A 4-es metró és a vizuális csend

2004.04.19. 22:00
Vizuális csendet sugároz-e vagy csupán az unalmas budapesti építészetet folytatja a 4-es metró állomásterveire kiírt pályázat elsődíjas munkája, amelynek tervezője mind a tíz metróállomás főépítésze lesz? Épül-e valaha a Duna partján bilbaói Guggenheim-központ? Hol a dráma, a látvány? Ennyit tudnak a magyar építészek? Építészek a 4-es metró állomásterveiről.
A pályázók munkái
Klikk a képre!
Miután Demszky Gábor hétfőn megnyitotta a 4-es metró utasforgalmi tereinek építészeti megoldásai című kiállítást, szakmai fórumot tartottak az építészek az új budapesti metróról. (A kiállítás a Magyar Építészeti Kamara kiállítótermében tekinthető meg.)

A 4-es metró állomásait megtervező főépítész kiválasztására kiírt tender három hete zárult le. Az első helyezett a Palatium Studio pályaműve lett, így a csapat vezetője, Erő Zoltán lett az új földalatti vasút állomásainak főépítésze. A pályázat menetét, illetve a pályaműveket hétfőn egy opponens, illetve a megjelent építészek bírálhatták.

"Reprezentatív, kulturált, olyan mint egy Duty Free Shop, és ezt jó értelemben mondom: visszafogott, de részletgazdag" - foglalta össze az opponens Takács Ákos, a budai sikló rekonstrukciójának építésze, a Palatium terveit. A vita ezután a szürke Budapest kontra látványos Budapest frontvonalak mentén folytatódott.

Egy, a pályázaton nem indult építész elmondta, személy szerint nagyon örül, hogy a zsűri elégedett, de ő mégsem annyira. Szerinte a tervek nem elég erőteljesek, és ez általában jellemző Budapest építészetére. "Gyengék, valljuk be, erőtlenek ezek a képek; Hol a dráma, hol a látvány?" - olvasott aztán fel az Építészfórumon az állomástervekről megjelent véleményekből a második helyezett, Dévényi Tamás, majd a két megjelent zsűritagnak szegezte a kérdést: Valóban alszik Budapest?

A stockholmi metró
fotó: Bussmicke
A választ az egyik zsűritag, Schneller István budapesti főépítésze próbálta megadni, és hamar kiderült, évtizedes a vita arról, illenek-e Budapesthez az érdekes és látványos, Nyugat-Európa nagyvárosaiban felbukkanó építészeti csodák, mint például a bilbaói Guggenheim Központ. Schneller szerint az is kérdéses, mit nevezünk egyáltalán érdekesnek, látványosnak (egy kiemelkedő épületet vagy inkább egy egységes hangulatú kerületet), de az tény, hogy a magyar építészek ezt tudják, ezt a produkciót képesek megcsinálni.

"Akkora döbbenet tényleg nem volt ez a pályázat, mint a stockholmi metró, de nem fanyaloghatunk" - vette át a szót Eltér István, a Magyar Építész Kamara elnöke, ugyancsak zsűritag, aki előtte felelevenítette azt a megdöbbentő érzést, amit a svéd főváros metróállomásai keltettek benne a nyolcvanas években, amikor fiatal építészként ott járt.

Előre meghúzott vonalak

A bírálatokkal megszólított pályázatnyertes csapat vezetője, Erő Zoltán szerint túl sok választásuk nem volt: mivel a vasúthatóság mérnökei már kész terveket adtak át, az építészek abba a furcsa helyzetbe kerültek, hogy nekik csak "felöltöztetni" kellett a már meglévő alagutakat, és a már megtervezett állomások "dobozait".

Ez egyébként teljesen szokatlan a világ más részein, Magyarországon azonban, úgy látszik, nem az építész a főszereplő - fogalmazta meg aggályait a pályázattal kapcsolatban Erős az Indexnek. "Itt mindenki a meglévő tervek alapján dolgozott, nehogy kizárják. Itt van például a mozgássérült lift" - mutat az egyik tervre Erős. A mozgáskorlátozottak számára tervezett felvonó az egyik állomásnál például csak a peron biztonsági zónáját súrolva érhető el, ahol a száguldó metró egy méterre zúg el a kerekesszékes utas mellett. Erős elmondta, ezek a tervek csak kiindulópontok, ezek még rengeteget fognak változni, és az ilyen anomáliákkal is - remélik - meg fognak majd küzdeni.

(A tíz állomás megtervezésében kötelező módon részt vesz majd a második, illetve a harmadik helyezett, de a többi, megvétellel díjazott pályaművet is felhasználják majd a munkánál.)

A koppenhágai metró
fotó: René Strandbygaard
A Palatium csapatfőnöke elmondta, számukra a koppenhágai metró volt a favorit olcsósága és a legapróbb részletekbe menő kidolgozottsága miatt. Céljuk az volt, hogy fiatalos metrót építsenek, szerintük ez passzol a mai Budapesthez. A látványossággal szemben pedig inkább a "vizuális csendet" tartották célszerűbbnek, ahol az utas a felszíni, kaotikus közlekedés után nyugodt, letisztult formákkal találkozik.

A laikus budapesti számára tulajdonképpen mindegy is lehetne, a beérkezett tervek mindegyike simán lekörözi a meglévő 2-es és 3-as metró igénytelen stílusát. A 4-es metró állomásai a korszerű megoldások mellett (mozgássérült lift, vakvezető sáv) ugyanis alapvetően abban is különbözni fognak elődeitől, hogy két állomást kivéve hatalmas csarnokok alkotják majd a belső teret a mostani szűk járatos megoldások helyett.