A Gyurcsány-beszédet nem én írtam

2008.04.04. 09:46
A miniszterelnök nagyon tehetséges ember, nagyon meggyőzően tudja előadni elképzeléseit, de volt itt már 12 pont, 48 pont, népszavazási javaslat, de az eredmények rendre elmaradtak, mondta Kóka János SZDSZ-elnök az Indexnek adott interjújában. "Meg szeretnénk mutatni, milyen is a valódi konstruktív ellenzékiség" - mondta.
Fotó: Szémann Tamás

Gyurcsány Ferenc csinált önből, nemcsak hogy minisztert, hanem egyáltalán politikust, vagyis a miniszterelnök volt a mentora. Azt gondolná az ember, hogy a mentor ezek után szövetséges marad, de mégsem így lett. Igaz volna az a tétel, hogy a hála nem politikai kategória?

Itt és most nem személyes kérdésről van szó. Ő szociáldemokrata, én liberális vagyok. A miniszterelnököt rendkívül tehetséges embernek tartom. Szinte egyedülálló képessége, hogy minden helyzetet képes a maga javára fordítani. Egy adott politikai közegben mindig rendkívül jól el tudja magyarázni, hogy milyen lépésre miért van szükség. Így volt egyébként a szombati pártértekezleten is.

Ugyanilyen meggyőző volt, amikor vázolta 12 pontos, 48 pontos programját vagy az azóta feledett népszavazási javaslatait. Csak éppen az eredmények maradtak el rendre. Mi attól félünk, hogy Magyarország az elmúlt két évben túlságosan nagy árat fizetett ahhoz, hogy a meghirdetett reformokból, programokból ne legyen semmi. Ez a mostani erőteljes nézetkülönbség, a koalíció szakadása is erre vezethető vissza. Ez nem személyi, hanem országos politikai ügy.

A miniszterelnöknek persze megvan a joga, hogy egy minisztert felmentsen. Még akkor is, ha ennek módjával, stílusával mélységesen nem értek egyet. De hogy a közösen vállalt reformprogramot egyoldalúan és egyeztetés nélkül fölmondja, ráadásul teátrálisan, nagy nyilvánosság előtt, ez már nem tekinthető másnak, mint a koalíció felmondásának.

Miért kell ennyire sietni? A hétfő reggeli állásfoglalás még nyitva hagyta a tárgyalás lehetőségét, parlamenti beszéde már radikálisabb volt, esti döntésük pedig kizárta minden további együttműködés lehetőségét Gyurcsány Ferenc kormányával.

Nem siettünk. Ellenkezőleg, két évet vártunk, hogy beinduljanak az érdemi reformok. 2006-ban erre szerződtünk, 2007-ben, amikor elnök lettem, akkor már azt éreztem, hogy lelassult a kormányzás, fogyóban a bátorság. Ezért kezdeményeztem a koalíciós szerződés felülvizsgálatát, aminek a végén 81 pontba sűrítettük a konkrét teendőket, menetrendet, határidőkkel, felelősökkel.

Volt néhány, az ország jövője szempontjából kiemelkedő tétel: a közteherviselés átalakítása, az egészségügy, a szociális rendszer, az oktatás átalakítása. Ezek nagy részéből nem lett semmi, jóllehet, az utóbbi háromnegyed évben rengeteg kompromisszumot kötöttünk. Ebből állt össze az egészségügyi reformtörvény is, amit decemberben, majd februárban is megszavazott a parlament. De végül úgy tűnik: ebből se lett semmi, a miniszterelnök ezt a megállapodást is borította.

Ezért nem adhatott az SZDSZ más választ, mint hogy kiszáll a koalícióból. Az esti döntés, amely leszögezte, hogy ebben a kormányban nem akarunk részt venni, már azért született, hogy nyilvánvalóvá váljon: nem pusztán miniszteri posztokról akarunk vitatkozni.

Vasárnapra miért nem hívott össze rendkívüli üt-t, miközben már szombaton volt egy határozott hangvételű közlemény, amely nem bírt testületi felhatalmazással?

Nem gyakorlat az SZDSZ-ben, hogy az elnök egyeztetné a közleményeket. Szombaton annyit mondtunk, hogy a miniszterelnök lépése egyeztetés nélkül történt, ami a szabad demokraták számára elfogadhatatlan. A beszédből az derült ki, hogy Gyurcsány nemcsak Horváth Ágnest, hanem a reformokat is menesztette. Hétfő reggel egy kétmondatos közlemény látott napvilágot, amely szintén az egyeztetés nélküli lépést nehezményezte. Az érdemi döntések már testületileg születtek.

