'Levadászni Orbán Viktort'

A palotai kisnyugdíjas sírva fordul Gyulához: "Gyula, meg akarják adóztatni a kisnyugdíjamat, ugye, megakadályozod, fiam?" "Szerencséd, hogy Gyulának szólítottál, öreganyám." Gyula táltosáért füttyentett, a Köztársaság téren felvette Lendvai Ildikót és Kiss Pétert, majd a halálkommandó lecsapott a Pénzügyminisztériumban az újabb és újabb lakossági terheket kiagyaló László Csabára. "Rendet vágtunk" - mondta hónapokkal később Horn egy II. kerületi lakossági fórumon. Igen, az ilyen történetekért érdemes a törvény által biztosított munkaidőn túl lakossági fórumokra járni.

Láttam az agyhalált

Horn Gyulának könnyű. Nem lett belőle Kovács László, akinek arcára a démoni Orbánnal vívott csatározások gyűlöletbarázdákat szántottak. Nem emlékeztet az unatkozó milliomosból másfél év alatt kormányzati felelősség súlya alatt görnyedő Medgyessy Péterre sem. Horn Gyula szép. Csecsszavain önfeledt kéjencként himbálózunk, hazataláltunk, rosztovi komszomolisták vagyunk, akiket a szigorú, de igazságos Iljusin (a Szovjetunió hőse) érdemesnek tart a párttagságra.

"A mikrofonba! Anélkül itt nem megy", kiabálják többen önkritikusan Zoltánnak, a házigazdának, aki felkéri a miniszterelnök urat "egy rövid, gondolatébresztő előadásra". Horn tiltakozik, kérdezzenek inkább a lakosságok. Zoltán azért nem adja fel, és kérdez: "Hol is tartunk az Európai Unióba vezető úton?" Láttam az agyhalált. Zöld nyakkendőt hordott és Zoltánnak hívták. Horn bonmot-val válaszol: "Röviden az előre eltervezett úton, hosszabban: vannak problémák."

Miért az anyázásokkal?

Az első kérdező, középvállalat függetlenített párttitkárára emlékeztet, hiányolja a sajtóból a fideszes, lenyúlós fícsöröket, noha "a propagandagépezet nagy része a mi kezünkben van". Horn mélyen a szemembe néz: "A sajtó nagy részét nem tudjuk megerőszakolni", mondja, magamban fohászkodom, nehogy a kisebb részhez tartozzam. "Tetszettek egy sort is olvasni arról, hogy épül az M7-es? ("Neeeeem") Miért nem ezekkel foglalkoznak az újságírók, miért az anyázásokkal?"

Horn, szavai alátámasztására, heveny anyázásba fog. "Ha ezek a fiúk visszajönnek 2006-ban, akkor itt kő kövön nem marad. Hány ismerősöm mondja, hogyha visszajönnek, akkor fogják az útlevelüket. Maradjon inkább ez a kormány, ugye?" ("Igeeeeen") A pokol végleg elszabadul. A szalonkérdezők ideje lejárt. Frissnyugdíjas jelentkezik szólásra, a teremben ülőket elvtársainak szólítja, majd felteszi a kérdést: "Nem kellene-e levadászni Orbán Viktort?" Barátnője a helyén ülve tromfol rá: "Vagy eltenni láb alól." A döbbent csendben sietve hozzáteszi: "Átvitt értelemben, persze." Horn nem támogatja a politikai gyilkosság ötletét, a felvetésre igazi európai, feljegyzésre sem érdemes válasszal szolgál.

Éljen Kádár János

Szocialista lakossági fórum nem múlhat el szadeszezés nélkül. "Mi épült a fővárosban az elmúlt 12 év alatt, ami a közlekedést segítette volna?", tette fel magának a kérdést Horn. "Ami épült, az az átkosban épült." Erre többen tapsolni kezdtek. A hangulat olyan volt, hogyha Horn Gyula elkiáltja magát, éljen Kádár János, akkor a II. kerületi MSZP-nyugdíjasok vállukon viszik a Remetehegyi útra.

De nem, inkább hitvallást tesz: "Én nem szeretnék olyan pártnak a tagja lenni, ahol a diktatúra érvényesül, most pedig rágyújtok, jó?" ("Jóóóóó")