Leszakadt a fejem Kecskeméten

2008.08.17. 13:47
Ismét repülőnapot rendeztek a hétvégén Kecskeméten: polgári és harci gépek tették próbára a dobhártyákat. Annak, aki a repülést szereti, nincs ennél szebb zene.

Elöljáróban egy kínos vallomás: 14 éves koromban a kedvenc filmem a Top Gun volt. Mentségemre szolgáljon, hogy nem Tom Cruise szélesvásznú hófehér portéziséért ültem be újra és újra a moziba, hanem mert a szépemlékű debreceni Víg mozi sztereóján gyomorbizsergetően állatul dübörögtek a haditengerészet F-14 Tomcatjeinek hajtóművei.

A tinédzser, aki voltam, lelkesen vásárolta zsebpénzéből az akkor megjelent ugyanolyan című repülős magazint is, és mivel szemüvege miatt nem álmodhatott a vadászpilótaságról, a szoba falának kiposzterezésében teljesedett ki a harci repülőgépek iránt mutatott rajongás. A rajongás, ami az 1994-es debreceni műrepülő vébén jutott csúcsra (emlékezzünk, Besenyei Péter ekkor szerezte első világbajnoki aranyérmét), ahol egy igazi MiG-29-es tartott a versenyszámok előtt bemutatót. VVrrrroooggrrruuuummmm-braaabrarraararara.

A monomániás rajongást szerencsére kinőttem, de az érdeklődés megmaradt a téma iránt, mégha a hozzáértés és a naprakészség meg is kopott kissé. Szombaton azonban visszavedlettem a hajtóművek zajára beinduló középiskolássá: a kecskeméti repülőnap csábításának nem tudtam ellenállni, húsz ország száz katonai gépét ígérték a szervezők, részben légibemutató, részben statikus kiállításon. A Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison a hétvégén tartott "Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató" egyben a magyar légierő fennállásának 70. évfordulóját is ünnepelte, de a formaságok (miniszteri vizit, sajtótájékoztató ésatöbbi) azonnal elvesztették jelentőségüket, amikor feldübörögtek a hajtóművek.

Klikk a képre!

A szombati kerozinmámor reggel nyolctól este hatig tartott, sajnos - részben a szeszélyes, szeles, viharra hajló időjárásnak köszönhetően - kisebb-nagyobb üresjáratokkal, így túladagolásról nem lehet beszámolni. Az előzetesen meghirdetett programot meglehetősen improvizatív módon kezelték a szervezők, gyakran még a szpíkerek sem tudták, hogy épp ki és miért van a levegőben. Szívfájdalmamra sem a DC-9-es, sem a P-51 Mustang, sem az F-4U Corsair, sem a B-25 Mitchell nem repült, és ezzel gyakorlatilag a prejet hőskort megidéző blokk java kimaradt, a vasárnapi nézők talán szerencsésebbek voltak.

A csalódottságért azért bőven kárpótoltak a jet korszak remekei. A legbrutálisabb hangja és megjelenése kétségtelenül a brit Harriernek volt: a négy változtatható állasszögű fúvókán dobhártyarepesztő, fejleszakító erővel tört ki a hajtómű gázsugara, a falklandi háborúban debütáló, masszívan marcona pofájú gép lebegve, forgolódva, lassan, majd közel hangsebességgel áthúzva mutatta ki foga fehérjét.

Az elrettentő hangerő azonban nem minden: Kecskeméten a legszebb hangot a - sokak sajnálatára leszerelés előtt álló - MiG-29-esek produkálták. Öblös és szubbasszusig menően mély, reszelős és kifinomult egyben, a fejünk felett elsöprő zajszőnyeg vége pedig durván vibráló, mint egy hosszan kitartott, ezer decibeles R betű. A nap folyamán felvonultatott nyugati vadászok egyike sem tudta ezt felülmúlni: hiába szép-modern a Gripen, elegáns az F-16-os, kecses az F-18-as, frivol a Mirage - az elavulófélben lévő orosz haditechnika összességében erősebb benyomást tesz az emberre. A rajongók csak azt sajnálják, hogy hazai bemutatóra eddig még nem látogatott el a MiG-29-esek nagy testvére, a Szu-27-es - a repülős kártyában az lenne a mident vivő lap.

Klikk a képre!

Jutott azonban így is kuriózum a kecskeméti rendezvényre: a sugárhajtóműves vadászgépek sorát az európai kooprodukcióban kifejlesztett és gyártott Eurofighter Typhoon zárta bemutatójával. A spanyol légierő gépe ízelítőt adott belőle, hogy mire képes a svéd Gripenekéhez hasonlatos úgynevezett kacsaszárnyú elrendezés. Hazai légibemutatón még nem repült ilyen harci repülőgép, ezért a hozzáértők elismeréssel díjazták a látottakat.

A kecskeméti repülőtér füvét és betonját ellepő közönség - korra és nemre tekintet nélkül - a műrepülő kötelékek látványos műsorainak tapsolt leginkább. A török "Turkish Stars" nyolc karcsú F-5-öse és az olasz "Frecce Tricolori" tíz Aermacchi MB339-ese volt a két csúcspont: megmutatták, hogy a vadászrepülőgépek nemcsak halálosztó harci szerkezetek, de szórakoztató, szemgyönyörködtető akrobaták is lehetnek egyben.

Este hétkor, a kecskeméti állomásra tartó taxiban sikerült visszavedlenem rendes felnőtté, aki megvitatja a sofőrrel az aktuális politikai helyzetet és megértően bólogat a "monnyon le" rigmusra, miközben a fejében még sugárhajtóművek dübörögnek.