Ha az országos tanács és a küldöttgyűlés is megerősíti a pártvezetés döntését, akkor milyen együttműködés képzelhető el az MSZP-vel?

Teljesen egyetértek Béki Gabriellával. Hat éve kormányzunk a szocialistákkal együtt. Szeretnénk békében elválni. Nem akarunk méltatlanul háborúzni tegnapi partnereinkkel. Ami a jövőt illeti: a kormányzás felelőssége május 1-jétől a szocialistáké. A konvergenciaprogram teljesítéséhez, a növekedéshez, a versenyképesség erősítéséhez és a szerkezeti átalakításokhoz szükséges pozitív változásokat az Országgyűlésben mindig támogatni fogjuk. Meg szeretnénk mutatni, milyen is a valódi konstruktív ellenzékiség.

Kétes a költségvetés helyzete, és ha nincs költségvetés, nincs kormányzás. Egy ellenzéki párt nem szavazhat igennel a büdzsére. Tartózkodni fognak?

Nem érdemes ennyire előre szaladni, hiszen a következő fél évben nagyon sok minden történhet a politikában, és mindennek az ellenkezője is. Az kétségtelen, hogy egy kisebbségi kormány csak olyan költségvetési törvényjavaslatot nyújthat be, ami végül 51 százalékos támogatást élvez. De fontos látni, hogy ezt a helyzetet nem mi idéztük elő. A miniszterelnök mondta fel a koalíciós megállapodást. Ha ezt tette, felelős politikusként kell, hogy legyen stratégiája arra is, hogyan biztosítja a szükséges többséget.

Van felmérés a párt tagjai között arról, hogyan vélekednek a koalíciós szakításról?

Olvasom a lapokat: Kóka ezt akarja, Kóka azt akarja. Ez a történet nem rólam szól, hanem az SZDSZ-ről. Összesen háromszor szavaztunk arról, hogy április 30-ával visszahívjuk minisztereinket. Mindannyiszor az SZDSZ teljes vezetősége döntött így. Köztük volt a párt négy korábbi elnöke, Kuncze Gábor, Pető Iván, Magyar Bálint, Demszky Gábor is. Ők is teljes összhangban álltak a döntések mögé.

Beszéltem a megyei és a kerületi elnökökkel, döntő többségük támogatásáról biztosította a lépést. Egy valamiben mind egyetértünk: a párt nem áldozhatja fel az elveit, a tartását, a becsületét, a hitelét azért, hogy egy olyan koalíciós kormány tagja maradjon mindenáron, amelynek politikájával már nem tud azonosulni.

Egyes hírek szerint a vállát vonogatta a koalíciós egyeztetésen, amikor azt vetették fel a tárgyalópartnerek, hogy vajon milyen receptje van az SZDSZ-nek a Fidesz visszatérése ellen.

A vállvonogatás nem szokásom. Ez a kérdés egyébként csak érintőlegesen került szóba a tárgyaláson. Azzal meg most nem akarok foglalkozni, hogy ez a kitalált részlet hogyan, miért került nyilvánosságra. Elmondtam, hogy az SZDSZ-nek kifejezett szándéka, hogy ne segítse hatalomra Orbán Viktort, ne legyenek előre hozott választások.

A kisebbségi kormányzás Európa-szerte működő modell, Magyarországon is volt már hasonló helyzet. Ha a kormány képes ésszerű kompromisszumokat kötni, és ezzel biztosítani tudja a többséget, akkor működtetni tudja a kisebbségi kormányt is.

Valóban tudta már múlt szerdán, hogy a miniszterelnök meneszti Horváth Ágnest?

Egyáltalán nem tudtam. A kormányfő a legapróbb jelét sem adta ennek. Különben nem okozott volna ekkora döbbenetet az SZDSZ-ben a szombati Gyurcsány-beszéd, amely az elbocsátó szép üzenet mellett reformstopot is hirdetett.

Hány posztot bukhat az SZDSZ, ha kiszáll a kormányból? Illetve nem tart-e attól, hogy az egzisztenciájukat féltő „talpasok” április végén a koalícióban való maradásra szavaznak?

Nyilván több százan, áttételesen több ezren dolgoznak az SZDSZ-által vezetett minisztériumokban és hivatalokban. Én kizártnak tartom, hogy a szocialisták politikai tisztogatással, bosszúval kezdik. Ezeknek az embereknek a 99 százaléka teljesen pártfüggetlen szakember, közalkalmazott, akire bízvást támaszkodhatnak a szocialisták is a kormányzati munkában. El sem tudom képzelni, hogy egy demokráciában valakit liberális vagy bármely más nézeteiért sérelem érjen a munkahelyén.

