Nem dózerolták el a ligeti hajléktalanokat

"Elnézést a rendetlenségért, de ma nem takarítottunk, ha úgyis eldózerolják a házunkat" - szabadkozott a háziasszony, alaptalanul, hiszen nagyobb tisztaság volt, mint például nálam. A háziasszonyok esetében szokásos párbeszéd azért érdemel figyelmet, mert a helyszín egy Népligetben épített kalyiba volt, ahol a háziasszony három másik férfival lakott, hónapok óta.

A Népligetben néhány éve jelentek meg azok az illegálisan felhúzott, deszkából, nejlonból, gerendákból épített házak, amelyek összesen 8-10 hajléktalannak adnak otthont. A hatóságok tél közepén elégelték meg a helyzetet, és január 12-ére rendelték el a telep felszámolását.

Akció helyett

A Menhely alapítvány tájékoztatása alapján a helyszínre érkezve nyugodt tevékenykedést figyeltem meg a különböző stílusú építmények környékén: mentőautók és teherautók körül egyenruhások és civilek sétálgattak, telefonáltak a reggeli fagyban.

Az akció előtti csendet felhasználva körülsétáltam a területen, felderítve, hogy a két, már háznak nevezhető, ablakos, kutyaólas épület mellett kevésbé rendezett részek is vannak. Az első pillantásra szemétlerakónak tűnő szegleten a 17 éve a szabad ég alatt lakó Erzsi néni él, egy szomszédos bokros nejlonja alatt pedig, mint később állították, "szipusok laknak", akik azonban nem voltak otthon.

A kiindulópontra visszaérve meglepve tapasztaltam, hogy a bontásra kiszálló egységek felszívódtak, a házak pedig maradtak a helyükön. Még sikerült elcsípnem az egyik fehér kabátos, farmeres munkást, akiről azonban kiderült, hogy a nagyobbik ház lakója.

Megoldás helyett

"Április huszadikáig kaptunk haladékot, így most szerencsére nem kerültünk az utcára" - mondta Imre, aki egyébként kőműves, és nyaranta építkezéseken dolgozik. A házat élettársával, továbbá a néha vele dolgozó Lászlóval és az idősebb Jánossal osztja meg.

A belső szobában, az ágyon fekve lencsekonzervet kanalazó Jánosról belépésem után kiderült, hogy közülük ő költözött be először a házba. A két éve épült viskót 36 ezer forintért vette építőjétől közel egy éve. Később, amikor ideiglenesen menedékszállásra vonult, a rejtélyes építő visszaköltözött, és így aztán mégegyszer eladhatta, ezúttal Lászlónak, 10 ezerért és egy 20 ezer forintot érő kerékpárért, mesélték.

A ház megért ennyit, állították, van ugyanis fűtés, nem úgy, mint a szemben lakó Józsiéknál, ahol a száradó ruhákból úgy következtettem, tegnap nagymosás volt.

A ház lakói egyébként nem tűntek különösebben zaklatottnak a közelmúlt viharai miatt, és Imre apatikusan mesélte azt is, hogy a ligetet kezelő Főkert egyik üzemvezetője ma munkát ajánlott neki. Mindnyájan azt tervezik hogy ha tehetik, munkába állnak, hogy albérletbe költözhessenek. "35 ezer forint rokkantnyugdíjam van - magyarázta Imre - ami elég a vásárlásra, de albérletet már nem tudok fizetni belőle".

Imre élettársa elmondta, magukkal vinnék "az öreget" is, akiről amúgy is ők gondoskodnak. Igaz "ő is beletáplálja a nyugdíját", de az asszony főz rá. Számos, részben tragikus, részben romantikus részletet tudtam meg a város robinsonjairól, a szerencsés menekülés után leginkább mégis az érdekelt, a közösség hogyan kerülhette el a kilakoltatást.

A lakók a vöröskeresztes "Gizike nénihez" irányítottak, akit a szervezet Bihari utcai telephelyén értünk utol.

Senki sem felelős

Teixler Gizella, az intézmény vezetője elmondta, ő érte el a helyszínen, hogy ne induljanak be a munkagépek. "Nem az a megoldás, hogy leromboljuk ezeket a házakat" - vélte a Vöröskereszt koordinátora, így a helyszínen tárgyalva a Közterület-felügyelet és a Főkert Rt. munkatársaival továbbá a rendőrökkel, sikerült kialkudnia az április határidőt.

A nyomozás idegőrlő szakasza akkor kezdődött, mikor megpróbáltam megtudni, a felsoroltak közül ki rendelte el a tél közepére időzített akciót.

A Főkert Rt. parkfenntartási főmérnöke, Nagy Dénes szerint ők csak a gépjárműveket adták, hiszen "a parkból minden szemetet mi szállítunk el". A mérnök egy a Főpolgármesteri hivatalból érkezett levélre hivatkozott, amely arról tájékoztatja a Főkertet, hogy a X. kerületi rendőrkapitányságon Nagy Attila fogja koordinálni a park megtisztítását.

Nagy Attilát nem sikerült elérnem, viszont több órát töltöttem a kapitányság vonalain lógva, míg kicsikartam az alábbi nyilatkozatot: Az akciót nem a rendőrség szervezte. A rendőrök az ilyenkor szokásos módon azért lettek volna jelen, hogy biztosítsák a Fővárosi közterület-felügyelet és a Főkert Rt. helyszínen dolgozó embereit. Miután azonban a Vöröskereszt segítségével megegyezés született, a Főkert Rt. a munkálatok biztosításához szükséges rendőri erőt nem igényelte.

Ugyanakkor nem kaptam választ arra, hogy ha biztosításról volt csupán szó, hogyan kerülhetett koordinátori szerepbe a rendőrség, és ezzel mennyiben lépték túl hatáskörüket.

Sikertelenül próbálkoztam a Főpolgármesteri hivatalban is, míg végül kicsúszva a hivatali időből, már csak az üzenetrögzítőtől lehetett volna érdeklődni: kik és miért tartották jónak az erő alkalmazásával, tél közepén megoldani a kőbányai hajléktalanproblémát.

Teixler Gizella mindenesetre elmondta, nem a kilakoltatás a megoldás, hiszen így állandósítjuk vagy súlyosbítjuk a hajléktalanok problémáit. A szervezetek évek óta foglalkoznak a Népliget hajléktalanjaival, és állítják, a sikeres módszer a személyre szabott, fokozatos beilleszkedési program lehet.

A szervezet munkatársa azonban nem volt idealista. Néhányan véleménye szerint ugyanis nem csak kényszerből élnek a társadalom peremén, hanem alacsony szociális alkalmazkodóképességük miatt.