Újabb Hiller-operett az MSZP ideológiai színpadán

Némi zavar lehet a szocialista fejekben, hogy mi is az a szociáldemokrácia (pontosabban annak magyar útja), ugyanis a pártvezetés időről időre szükségét érzi, hogy rendet vágjon a szocialista koponyákban. Így a 2004-es Új szociáldemokrácia című dolgozat (és pár miniszterelnöki iránymutató beszéd után) újabb ideológiai alapvetéssel rukkolt ki Hiller István és az MSZP általa vezetett programalkotó kabinetje. "Tartalmáról annyit, hogy aki valami jót akar olvasni a szociáldemokráciáról, az inkább a szocdem párt alapszabályát 1908-ban kidolgozó Buchinger Manó Küzdelem a szocializmusért című művét forgassa", húzza le sommásan egy MSZP-s vezető.

Világmegváltó szabadság

És tényleg, a Haza és haladás (már a Gyurcsány Ferencet 2007-ben elnökké választó kongresszus is ez alatt a szlogen alatt futott) című dolgozat nem igazítja el érdemben a szociáldemokrata utat keresőket. Alapvetésként annyit állapít meg, hogy a hazai szociáldemokrácia most már tényleg felnőtt, és egy nemzet számára a legfontosabb az igazságossággal párosuló szabadság, no meg az innováció. Ezzel el is jut a miniszterelnök egyik kedvenc tételmondatához, miszerint a jó kormányzat egyszerre progresszív és szolidáris. Merthogy nem az a szabadság, ha a fejlődés és a piac szárnyalása mellett az elesettek szabadon éhen hallhatnak. Persze progresszió nélkül nem megy, ugyanis az iromány szerint "Magyarország történelme során már sokszor került abba a csapdába, hogy felzárkózást tűzte ki célul, ahelyett, hogy a kiválóságot kereste volna".

Ordas had áradata kelt ellenünk

Persze az ideológiai leszögezés mellett a mozgósítás sem hibádzik, mert a Haza és haladás mindent megvéd a jobboldaltól: a rendszerváltás pozitív örökségét, a köztársaságot, meg annak polgárait is. Hiszen a "szabad választás: nemzeti trikolor, vagy árpádsáv" fejezetecske szerint mindez veszélyben van. Mert: "a szélsőjobb új alakot öltött. agresszív, erőszakos és provokál. Már nem elégszik meg azzal, hogy hőzöngjön pár ezer ember. Ma már rombolnak, robbantanak, ártatlan embereket vernek. Egyenruhába bújnak és cinikus módon a jogaikra hivatkoznak. A szélsőjobboldal fegyverkezik. Husángokkal felszerelt bandáik romákat vernek, hogy etnikai konfliktusokat provokáljanak." a veszély árnyékában az iromány, ahogy Orbán tette egykor a kokárdával, szintén nemzeti jelképet sajátít ki, és ország-szétesést vizionál. Mint írja: "mienk a trikolor, övék az árpádsáv. Ez a zászlónk, ez jelzi azt az egységet, amely erősebb minden pártpolitikai vitánál. Akik ezt vitatják, az utolsó köteléket tépik le, amelyek Magyarországot összetartják."

Nem úr a tőke mirajtunk

Persze nemcsak a politikai ellenfelek kapnak, a gazdasági mechanizmusoknak is odasóz a haladó haza, leszögezve, hogy a piac fontos, de nem mindenható. Ugyanis "igazságtalanságot és egyenlőtlenséget teremt, és gyakran tisztességtelen mechanizmusoknak enged teret. Az állam feladata, hogy kontroll alatt tartsa." az ellenőrzéshez azonban az ideológiai alapvetés partnereket is keres, és a "az erős szakszervezetek a tőke fékentartói" részben meg is találja őket. E szerint a külföldi befektető szívesen látott vendég, ám csak akkor, ha tiszteletben tartja a magyar munkások jogait, a szakszervezetekkel együttműködik, vagyis ha nem kizsákmányol. Ezért a progresszív baloldal a szakszervezetek megerősödésében látja azt az utat, amely féken tarthatja a tőke kizsákmányoló ösztöneit.

A pannon táplálék és a karmester

Persze már a tőke sem a régi, hiszen az "utóbbi időszakban szerte bolygónkon a gazdasági döntéshozók önbizalma túl sokszor kapott léket, illetve a gazdaság állapota az önbeteljesítő jóslatok, befektetői hangulatok játékszerévé vált." De Hiller ettől illetve az ezzel járó áremelkedésektől nem szeppen ugyanis az élelmiszer is drágul, márpedig "Magyarország, kiváló élelmiszertermelő képessége folytán, hosszú évszázadok óta fontos helyet foglal el a nemzetközi kereskedelemben. az élelmiszer, mint árucikk tartós és meredek áremelkedése felelős gazdaságpolitika alkalmazásával a magyar mezőgazdaság felértékelődéséhez vezethet."

Karmesteri bravúr

Azért azt a "Haza és haladás is belátta, hogy pusztán élelmiszerre alapozva nem lehet megfelelni a gazdasági kihívásoknak. Receptje a fenntartható fejlődéshez annyi, hogy ahhoz "a pragmatikus gazdaságpolitikai finomhangoláson át vezet az út. A XXI. században a kormányoknak csendes karmesterként kell összehangolniuk a gazdasági szereplők tevékenységét, ahelyett, hogy hangos szólók közepette mutatják be tőke- vagy munka iránti elkötelezettségüket".

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!