Mikor és miről beszélt utoljára Gyurcsány Ferenccel?

A keddi koalíciós egyeztetésen beszéltünk, az már ismert, hogy miről.

Van olyan személy, akit elfogadna az SZDSZ miniszterelnöknek? És előadódhat olyan helyzet, ami újranyithatja az együttműködés lehetőségeit?

Van néhány ember, aki alkalmas lehet miniszterelnöknek, de erről nekem nem kell gondolkodnom. A döntés joga a szocialistáké. Ami fontos: a politikának menekülnie kell attól a paradigmától, hogy a jobb- és a baloldalon csak egy ember lehet, és nála biztos nincs jobb jelölt. Rossz, hogy döntően hatalomtechnikai kérdések határozzák meg a miniszterelnök személyét.

Orbán Viktor szakértői kormányzást szeretne, én inkább azt mondom, a kormánynak ebben az időszakban a szakértőkre, expénzügyminiszterekre, a jelenlegi és a volt jegybankelnökre, vezető közgazdászokra, vállalatirányítókra kellene támaszkodnia ahhoz, hogy megértse, tudomásul vegye Magyarország problémáit. Csak így lehet azokra megfelelő választ adni.

Miért jó a szakítás az SZDSZ-nek, hogyan fog ettől nőni a támogatottsága?

Az SZDSZ-nek nem jó ez a szakítás. Mi kormányozni akartunk. Az országban nagyon sok baj van, és úgy éreztük, jó részükre volna megoldás. Gyurcsány Ferenc viszont azt mondja, hogy az adott helyzetben lassuljunk le, nem kell most mindenre megoldást találni. Neki ehhez joga van, hiszen ő kapta a felhatalmazást a kormányzásra.

Mi viszont nagyon másképp látjuk a helyzetet. A megtorpanás árt az országnak, a problémák csak halmozódni és mélyülni fognak. Mi nem akarjuk a nevünket adni a semmittevéshez. Bársonyszékekért cserébe sem. Úgy látom, csak bűnbakként volt szükség ránk, és akkor inkább megyünk.

Elképzelhetőnek tart a jövőben bármiféle együttműködést a Fidesszel?

Az Orbán Viktor által vezetett Fidesszel nem tudom elképzelni az együttműködést, noha a holland liberálisdemokrácia-modellben hiszek, amely forgószínpadként képzeli el a demokráciát, és a programok alapján egy liberális pártot minden irányban nyitottá tesz. Én azt szeretném, ha az SZDSZ nyitott lenne a konzervatív és szociáldemokrata indíttatású liberális értékekre, de a Fidesz Orbán Viktor vezetése alatt ma nem ilyen párt.

Sokak úgy tartják, úgy kellett önnek ez a koalíciós konfliktus, mint egy falat kenyér, hiszen a miniszterelnöki bejelentés előtti napon kezdett visszahullani önre az SZDSZ csalási botránya. Bizalmi emberénél, Jüttner Csabánál elkezdtek kibukni az álküldöttek, és az is kiderült, hogy 26 fantomszavazat is befolyásolhatta az eredményeket. A koalíciós szakítás szőnyeg alá söpörte ezeket a konfliktusokat. Mi a véleménye erről az értékelésről?

Tisztelem az ön véleményét, de szerintem nincs így. Higgye el, a szombati Gyurcsány-beszédet nem én írtam. A koalíciós válságot nem én okoztam, és a kilépés az SZDSZ kollektív döntése volt. A frakció, illetve az ügyvivői testület döntésében pedig csak egyetlen szavazat volt az enyém. Az SZDSZ számára ez az egyetlen vállalható lépés. Nem merül fel, hogy ez kit erősít, kit gyengít. Pártelnökként az a feladatom, hogy ilyen kritikus helyzetben – másokkal együtt – keressem a legjobb választ.

Megnyugtat, és a párt jövőjével kapcsolatban optimistává tesz, hogy egy ilyen helyzetben a párt éretten, megfontoltan reagált, és képes együttműködni. Nem csupán az országos, hanem a helyi vezetők szintjén is. Foglalkozunk persze a választási szabálytalanságokkal is, de azért az ország és a párt jövője most mégis fontosabb, mint néhány borsodi vagy szabolcsi csaló.

Milyen a viszonya Fodor Gáborral? Egyes híresztelések szerint már nem is beszélnek egymással.

Korrekt viszonyban vagyunk. Előfordul, hogy naponta többször is beszélünk, és minden ügyvivő testületi ülésen egy asztalnál ülünk.