Vér, verejték és szenvedés a Budai Vár alatt

2008.03.11. 22:55
Negyven éves titkolózás és örökös stratégiai készenlét után már nem csak a szerencsés kevesek láthatják a Budai Vár alatt található Sziklakórházat. A kedden megnyitott polgári védelmi kiállítás után megkezdődik a rendes múzeumi működés: tavasztól bárki megtekintheti a világviszonylatban is különlegesnek számító objektumot.

Hátborzongató, egyúttal végtelenül izgalmas és érdekfeszítő a Szent János Kórházhoz tartozó katonai kórház és bunker labirintusszerű folyosóin bolyongani, újonnan berendezett helyiségeit bejárni. A Budai Vár alatti sziklában két ütemben (1939-1944-ig, majd 1950-1962-ig) kialakított titkos katonai kórház és bunker eddig jórészt zárva volt a nagyközönség előtt, de a március 11-én megnyitott polgári védelmi kiállításra már bárki jegyet válthat - a sziklakórház ezzel múzeummá válik.

A hegy gyomrában két nagy területet barangolhatnak be a látogatók. Az összesen kétezer négyzetméternyi zegzugos terület nagyobbik részén a háborús orvoslást mutatják be, az 1848-as szabadságharctól a hidegháborús időkig bezárólag - erre egyébként már a tavaly júniusi múzeumok éjszakáján is adódott egyszeri alkalom -, a kisebbik területen pedig az új, most megnyitott kiállítás keretében a hidegháborús évek polgári védelmi eszközeit lehet szemügyre venni, a gázálarcoktól, vegyi mentesítő készletektől a sugárbetegség kezelésére szolgáló készítményekig.

Vér és genny

A kiállítás szervezői a termeket korhű tárgyakkal rendezték be, persze nem volt túl nehéz dolguk, hiszen a hatvanas években abbamaradt a fejlesztés, és minden akkor meglévő - és akkor még korszerűnek számító - felszerelés viszonylagos épségben, eredeti állapotban megmaradt. Az önkormányzati tulajdonú sziklakórházat, azaz tavasztól már múzeumot, a Pannónia Panoptikum Kulturális Kft. működteti - a cég nyolcvan élethű viaszfigurával népesítette be és keltette "életre" a helyiségeket, létrehozva ezzel Közép-Európa legnagyobb panoptikumát.

Képek a föld alól

A haldokló szabadságharcos honvédtól az amputált első világháborús bakán és a kíntól üvöltő német katonán át a sebesült magyar forradalmárig bezárólag a szenvedés és háborús gyógyítás mindenféle arca erőteljesen megjelenik az életnagyságú diorámák drámai fényviszonyai közt. A sérüléseket fedő átvérzett kötések, a műtőasztalok melletti kosarakban a koszos, gennyes gézcsomók élethűségére láthatóan nagy gondot fordítottak a preparátorok, a korhű orvosi szerszámok is kellően rémisztőek, így kis túlzással azt lehet mondani, hogy akinek nem bírja a gyomra, az inkább kerülje el a durva kórházi részeket.

Marad így is elég látnivaló: a telefonközpont és a konyha az ötvenes-hatvanas éveket idézi fel, a polgári védelem soha fel nem használt készleteit, a bunker mindennapi életét és működését, a műszaki kuriózumokat bemutató szobák önmagukban is megérik a belépő kissé borsos árát. Egy dologra kell vigyázni - mint arra Dégi Tamás, a Szent János kórház főmérnöke a bejárás közben felhívta a figyelmet - a 40-50 éves elektromos berendezések kapcsolóihoz nem szabad nyúlni, mert legutóbb is egy látogató jóvoltából meglehetősen kellemetlen sötétség borult a folyosókra és termekre.

Rendes múzeum lesz

A múzeummá válás folyamata egyébként a tavalyi múzeumok éjszakáján kezdődött, a sikeres, sokakat vonzó éjszakai túrákat látva kezdtek gondolkodni az illetékesek a folytatás lehetőségén és módján, mondta az Indexnek Dégi Tamás. A Pannónia Panoptikum átvette a fiókkórház működtetést a jókora rezsit kifizetni már nem képes Szent János kórháztól, és eddig körülbelül 80 milliót fordítottak a kiállítások berendezésére - tulajdonképpen megmentve ezzel az enyészettől a komplexumot.

Klikk

Hónapok óta próbaüzemben működik a létesítmény, azaz az utóbbi időben, előzetes bejelentkezés után, már csoportosan, vezetéssel látogatható a különleges hely. A teljes túrára befizetők tehát megnézhetik a műtőktől kezdve a kórtermeken át a működőképes gépészetig (elektromos kapcsolórendszer, harcigázszűrő-rendszer, víztározó és szűrőrendszer) a létesítményt. Eddig főként iskoláscsoportok jöttek alternatív történelemórákra a föld alatti termekbe, de a tervek szerint április 1-től - azaz körülbelül az idegenforgalmi szezon beindulásától - megnyitnak a pénztárak, és bárki bemehet nyitva tartási időben a sziklakórház-múzeumba.

A sziklakórház rövid története

A kórház és bunker a II. világháború alatt 1939-1944-ig, majd az 50-es években 1962-ig épült ki két ütemben. A bombabiztos kórházat 1944. február 23-án nyitották meg, a személyzetet a János Kórház személyzete és Vöröskeresztes ápolónők adták. Budapest ostroma során Pest elestével a "Székesfőváros Légoltalmi Szükségkórháza" maradt több mint egy hónapig az egyetlen működőképes kórház Budán.

A kórház 1956-ban sok száz civilt és katonát látott el, beleértve sebesült szovjet katonákat is vegyesen más sérültekkel. Emellett amerikai segélyeket (tejport, csokit stb.) osztottak innen. A kórház 1956. október 25-től december 22-ig működött. 1957. tavaszán rabkórháznak használták néhány hónapig és 15 sebesültet ápoltak itt.

A hidegháború alatt LSOK 0101/1-es rejtjelszámon szigorúan titkos objektummá minősítették. A komplexum feladata az lett volna, hogy működőképes kórházi infrastruktúrát biztosítson egy esetleges termonukleáris vagy vegyi támadás estén. Ennek részeként 300 fő számára a külvilágtól akár 72 órára is teljes, további 3 hétig részleges elzárkózást biztosított volna. Ehhez a kórházat egészségügyi áteresszel, harcigázszűrőkkel, víztartállyal és korszerű gépészettel látták el. A tervek szerint a János Kórházból vonult volna ide a személyzet, és az elzárkózás után (a csapás elsődleges hatásait túlélve) megnyílhatott volna a kórház.

A 60-as évek második felében az atomfegyverek hatásának alaposabb megismerése illetve később a neutronbomba felfedezése miatt, mely nagyenergiájú sugárzásával könnyedén hatolt volna át a 10-15 méter mélyen fekvő objektum falain, elvesztette védelmi jelentőségét. Berendezéseit nem fejlesztették, nem korszerűsítették tovább. Ennek ellenére folyamatosan karbantartotta a János Kórház, a felszerelés és a személyzet is készen állt volna a "bevetésre". E mögött a ráció az volt, hogy mint jól elzárható létesítmény katasztrófák esetén használható lett volna, még ha katonai szempontból nem is volt többé bombabiztosnak tekinthető.

Cím: Budapest, I. kerület, Lovas út 4/c, honlap: www.sziklakorhaz.hu