki a kedvenc költője? Hogyan születnek a versei?

Számos magyar költőt a világirodalom legnagyobbjai közt tartok számon, őket szeretem. Az utóbbi pedig az én magánügyem. Barátaimnak írt verseimet valakik mindenféle nyilvános fórumokon nyilvánosságra hozták, és bulvárstílusban kritizálták. De a kritika is szubjektív műfaj és legtöbbször a kritikust minősíti.

De megjelent egy szerzői kiadású kötete.

Nem, nem jelent meg. Azt én adtam egyes példányonként a barátaimnak, beleírtam, hogy kinek szánom.

Nincs belőle köteles példány a Széchényi könyvtárban?

Nincs. Olyan mintha az én magánleveleimből idéznének, és fűznének hozzá buta vagy kevésbé buta kritikákat. Ráadásul egyébként pedig azt gondolom, hogy egy ember könyvet ír, fest vagy énekel, akkor az annyival értékesebb. Én járom a világot, és azt látom, hogy fejlettebb demokráciákban ezen nem nevetnek, hanem becsülik, ha valakinek több oldala van, és jól-vagy rosszul, de csinál valamit, ami örömet okoz nekik.

Jelentős sajtóvisszhangja volt annak, hogy saját élettársát jutalmazta a vámőrségnél. Mindenki szerint minden szabályos volt, de nem értjük: ha azt mondja, hogy amikor komolyra fordult a kapcsolatuk, a hölgy ott is hagyta a testületet, akkor hogyan jelentette már korábban a pénzügyminiszternek a jutalmazás tényét?

Nem kívánok erről többet mondani, mindenhol elmondtam már mindent, amit akartam ezzel kapcsolatban.