Gyurcsány anyja, Katus

A 168 óra régóta készül arra, hogy a miniszterelnökkel egyszer elbeszélgessenek gyermekkoráról, családjáról és az édesanyjáról. A lap készítői mégis ódzkodtak ettől, mert - mint írják - nem műfajuk sem a bulvár, sem a bennfenteskedés, sem az alákérdezés. Végül úgy döntöttek, hogy kérnek egy írást Gyurcsány Ferenctől a karácsonyi számba. És kaptak.

A zöld szennyesláda

A miniszterelnök első emléke gyermekkoráról a zöld szennyesláda, aminek a tetején állt, miközben édesanyja, Katus öltöztette. Utána indultak a textilgyári óvodába, az óra még csak öt órát mutatott.

Délután hazamentek - amint a kormányfő írja - a zöld szennyesládához. A kis csemetének már akkor be sem állt a szája, egész úton hazafelé csak beszélt.

Apja elherdált mindent

Gyurcsány Ferenc emlékszik a paprikás krumpli ízére, és a gyermekkor más ízeire és illataira is, köztük édesanyjáéra. Szeretett hozzábújni, míg kölyök volt, mellette aludni. A miniszterelnök otthon szófogadó volt, az iskolában inkább vagány, sőt, szemtelen, de jól tanult.

Édesapjára is több helyen kitér. "Hektikus szigoráról" tesz említést és a világban helyét kereső, de soha nem találó emberként jellemzi, aki később már nem is kereste a helyét. Egyetlen nagyszerűt tudott felmutatni, Katust, Gyurcsány Ferenc édesanyját. Édesapjáról - akiről eddig kevés szó volt - egy másik helyen is említést tesz: "Emlékszem, apám el-eltűnt, majd betoppant, hogy szegény anyám megint megbocsáthasson neki". Az írás vége felé pedig: "Apám nem tudott beosztani semmit, elvert, elherdált mindent".

Megértő társ volt

A középiskolát - osztályfőnöke ösztökélésére - Budapesten, az Apáczai Csere János Gimnáziumban kezdte, a második osztály után azonban inkább hazament Pápára.

A miniszterelnök édesanyja "megértő társként" viselkedett akkor is, amikor udvarolni kezdett annak a lánynak, aki az első felesége lett.